diskeeper kolléga hívta fel a figyelmemet a Synology teszt cikkünknél a PeakHour nevű alkalmazásra.
Ezzel az appal monitorozhatjuk a hálózatunkat, pontosabban routerünket, vagy más Mac számítógépeket, NAS-okat, vagy akár egy mobilinternet sticket. Valós időben láthatjuk, hogy éppen mennyit forgalmaz egy-egy eszköz a hálózaton, illetve maga a hálózat.
Az újabb MacBook Air és a Retina MacBook Pro modellekben már nincs infra érzékelő, így a régi Apple Remote-tal nem tudjuk vezérelni az iTunes-t vagy adott esetben bármilyen médialejátszót.
Ezért sok fejlesztő átállt arra, hogy egy, iPhone-ra írt alkalmazással irányíthatjuk a számítógépet és ezzel ezt a problémát megoldották. Azonban az új Apple TV-hez kapott Remote már nem infravörös kapcsolattal irányítja az Apple TV-t, hanem Bluetooth-on csatlakozik hozzá, ami megint csak új távlatokat nyit.
Mikor megjelent az első iPad, akkor én teljesen kiakadtam, hogy az iOS rendszert futtatja és nem az asztali OS X egy változatát. Úgy gondoltam, az iPad egyáltalán nem lesz életképes, teljesen felesleges egy nagyobb kijelző ugyanazzal az operációs rendszerrel, mint, amit az iPhone-nál használunk. Tévedtem.
Az évek alatt az iPad (és a többi táblagép) noha iOS-szel volt felszerelve, kiszorította szép lassan a netbook piacot, ami ki is halt tulajdonképpen. A táblagépek lényegében könnyebben és kényelmesebben használhatóak, mint a pici laptopok, amiknek kicsi billentyűzetei és trackpadjei esetlenek, használhatatlanok. Most viszont megjelent egy hatalmas iPad Pro, de még mindig az iOS-nél tartunk. Miért? Erre válaszolt Tim Cook.
Én magam nem használok képernyőkímélőt, inkább elaltatom a kijelzőt. Persze sokan szeretnek valamit nézni a monitoron, mikor nem dolgoznak rajta, képeket ábrákat, Rasmus Nielsennek pedig éppenséggel az Apple Watch egyik óraszámlapja tetszett meg.
Nielsen egy dán dizájner, aki úgy döntött, hogy a világon az egyik legtöbbet használt Apple Watch óraszámlapját megcsinálja OS X képernyőkímélőnek. A Utility-t választotta, nem véletlenül, mert egy rendkívül letisztult óraszámlap.
Nem újdonság, hogy ha ülő munkát végzünk, akkor óránként illene felállnunk, sétálnunk egy kicsit, ezzel is elősegítve, hogy a szervezetünk minél jobban érezze magát. Az Apple elsőként az órájába rakta bele azt a funkciót, ami erre figyelmeztet, és amit szerintem minden Apple Watch tulajdonos használ.
Az esetek többségében engem is mozgásra kényszerít, amikor az óra szól, azonban sokszor fontosabb a munka, ami nem helyes. A getstandapp nevű OS X alkalmazással most ugyan ez elérhető Mac-ekre is, így azok akik ülő munkát végeznek, érdemes letölteniük az alkalmazást.
Az szerintem manapság már mindenkinek világos, hogy a Mac gépeken OS X rendszer mellett kényelmesen használhatunk Windows-t is. Mondjuk én mindig falnak megyek, mikor egy MacBookon csak Windows-t látok (mármint az OS X helyett), de hát kinek mi a kényelmesebb.
Többféle megoldás létezik arra, hogy Mac-ünkön Windows-t használjuk. Az egyik, és a legkényelmesebb, ha úgynevezett virtuális környezetben használjuk. Ilyenkor az OS X-en belül egy alkalmazással elindítjuk a Windows-t és úgy használjuk, mintha csak egy app lenne. Ez azért kényelmes, mert mindkét rendszert egyszerre használhatjuk. Persze ilyenkor az erőforrásokat megosztjuk, tehát valamelyik a kettő közül, vagy akár mindkét rendszer némileg lassabb lesz.
Erre két, méltán híres appot szoktak használni az OS X felhasználók, a Parallels-t, illetve a VMware-t. Mindkettő hasonló tudással rendelkezik, én egyébként a Parallels-re esküszöm. A másik megoldás a Boot Camp, az OS X beépített eszköze, mellyel az OS X mellé egy külön partícióra teljes értékű Windows-t telepíthetünk. A kérdés az, hogy melyik a jobb megoldás, mikor melyiket érdemes használni?
Személy szerint én már február óta használom az Office 2016 for Mac fejlesztői béta verzióját és ritkán mondok ilyet, de meglehetősen elégedett vagyok azzal, amit a Microsoft letett a Mac felhasználók elé.
A régi Office kinézete mondhatni botrányosan csúnya volt, főleg ahogyan időközben a OS X kinézete folyamatosan fejlődött, így igencsak ideje volt már egy komolyabb ráncfelvarrásnak.
Már régebb óta gondolkodunk a kollégákkal azon, hogy indítanunk kéne egy Mac rovatot is, hiszen úgy látjuk, hogy itthon is kezd egyre jobban elterjedni a Mac számítógépek használata, amelyet még tovább igazol, hogy a Mac eladások évről évre folyamatosan növekednek világszerte.
A Mac-tippek rovat célja, hogy egyszerű, rövid és praktikus tanácsokkal lássa el mind az új, mind pedig a haladó Mac felhasználókat, annak érdekében, hogy még produktívabban és könnyedebben tudjanak dolgozni a Mac számítógépeiken.
Akik napi szinten dolgoznak számítógéppel, azokkal biztosan előfordult már, hogy egy kollégájuk kérte tőlük, hogy küldjenek el valamit emailben vagy pár perc múlva jöjjenek át egy megbeszélésre, amire mindig az a válasz: oké, pár perc és küldöm/ott leszek.
Ezeket rendszeresen el tudjuk felejteni, hiszen ilyen kis dolgokra nem szokás emlékeztetőt beállítani. Erre a problémára nyújt szép és innovatív megoldást a Gestimer.
Az idei WWDC alkalmával az Apple végleg elhagyta az eddig használatos Helvetica Neue betűcsaládot és helyette most már mind az iOS, OS X és a watchOS esetén is az Apple által készített San Francisco betűkészletet fogjuk látni nap mint nap.
Még mielőtt bárki azt mondaná, hogy a betűtípus egyáltalán nem fontos egy operációs rendszer szempontjából, gondoljuk csak végig, hogy naponta hány ezer vagy inkább hány tízezer karaktert olvasunk el, miközben a kedvenc eszközeinket használjuk? Legyen szó akár egy egyszerű beállítás módosításáról, egy üzenet gépeléséről, a billentyűzet használatáról, egy egyszerű link megosztásáról, a tipográfia mindenhol jelen van.