fbpx Skip to content

Az iPhone-ra való váltás előtt több mobiltelefon is megfordult a kezemben hosszabb-rövidebb idejű használatra, amelyek egy része még nem is volt okostelefon, sem mobilinternet nem volt rajtuk, és funkciók terén is jelentősen eltértek attól, ami manapság már teljesen megszokott és alapértelmezett a számunkra.

Philips Fizz készülék doboza, és Pannon Praktikum Classic SIM-kártya csomag

Ebben a cikksorozatban arról a pár készülékről emlékeznék meg érdekességképp, elsősorban a már okostelefonokon felnövők számára, amelyeket még az első iPhone megvásárlása előtt használtam. Ezek közül a legelső mobilom egy Philips Fizz volt, és nem csak maga a készülék, de az egész mobilos világ is gyökeresen más volt ahhoz képest, mint ami most van.

Az egyébként Pannon-függő Philips Fizz-t még 1999 végén, egy ismerősömtől vettem meg kevéssé használtan, így teljesen jó állapotban volt. Ha jól emlékszem, talán 14.000, de maximum 18.000Ft-ot fizettem neki érte, ami annak idején azért elég sok volt számomra – viszonyításként egy havi tanuló bérlet a BKV budapesti járataira akkor 1165Ft volt, most pedig annak közel háromszorosa, 3450Ft. Ráadásul annak idején még a diákmunkára sem igazán volt annyi lehetőség, mint mostanában – pláne nem még középiskola mellett. Így mindezt zsebpénzből, illetve a húsvéti locsolópénzből kellett kigazdálkodni, és születésnapra, névnapra, illetve karácsonyra az ember próbálta afelé terelni az ajándékozót, hogy inkább pénzt adjon, mint mondjuk könyvet.

De a telefon előtt először nézzük meg az annak a használatához akkor még elengedhetetlen SIM-kártyát – hiszen az okos(abb)telefonok előtt SIM-kártya nélkül még a készülék menüjébe sem lehetett belépni, mert az olyankor csak annyit írt ki, hogy tegyük be a kártyát. Más kérdés, hogy ilyenkor nem is nagyon lett volna miért a menüt nyomogatni, mert a készülék még elsősorban telefonálásra, illetve SMS-ezésre volt, és még nem igazán voltak a piacon olyan modellek sem, amelyekben egyáltalán bármi játék lett volna.

Pannon Praktikum – az azóta már Yettel feltöltőkártyás tarifacsomagjai

A havidíjas előfizetés diákként, gyakorlatilag nulla bevétellel nem volt vállalható, így a mobilozás kizárólag feltöltőkártyásként volt számomra opció. A szélesebb családban ekkor rajtam kívül kizárólag az egyik nagynénémnek volt mobilja, és neki is csak a munkájából adódóan, és ő egyébként nem is szerette annak idején a mobilját, illetve azt a jelenséget, ahogyan az utcán is megjelentek a telefonáló gyalogosok, vagy amikor a tömegközlekedési eszközökön, jó hangosan, mindenki füle hallatára vitatta meg valaki, mi történt az előző este, vagy lehetett megtanulni valami új süteményreceptet.

Feltöltőkártyásként viszont bármi készülékért a teljes listaárat kellett kifizetni, hiszen a kedvezményesebb készülékeket az adott szolgáltatók csak havidíjas, hűségnyilatkozatos előfizetésben értékesítették.

A készülék árához ezen felül természetesen még hozzáadódott a SIM-kártya kezdőcsomag ára is, ami az akkor még Pannon GSM néven futó, de azóta közben Telenor, most meg már Yettel esetén a feltöltőkártyás előfizetés díjcsomagjától függően szintén más költségű volt a percdíjak különbözőségén túl. Ez azért volt így, mert a SIM-kártyát, illetve egyúttal magát az adott tarifacsomagot pénzért adta a Pannon, és mellé a csomagban rögtön volt egy bizonyos összegű feltöltőkártya, ami nélkül, tehát egyenlegfeltöltés hiányában nem lehetett megvenni pusztán csak magát a SIM-et – de egyébként alacsonyabb értékű feltöltőkártyával sem.

A Pannon GSM weboldala 1999.11.28-án – pillanatkép az archive.org-ról

A legolcsóbb csomag a Praktikum Privát volt 5900Ft-ért, aminél a feltöltőkártya értéke 3600Ft volt, viszont cserébe, pláne mai szemmel nézve elképesztően drága, 160Ft-os percdíjunk volt csúcsidőben, csúcsidőn kívül pedig 36Ft, ezen felül hétvégén, hálózaton belül 15Ft, az SMS pedig darabonként 19Ft. Ezt a díjcsomagot a Pannon valószínűleg azoknak találta ki, akik leginkább SMS-eztek, vagy csak hétvégén telefonáltak, illetve inkább őket hívták, mintsem ők telefonáljanak, pláne napközben.

A második típus a Praktikum Classic volt 9900Ft-ért, ahol 7200Ft-os feltöltőkártya volt a csomagban, amiért cserébe viszont 8100Ft lebeszélhetőséget kaptunk, a percdíjunk csúcsidőben 90Ft volt, csúcsidőn kívül és hétvégén 36Ft, az SMS pedig 35Ft.

Harmadik opcióként ott volt az eddigieknél is borsosabb árú Praktikum Pro 18.000Ft-ért, amiben az ártól függetlenül ugyanúgy csak egy 7200Ft-os feltöltőkártya volt, a percdíj viszont hálózaton belül, csúcsidőben és csúcsidőn kívül 56Ft, hálózaton kívül csúcsidőben és csúcsidőn kívül 80Ft, hétvégén pedig egységesen 36Ft volt, az SMS pedig itt is 35Ft.

A hangposta beállításáért, illetve később az üzenetek meghallgatásáért mindhárom tarifacsomag esetén csúcsidőben 50Ft-ot, csúcsidőn kívül pedig 25Ft-ot kellett fizetni percenként.

A nappali időszak, vagyis csúcsidő hétköznap 08:00 órától 18:00 óráig, a kedvezményes időszak, tehát csúcsidőn kívül hétköznap 18:00 órától 08:00 óráig, a hétvégi pedig szombat 00:00 órától vasárnap 24:00 óráig és munkaszüneti napokon 00:00 órától 24:00 óráig tartott.

Ezeket egyébként részletesen láthatjuk még az archive.org által mentett pillanatképen.

Ezek közül én a Praktikum Classic-ot választottam, mert a Privát esetén a 160Ft-os percdíj elképesztően drága volt, és annak idején még viszonylag kevés ismerősömnek volt mobilja, a Praktikum Pro pedig már a csomagárral is túl volt a kereteimen. Itt még megjegyzem azt, hogy az egyébként bontatlan SIM-kártya csomagot hamarabb megvettem ugyanattól az ismerőstől, mint akitől később a készüléket is, mert egy-egy alkalomra, amikor telefonálni akartam, tudtam kölcsönkérni telefont, amibe csak bedobtam a kártyámat, elintéztem a hívást, küldtem és fogadtam pár SMS-t, és kész. Mivel akkoriban a telefonszámok és SMS-ek is még mind a SIM-kártyán tárolódtak, így a kölcsönkért telefonból csak maximum a híváslistából kellett kitörölni az adott számot.

Egy SIM annak idején 160 nevet és az azokhoz tartozó egyetlen telefonszámot, illetve 10 SMS-t tudott tárolni, ezzel kellett gazdálkodni, ráadásul a nevek hossza is talán maximum 14 karakter lehetett, ha jól emlékszem.

Philips Fizz övcsipesszel, két akkuval és a Pannon Praktikum Classic csomag tartalmával – a fotó viszont két okból is csalóka; a SIM esetén a készülékbe a teljes kártyát kellett betenni, nem pedig csak a képen látható, mini méretűt, illetve hiányzik a készülék kihúzható antennája, mert azt valamiért anno levettem róla, és nem tettem rá vissza, sem mellé a dobozába (de valahol amúgy megvan):

(A képen látható Üzletszabályzat/ÁSZF és Használati útmutató szkennelt változatai PDF-ként letölthetőek a következő linkekre kattintva: ÁSZF, Használati útmutató. 📲)

Miért épp a Pannon GSM?

Hogy miért döntöttem anno épp a Pannon mellett? Ennek több oka is volt.

Az egyik, hogy még ha a legalacsonyabb, 3600Ft-os összeggel is töltöttem fel a kártyámat, az is 1 év érvényességi időt jelentett, tehát hosszú távon ennyi volt a minimális összeg, amivel évente mindenképpen számolnom kellett. A másik a PluszNulla szolgáltatás volt, amivel olcsóbban lehetett külföldre telefonálni a normál percdíjakhoz képest, és akkoriban ez éppen fontos volt. Persze a perc és SMS díjakat is többször átszámoltam, mire sikerült dönteni.

A Westel900-nál (ami azóta Telekom) a legalacsonyabb feltöltés 2500Ft volt, de ezért cserébe csak 111 nap érvényességi időt kaptam, a következő lépés náluk a 4500Ft volt, amiért szintén nem 1 évet, hanem csak 333 napot adtak. Emellett számomra összességében a percdíjaik is drágábbak voltak, mint a Praktikum Classic-nál (csúcsidőben belföldre 100Ft a Praktikum Classic 90Ft-jával szemben), és a csúcsidő is este 8 óráig tartott a Pannon este 6-ja helyett. Olcsóbb nemzetközi tarifa egyébként itt is volt Westel Net-Tel néven, viszont amennyire emlékszem, más zónakiosztással, és így más árakkal, mint ugyanez a Pannon esetén.

A piacra az akkor még némileg frissen belépett Vodafone percdíjai már jobbak voltak ugyan a Pannonnál, ha ismét a Praktikum Classic-ot vesszük alapul, viszont cserébe a feltöltési összegek magasabbak és azok rendelkezésre állási ideje pedig alacsonyabb volt, a 360 nap rendelkezésre állást például csak 12.500Ft-ért adták oda. Emellett viszont náluk ingyenes volt a hangposta (valószínűleg a kezdeti lefedettségi hiányosságok ellensúlyozására), illetve havonta az első 20 SMS is díjmentesen volt elküldhető. Ezen felül 1800MHz-re is képes készülék kellett hozzá, ami emiatt drágább volt, pláne a feltöltőkártyás esetben a teljes listaárral, illetve nem volt csúcsidő, csak hétköznapi és hétvégi tarifa, ami miatt a belföldi hívásokra hétközben este 6 utántól a Pannon, 8 után meg már a Westel sima DOMINO csomagja is olcsóbb volt náluk.

Feltöltőkártyásként pedig aztán az egyes ünnepnapokra lehetett feltöltőkártyát kérni ajándékként, így sokszor még a feltöltésre sem kellett költeni, ha az ember megfelelően gazdálkodott az egyenlegével.

A lefedettséget pedig annyira még nem is vettem alapul ekkor, viszont osztálykiránduláson még pár évvel később is volt olyan, hogy Pannon térerőre a faluban megmondták az utcabeliek, hogy csak két utcával odébb, a dombtetőre vezető utca végén a diófa oldalán van két egységnyi, Westel meg csak a lovarda mellett valami távvezeték-póznánál, Vodafone pedig egyáltalán nem volt.

És mivel ilyenkor még nem volt lehetséges a roaming sem a feltöltőkártyások számára, hiszen a külön Pannon Praktikum Roaming tarifacsomag csak 2000 júniusában vált elérhetővé, az alanyi jogon, minden Praktikumos számára járó roaming pedig csak 2001 június 14-től, így olyan eset is volt, amikor a keleti határ másik oldalára, Nagyváradra ellátogatva úgy kellett kimenjünk majdnem a város szélére, magaslati helyre, hogy elcsípjük a Pannon térerőt, hogy haza tudjunk szólni az otthoniaknak, hogy minden rendben van – és persze mindez kizárólag headsetet bedugva, és a telefont megfelelő pozícióban tartva volt lehetséges. 🙂

Philips Fizz

Igazából nekem már a Philips Fizz megvásárlásakor is a Nokia 5110 volt a kiszemelt darab, de az akkoriban még bőven 30.000Ft felett volt (talán 35.000 körül) a Praktikum Classic csomagban, és mivel az ismerősömtől kicsit kedvezményesebben kaptam meg a SIM-kártya kezdőcsomagot, illetve pár héttel később a Philips Fizz-t is, így a Nokia egyelőre kimaradt. De most nézzük, mit érdemes akkor tudni a Philips Fizz-ről.

Philips Fizz a dobozában

Először is ez az első generációs modell volt, amelyiknek még gömbölyű a kihúzható antennája – bár ez a két fenti képen pont nem látszik, mert annak idején valamiért levettem az antennáját, és nem raktam vissza rá, mikor eltettem a dobozába. Működni ettől függetlenül gond nélkül működött, és még a térerővel sem volt problémám, bár ez megfelelő lefedettség mellett annyira nem meglepő.

A készülék a méretét tekintve minden szempontból nagyobb, mint az első generációs iPhone-om, viszont a legvékonyabb részénél nézve csak kicsit vastagabb nála. A tömege 169g, ami nem sokkal több a ráadásul sokkal több fémet és pláne üveget felvonultató iPhone 135g-jánál.

A kijelzője 3 x 12 soros alfanumerikus, vagyis a szöveges megjelenítésre kizárólag 3 sorban képes, ezen felül pedig alapértelmezett ikonokkal is rendelkezik, amikkel a teljesség igénye nélkül például az akku töltöttségét, a térerőt, olvasatlan üzenetet képes jelezni. A készülék felső részén pedig az állapotjelző LED szabályos időközönként villan egyet, amikor a készülék csatlakozva van a mobilszolgáltató 900MHz-es hálózatára.

Maga a készülék gyakorlatilag semmilyen adatot nem tud tárolni a hívott számokon és a beérkező vagy nem fogadott hívásokon kívül, az üzeneteinket és a névjegyzékünket a SIM-kártyára menti, ami valamilyen szinten kényelmes, hiszen minden ott van nálunk akkor is, ha egy másik készülékbe tesszük át a kártyánkat – viszont ahogy fentebb már írtam, ugyanígy korlátok közé is vagyunk szorítva, mert a SIM-kártyákra az elején még csak 160 név és telefonszám, illetve 10 SMS fért, így főként az SMS-ek voltak azok, amiket rendszeresen törölgetni kellett, különben nem érkezett meg az újabb üzenet az SMSC-től. Egy-egy letöltésre várakozó üzenetre jellemzően egy villogó boríték ikon figyelmeztetett, az olvasatlant pedig az ikon folyamatosan bekapcsolt állapota jelezte.

A státusz LED-nek köszönhetően egyébként nem csak azt láthatjuk, hogy a készülékünk csatlakozva van a hálózatra (zöld, lassú villogás), hanem a nem fogadott hívást (zöld, gyors villogás), illetve a merülő akkumulátort (vörös villogás) is elárulta egyetlen rápillantás.

Az akkumulátora Ni-MH típusú, 4,8V-os, 600mAh-s, amivel a leírása szerint 45 óra készenlétre, és 60 perc beszélgetésre képes, tehát még sehol nem vagyunk a Nokia esetén már ekkor is megszokottnak tekinthető, akár egész hetes készenléthez képest. Arra már nem emlékszem, hogy ez a gyakorlatban mennyit hozott, de mivel a készülék igazából semmi másra nem volt alkalmas a hívásokon és az SMS-en kívül, így nem is nyomogatta az ember feleslegesen, hanem csak ha éppen kellett valamire. Ezeknél az akkumulátoroknál ráadásul még szükség volt az úgynevezett formázó töltésre, amikor az új, vagy legalább 3 hónapja nem használt akkukat 24 órán keresztül kellett tölteni, és érdemes volt minden egyes lemerítést kikapcsolásig megtenni, hogy a lehető legjobb teljesítményt hozhassuk ki az adott akkuból. (A jelenlegi készülékekben használt lítiumion akkumulátoroknál már nincs szükség a formázótöltésre, mert az már a gyártás során megtörténik, illetve ezek az akkumulátorok a teljes lemerítést sem szeretik, 20-80% közötti töltöttségen tartani őket a számukra ideális.)

A menürendszere szintén messze alulmarad egy Nokiához képest, és itt most nem csak az utóbbi grafikusabb megjelenését kell ezalatt érteni, pláne nem a játékokat, hanem például az olyan korlátokat, hogy az üzeneteket egyetlen sorban, a szöveget automatikusan görgetve mutatja, és ilyenkor a feladó telefonszáma helyett nem képes a névjegyzékbe elmentett nevét megjeleníteni, sem nem tudunk kedvünkre oda-vissza görgetni az üzenet szövegében. Ez volt az, amit a legkevésbé nem szerettem ebben a készülékben, mert ez így nagyon-nagyon kényelmetlen volt, nem volt olyan egyszerűen áttekinthető az összes üzenetünk, mint a Nokia esetén.

Philips Fizz bekapcsolva, SIM-kártya nélkül – csak segélyhívásra van lehetőségünk, a menü sem érhető el

Csengőhangokból volt benne összesen 8 egész darab, és elvileg az SMS-ekhez ugyanebből a 8-ból lehetett másik hangot választani.

A készülék elektronikája sem kifejezetten bonyolult, gyakorlatilag két nyomtatott áramköri lapból áll, amelyek közül a nagyobbra a kijelző 10 eres csatlakozója rá van forrasztva, illetve amin a billentyűzet is helyet foglal, a mobilhálózatért felelős rész pedig a másik, kisebb darabon található:

Végül ezzel a telefonnal egészen addig kihúztam, ameddig a Pannon nem indított akciót diákok számára, amikor egy Nokia 3210-esre váltottam, ami nagy kedvencem volt. De róla majd egy újabb cikkben.

Olvasd el a hozzászólásokat is

Népszerű hozzászólások

  1. :+1: Jó volt visszaemlékezni :slight_smile: Én is Pannonosként kezdtem, egy 198-as Ericssonnal. Aztán Ericssonok voltak egészen 2009-ig, amikor megvettem a “2G”-t… Várom a következő cikket!

  2. Avatar for Szanya Szanya says:

    Köszi. Én is 99- ben kezdtem Praktikummal, de egy gyenge akksis NOKIA 1611- essel (1610- es csak fogadni tudta az SMS- t). Aztán egy ideig azt hittem, hogy Motorolával jobban járok, de aztán maradtam a 1611- esnél, amíg a kedvencem egy 3210- es meg nem lett.

  3. a siemensnek is volt hasonló kinézetű telefonja…(?)
    én westel/ericsson-nal kezdtem… aztán kb 20 nokia (1 motorola razr és1 htc - ezeket 1 hét után adtam el) és iPhone… (y)

  4. Avatar for bldone bldone says:

    Elég hasonló az én kezdeti utam is, '98-ban egy Westel900 függő Philips Fizz-zel indítottam, amit szintén használtan kaptam egy rokontól, aki le akarta cserélni az akkor újonnan megjelent Nokia 5110-re; persze a mobilszolgáltatók már akkor is azt a játékot játszották, hogy új előfizetés mellé viszonylag emészthető összegért adták a telefont (persze azért az sem volt olcsó anno), így vett egy új előfizetést a Nokia 5110-zel, ami az enyém lett annak minden költségével (nem emlékszem már a díjakra sajnos ennyi idő után), és mellé megkaptam a használt Fizzt ingyen. Nagyjából mindenki jól járt.

    A Fizz nem volt egy rossz készülék, viszont a nálam lévő példánynak rottyon volt az akksija (pedig az eredetin kívül volt hozzá egy relatíve új utángyártott is), ezért a készülék hajlamos volt kikapcsolni beérkező hívások esetén, ha alacsony volt a töltöttsége. Emiatt viszonylag hamar le is cseréltem faterom leselejtezett céges Nokia 2110i készülékére (amiben viszont dupla akkumulátor volt, pont úgy púposodott ki a készülék hátuljából, mint az Apple legendásan ronda akkus tokja) amikor ő újat kapott a cégtől. Ezzel töltöttségi problémáim nem voltak, a súlyról meg a méretről mondjuk inkább ne beszéljünk. :slight_smile:

    Utána természetesen én is a Pannonos akcióban lecseréltem Nokia 3210-re, és onnantól lettem Praktikumos. (A Telenor a mai napig megmaradt, a Praktikumot természetesen már ezer éve elfújta az idők szele.) :slight_smile:

  5. Nekem egy Ericsson A1018 volt az első saját telefonom :slight_smile:

  6. Ez egy szuper cikk lett! Nekem is volt a cikkben szereplő Philips-em, de az első saját egy Ericsson 316-os volt, amivel nem is lehetett sms-t írni, csak fogadni! Semmilyen feltöltő kártyás opció nem létezett, csak a Pannon GSM és a Westel 900! Nekem Pannon volt!

  7. Avatar for gunar gunar says:

    Na ja! Most hogy látom, ilyenem volt nekem is vmikor, de az első egy Panasonic G500 volt a W900-tól, 1997 karácsonyára leptem meg magamat vele :christmas_tree:

  8. Avatar for vikgez vikgez says:

    ​Hálás köszönetem ezért a csodálatos és minden apró részletre kiterjedő, rendkívül hiteles és élvezetes történelmi áttekintésért. Szinte átéltem minden percét, ahogyan én is elkezdtem a mobilos életemet hajdanán. Ezt ismernie kéne a sok okosnak hitt bunkofón használónak.

Continue the discussion at Hozzászólok

Participants

Avatar for bldone Avatar for rihekopo79 Avatar for Szifon Avatar for Paganel Avatar for vikgez Avatar for heimtamas Avatar for baloghadam74 Avatar for Szanya Avatar for 83miki83 Avatar for gunar

Népszerű hozzászólások

  1. :+1: Jó volt visszaemlékezni :slight_smile: Én is Pannonosként kezdtem, egy 198-as Ericssonnal. Aztán Ericssonok voltak egészen 2009-ig, amikor megvettem a “2G”-t… Várom a következő cikket!

  2. Avatar for Szanya Szanya says:

    Köszi. Én is 99- ben kezdtem Praktikummal, de egy gyenge akksis NOKIA 1611- essel (1610- es csak fogadni tudta az SMS- t). Aztán egy ideig azt hittem, hogy Motorolával jobban járok, de aztán maradtam a 1611- esnél, amíg a kedvencem egy 3210- es meg nem lett.

  3. a siemensnek is volt hasonló kinézetű telefonja…(?)
    én westel/ericsson-nal kezdtem… aztán kb 20 nokia (1 motorola razr és1 htc - ezeket 1 hét után adtam el) és iPhone… (y)

  4. Avatar for bldone bldone says:

    Elég hasonló az én kezdeti utam is, '98-ban egy Westel900 függő Philips Fizz-zel indítottam, amit szintén használtan kaptam egy rokontól, aki le akarta cserélni az akkor újonnan megjelent Nokia 5110-re; persze a mobilszolgáltatók már akkor is azt a játékot játszották, hogy új előfizetés mellé viszonylag emészthető összegért adták a telefont (persze azért az sem volt olcsó anno), így vett egy új előfizetést a Nokia 5110-zel, ami az enyém lett annak minden költségével (nem emlékszem már a díjakra sajnos ennyi idő után), és mellé megkaptam a használt Fizzt ingyen. Nagyjából mindenki jól járt.

    A Fizz nem volt egy rossz készülék, viszont a nálam lévő példánynak rottyon volt az akksija (pedig az eredetin kívül volt hozzá egy relatíve új utángyártott is), ezért a készülék hajlamos volt kikapcsolni beérkező hívások esetén, ha alacsony volt a töltöttsége. Emiatt viszonylag hamar le is cseréltem faterom leselejtezett céges Nokia 2110i készülékére (amiben viszont dupla akkumulátor volt, pont úgy púposodott ki a készülék hátuljából, mint az Apple legendásan ronda akkus tokja) amikor ő újat kapott a cégtől. Ezzel töltöttségi problémáim nem voltak, a súlyról meg a méretről mondjuk inkább ne beszéljünk. :slight_smile:

    Utána természetesen én is a Pannonos akcióban lecseréltem Nokia 3210-re, és onnantól lettem Praktikumos. (A Telenor a mai napig megmaradt, a Praktikumot természetesen már ezer éve elfújta az idők szele.) :slight_smile:

  5. Nekem egy Ericsson A1018 volt az első saját telefonom :slight_smile:

  6. Ez egy szuper cikk lett! Nekem is volt a cikkben szereplő Philips-em, de az első saját egy Ericsson 316-os volt, amivel nem is lehetett sms-t írni, csak fogadni! Semmilyen feltöltő kártyás opció nem létezett, csak a Pannon GSM és a Westel 900! Nekem Pannon volt!

  7. Avatar for gunar gunar says:

    Na ja! Most hogy látom, ilyenem volt nekem is vmikor, de az első egy Panasonic G500 volt a W900-tól, 1997 karácsonyára leptem meg magamat vele :christmas_tree:

  8. Avatar for vikgez vikgez says:

    ​Hálás köszönetem ezért a csodálatos és minden apró részletre kiterjedő, rendkívül hiteles és élvezetes történelmi áttekintésért. Szinte átéltem minden percét, ahogyan én is elkezdtem a mobilos életemet hajdanán. Ezt ismernie kéne a sok okosnak hitt bunkofón használónak.

Continue the discussion at Hozzászólok

Participants

Avatar for bldone Avatar for rihekopo79 Avatar for Szifon Avatar for Paganel Avatar for vikgez Avatar for heimtamas Avatar for baloghadam74 Avatar for Szanya Avatar for 83miki83 Avatar for gunar