Lassan körülbelül egy éve már, hogy kicsit komolyabban foglalkozunk az audió világgal is itt a Szifonon. Mivel már régebb óta nem volt ilyen jellegű cikk, úgy gondoltuk, elérkezett az ideje egy következő tesztnek.
Személy szerint én meglehetősen fülhallgató párti vagyok, így miután a Shure SE 215-öt teszteltem, úgy gondoltam, hogy a minőségi zenehallgatáshoz mindenem megvan, hiszen van egy remek fülesem és van kimagasló minőségű zeném. Tévedtem.
Mint hobbi audió-rajongó, több helyen olvastam már, hogy a MacBookokban és az iPhone-okban található hangkártya nevetséges és borzasztó minőségű, de ennek nem igazán tulajdonítottam nagy jelentőséget, mert így is olyan drasztikus különbséget hallottam egy gyári EarPods és egy Shure vagy RHA fülhallgató között, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy ez lehetne még jobb is.
Mi is az a DAC?
A DAC nem más, mint a Digital-to-Analog Converter rövidítése, azaz konyhanyelven mondhatni, hogy “hangkártya”. A DAC tehát gyakorlatilag kiváltja Mac-ekben található, meglehetősen gyenge minőségű hangkártyát és az USB-n keresztül jövő digitális jelet alakítja át a fülhallgatónk jack-csatlakozójának megfelelő analóg jellé. Bővebben és szemléletesebb példákhoz ajánlom két régebbi cikkünknek elolvasásra, mégpedig ezt és ezt.
Miért az Audioengine?
Az Audioengine márkával már régebben is találkozhattunk itt a blogon, amikor a HD6 hangfalakat tesztelük és mivel meglehetősen elégedettek voltunk azzal, amit hallottunk, ezért elkezdtünk körülnézni, hogy milyen más eszközöket gyárt a cég.
Audioengine D1
Az Audioengine D1 tehát nem más, mint egy USB-s DAC, ami kis méretének köszönhetően rendkívül hordozható, illetve extra áramforrást sem igényel az USB-n kívül, így még akár hosszabb utazásokra is magunkkal tudjuk vinni, illetve ami talán még fontosabb, hogy az USB bemenet mellett optikai bemenettel is rendelkezik, amelynek köszönhetően 192kHz/24-bit minőséget is tud fogadni, az USB-s 92kHz/24-bit “felbontáshoz” képest.
Itt fontos kiemelni, hogy a D1 bár kis méretének köszönhetően meglehetősen hordozható, viszont kizárólag csak számítógéppel tudjuk használni. Ugyanakkor a fülhallgatók mellett azonban két hangfalat, azaz pontosabban egy hangfalpárost is tudunk hozzá csatlakozni, ezáltal egy meglehetősen sokoldalú DAC-ról beszélhetünk.
Hangminőség
Végre elérkeztünk a legfontosabb részhez. Elnézést a kicsit hosszasabb bevezetőért, de az audió világában kevésbé jártas olvasóinknak is szerettem volna egy gyors kontextust teremteni annak érdekében, hogy utána körül tudjam írni azt, amit igazán csak meghallgatva lehet megtapasztalni.
A D1 tesztjét meglehetősen előnytelenül kezdtem, hiszen a teszt előtt utoljára körülbelül 1–2 hete hallgattam normális minőségű (FLAC, és nem Spotify) zenét a Shure fülesemen, így mikor megérkezett a D1, egyből bedugtam és elkezdtem hallgatni a kedvenc számaimat. Ekkor a véleményem a következő volt: “Hmm, egész jó, de semmi különös.”
Egy órával később elkezdtem olyan számokat hallgatni, amelyekkel már úgy voltam, hogy annyi különféle hangrendszeren és fülesen keresztül hallottam már, hogy egészen biztosan nem fog tudni újat mutatni. Ahogyan hallgattam ezeket a számokat, végig ezeket gondoltam magamban: “Basszus, ezt a csávót ebben a számban itt még sosem hallottam. Ez itt milyen hangszer volt?! Itt ki ez a női hang?!”…
Ezen felfedezések után ismét telt-múlt az idő és a zeneszámok, míg körülbelül 1,5 óra után azt mondtam, hogy na jó, ideje meghallgatni ismét a fülesem – de most a D1 nélkül. Ez volt a pont, amikor azt mondtam “Mi ez a ##? Nem hiszem el, hogy eddig én így hallgattam zenét!”. Körülbelül akkora volt a különbség, mikor annak idején az EarPods-ról váltottam normális fülhallgatóra. Egészen elképesztő volt.
A szakmai tesztek alapján is egyértelműen pozitív eredmények születtek, az egyedüli negatívumként a precizitás hiányát hozták fel, amit (őszintén bevallva) én nem igazán hiányoltam, vagy esetleg csak egy sokkal komolyabb árkategóriájú fülhallgatóval jött volna elő, akkor pedig nyilván már másik árkategóriában keres az ember DAC-ot is.
Összegzés
Összességében csak ajánlani tudom az Audioengine D1-et mindenkinek, aki már rendelkezik egy komolyabb minőségű fülhallgatóval vagy hangfalpárossal és szeretné a lehető legtöbbet kihozni ezekből az eszközökből anélkül, hogy egy kisebb vagyont kéne rá költenie.
A D1 ár/érték arányban szerintem egy kitűnő választás, ami 49.784 forintért megvásárolható meg Pixel-nél, köszönjük nekik a teszt példányt.
Természetesen megvásárlás előtt mindenkinek ajánlom ténylegesen kipróbálni, hiszen én nyilván csak a saját fülhallgatóimmal tudtam meghallgatni, így véleményt formálni is csak azok alapján tudtam.
19 Comments
Na végre valaki le meri írni 🙂
“a MacBookokban és az iPhone-okban található hangkártya nevetséges és borzasztó minőségű,”
Ezért örültem a jack száműzésének, mert így végre rá lesznek kényszerítve a 3rd party-k, hogy saját DAC-jaikat használva felülmúlják az Apple féle trágya hangminőségét… Nem lesz nehéz…
Már csak egy kérdés ami foglalkoztat: Ki lesz az, aki mindenzek fényében 60k-t ad majd a nyilvánvalóan csapnivaló minőségű AirPods-ért… 🙂
@Agent_H: Hát azt nem a hang miatt veszed 🙂 Én pl ki fogom adni érte a pénzt, mert engem a vezeték-nélküli része érdekel, és ha a normál nem esik ki, akkor ez sem. @Dani például azért vesz, hogy az Apple TV-n lévő filmet kényelmesen tudja nézni a kanapéról fülhallgatóval.
Jó kis cikk. Azonban a “rendkívül hordozható” és “meglehetősen hordozható” helyett lehetne mást írni? Könnyen hordozhatóról már hallottam. De a két előbbiről még nem.
Nagyon kellemes készülék. Audioengine A5+ társaságában használom valamint AKG K550 fejhallgatóval. 2012-ben vettem őket számomra tökéletes. Úgy gondolom ár-teljesítmény tekintetében nagyon jó választás volt.
Szerintem egyáltalán nincs rossz DAC a Macbook Pro-ban. Hogy el lehessen helyezni a dolgot, egy Musical Fidelity M6SI erősítőm és két Martin Logan Electromotion ESL hangsugárzóm van. A már említett Macbook Pro a forrás, az Audirvana a lejátszóprogram. Annak idején az erősítőm hamarabb jött meg, mint az USB kábelem és ideiglenesen egy 300Ft-os jack-rca kábellel kötöttem össze a Mac-et az erősítővel. Azt vártam, hogy nagyon szar lesz, de a kapott hang minden várakozásomat felülmúlta. Mikor aztán sikerült beüzemelni az ML DAC-ját nem is lett óriási változás. Persze jobbnak jobb lett, de nem dőlnék a kardomba, ha a Mac jack kimenetét kellene használnom.
Jó cikk.A szerzőtől kérdés:
Ha jól értem a jobb minőségű,FLAC-,AudioHD formátumú zenék teljesebb,jobb hangzása
kijön?A Tidal-t hallgatom.Kösz a választ 🙂
@István: Szia, igen ki fog, de annál jobb lenne, ha jobb minőségű zenéket tudnál beszerezni. Persze az sem rossz, de még mindig lehetne jobb. 🙂
@István: Nem tudom érdemes-e ennyire szakmázni, de a minőség tekintetében a következő a sorrend.
1. A legjobb a kiváló masterről készült HR zene. Legyen az SACD ISO vagy flac. Ebből nagyon kevés van.
2. A kiváló masterről készült CD vagy flac.
3. Az átlagos HR flac, ezek érhetőek el például a hdtrack-ről. Általában nem jó, túl sok magas, túl sok mély, zajszűrés és a többi. Igyekeznek a mai kor ízlésének megfelelően újramasterelni a felvételeket, de többet ártanak, mint használnak.
4. Tidal. A Tidal hiába lossless, nem éri el a CD minőségét. Ez nekem nagy csalódás volt, le is mondtam egy hónap után.
5. Jó minőségű mp3. Nyilván itt is nagyon fontos a forrás, amiről készült.
6. Spotify. Szerintem ez még hallgatható, főleg háttérzenének.
Köszönöm a válaszokat mindkettőtöknek!
+1
BoRRoNeo,a Tidal premium változatáról írtál véleményt?
@István: Igen, természetesen. Az Audirvana lejátszóprogramhoz járt 3 hónap ingyenes Tidal Hi-Fi előfizetés, ezért próbáltam ki. Azt reméltem, hogy kapok egy Spotify szintű szolgáltatást CD minőségű hanggal. De kifejezetten ritka volt az olyan album, amelyik valóban CD minőségben szólt. Nagyon nagy a szórás, így meg nekem nem ér semmit. Akkor inkább maradok a flac és Spotify kombónál.
Mióta elkezdtem hifizni, a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy milyen macera beszerezni egy adott albumot a legjobb minőségben. Adott példa a The Pink Panther Soundtrack, ami vagy ötféle kiadásban érhető el, és egyik rosszabb, mint a másik. Az egyedüli használható verzió az Analogue Productions féle SACD illetve ennek vinyl verziója. Nagyon nyűgös minden egyes lemeznél utánajárni. A HDTracks-en a nagyfelbontású kiadványok túlnyomó többsége egyszerűen rossz. Rosszabb, mint a CD. Én vinylt is hallgatok, na az még rosszabb. Ugyanazon album, kétféle nyomás, ugyanazon az áron, csak a vonalkód alapján lehet szinte megkülönböztetni őket, az egyik jól szól, a másik nem.
De ez már nagyon offtopik, sorry.
@BoRRoNeo: Kösz még 1x.Nem offtopic,hasonló cipőben jártam(ok).
Ha megengeded berendezés-kütyük egyeztetés véget folyt.e-mai lÉn ihernadidr@gmail.com vagyok.Jelezz,ha ok 🙂
@BoRRoNeo: Előre is bocs az offért.
Olvasva a korábbi bejegyzésedet, ha ilyen szinten hifista vagy – mint én is 🙂 – messze kerüld el az USB interfészt, majdnem minden problémád okozója. Azért érzel jobbnak adott esetben egy CD-t vagy akár SACD-t, mint a HDtracks felvételeit, mert számos hibát viszel be az amúgy kiváló rendszeredbe.
Nem akarok nagyon szakmázni, úgyhogy csak röviden. Az USB nem továbbítja a szinkron órajelet (wordclock) a processzortól, ezért, hacsak nincs olyan DAC-od ami saját órajel generátorral szerelt, akkor PLL (Phase-Locked-Loops) miatt olyan jittered lesz, hogy szétesik a színpad, összemossa a mélyet, magasat. Minél komplexebb egy felvétel (pl. szimfonikus), annál jobban érezhető a hatás, és valljuk be, ezen a szinten ez nem megengedhető.
Az írásodból sajnos nem derült ki pontosan milyen DAC-ot is használsz, 1 bites vagy multibites (DSD vagy PCM)? Ez is nagyban befolyásolja a megszólalást. Messze a legjobb DAC a piacon a Texas PCM1704.
Lényeg a lényeg, három alternatíva van hogy nagyságrendeket javíts a rendszereden:
1. Dedikált lejátszó (külön SACD, külön DVD-A/CD).
2. Wordclock generátoros DAC (magasabb árkategóriában van olyan ami DSD és PCM is).
3. Valahogy kihozni az órajelet a Mac-ből (szinte lehetetlen, vagy nagyon drága, úgyhogy marad az első kettő).
Ha esetleg kérdésed volna a témával kapcsolatban, szívesen válaszolok.
Üdv: István
@esvanka: Köszönöm a hozzászólást, még nekem is volt néhány új dolog ebben. Amúgy jelenleg egy http://ifi-audio.com/portfolio-view/nano-idsd/ nano idsd-t tesztelek, amit most megnéztem, és rá is van írva, hogy PCM. Szóval ez lesz szerintem a megfelelő DAC, igaz én ezt mint hordozható termékként nézegettem, de úgy látszik van létjogosultsága, mint asztali DAC-ként is. Persze árban már más a helyzet, nem annyi, mint a fenti termék. 🙂
@admin:Esvanka, e-mail-ben kontaktálhatunk? címem 3-al feljebb
@István: Szia! Írj nyugodtan emailt nekem a hello@szifon.com -ra és akkor válaszolok!
@admin: Átlagos felhasználóknak, de átlagnál magasabb igényekkel ezek az USB eszközök jók lehetnek.
Még egy érdekesség, ami talán hasznos lehet, a hangelőszabályozás kérdése, amit digitálisan bit eltolással oldanak meg. Tehát, ha a forráson (MacBook-on) csökkentjük a hangerőt, a felvétel veszít a felbontásából (24bit -> 23bit …).
A legideálisabb ha a Mac-en max hangerőt állítunk be, és a lánc utolsó pontján (erősítő vagy a DAC fejhallgató potméter) állítunk hangerőt.
@esvanka: Köszi 🙂
Sziasztok!
Azonnal meg is vásárolnám ezt a terméket, ha lenne rajta a S/PDIF Inputon kívül más is, mondjuk egy mezei Line vagy valami.
Hasonló minőségben tudtok ilyen eszközt ami tudja ezt, és lehetőség szerint nem sokkal drágább?