Ahogyan már az első cikkemben is említettem, engem mindig is magával ragadott a gyönyörű és csillogó iPodok, iPhone-ok és iMac-ek mögött rejtőző filozófia, a történet, ahogyan ezek a csodálatos eszközök megszülettek. A jelenlegi Apple termékek születése mögött két rendkívüli ember (és természetesen csapatuk) kiemelkedő munkáját találjuk. Ez a két ember pedig nem más, mint Sir Jonathan Ive és Craig Federighi. Következzék tehát egy kis interjú, ami nem sokkal a szeptemberi iPhone bemutató után készült.

Mivel foglalkozna, ha az Apple többé már nem tartana igényt a munkájára?

Ive: Ez egy jó kérdés.

Ez után egy hosszú és kínos szünet következett, ami magában foglalta a választ is: Ive nem megy sehová.

Ive: Nézze meg ezt a széket: megértettük a működését, hiszen a formája és a funkciója egy és ugyanaz. Így volt ez több száz évig, míg hirtelen nem adódott a lehetőség arra, hogy a formának köze se legyen ahhoz a célhoz, amit az a bizonyos eszköz szolgál és mindezt hihetetlen módon csomagolva el is tudják nekünk adni.

Ive megsimogatta a kezében lévő iPhone 5s-t a és elmosolyodott…

“Olyan újnak és frissnek tűnik.” – mondja a 46 éves designer az USA Today-nek adott interjújában. “Mintha csak most kezdtük volna.”

Ha az Apple-nek lenne egy design-mágusa, akkor az mindenképp a részletek megszállottjaként ismert Ive lenne. Ive 1992-ben csatlakozott a céghez, és 1997-ben, már Steve oldalán lett a designért felelős alelnök. Hozzá kötődik többek között a színes iMac-ek (1998), az iPodok (2001), az iPhone (2007) és az iPad (2010) formája is. Számtalan díjat érdemelt már ki munkáival, valamint II. Erzsébet angol királynő lovaggá is ütötte 2012-ben. Jelenleg Ive és Federighi együtt dolgoztak az iOS 7 rendszeren, az iPhone 5c-n és az 5s-en. Ez az első alkalom, mikor a lehető leginkább összefonódott a virtuális és a valós világ, hiszen Ive gyakorlatilag szabad kezet kapott az iOS kinézetének megalkotásakor.

Míg Federighi nagyon szeret a keynote-ok alkalmával a színpadon bemutatózni, addig Ive-ot csakis a kifinomult videókból ismerhetjük.

Ive: Mikor tavaly novemberben először leültünk együtt, hogy az iOS 7-en dolgozzunk, rájöttünk, hogy az emberek már eleve hozzászoktak ahhoz, hogy az üveget “nyomogassák”, így nincs szükségünk fizikai gombokra. Ebből kifolyólag óriási volt a szabadságunk, hogy egy olyan rendszert alkossunk meg, ami kevésbé specifikus és merev. Ezenkívül már nem volt szükségünk arra, hogy visszautaljunk a fizikai világra a alkalmazásokon belül, így bátran elhagyhattuk a szkeuomorf designt (bőr borítású naptár, pókerasztal, stb.).

Federighi: Ez az első retina utáni (post-retina) felhasználói felület (UI) óriási grafikus teljesítménnyel, így teljesen más körülmények között gondolhattuk újra azokat az alapvető problémákat, amelyek már az első iPhone esetében is előkerültek. Például régebben az árnyék effekt egy remek eszköz volt, hogy elrejtsük a kijelző adta korlátokat, de ma egy ilyen precíz képen már nincs hova bújni, ezért újraalkottuk a tipográfiát.

Ive előkapja az iPhone-ját és lehúzza rajta az Értesítési panelt, ami olyan hatást kelt, mintha egy fagyott ablakra írnánk ki az információkat.

Ive: Az az imádnivaló az átlátszóságban, hogy nem merül fel a fejedben, hogy “Most hová kerültem?”, pontosan tudod, hogy amit eddig csináltál, az még mindig ott van a háttérben.

Az iparágban elkerülhetetlen az állandó versengés, viszont nagyon sokan tévesen azt gondolják, hogy “a nagyobb jobb”, valamint az “olcsóbb kelendőbb”. 

Federighi: Kiváló példa erre a mobilokban található fényképezőgép. A vállalatok elszántan üldözik a megapixeleket, míg az aprócska szenzorok miatt borzalmas képeket készítenek. Az én családomat nem érdekli a megapixelek száma, egyszerűen csak jó képeket akarnak készíteni. Mi arra koncentrálunk, hogy mit szállítunk, és nem pedig arra, hogy mit írunk a papírlapra a specifikáció rész alá.

Ive: Könnyebb számokban mérhető eredményeket produkálni, mint például a kijelző mérete vagy az ár. De létezik egy másik út is, egy nehezebb út. Egy olyan út, mikor a végletekig megtervezünk olyan részleteket is, amelyeket valószínűleg egy átlagos felhasználó sosem fog látni, mert hiszünk benne, hogy ez a helyes út.

Ive: Ahogyan már korábban is mondtam, az egyszerűség, nos…, az egyszerűség nem más, mint az esszencia olyan mértékű meghatározása, amely vitathatatlan és egyértelmű. Sok ember úgy gondolja, hogy az egyszerűség nem más, mint a sallangok elhagyása. De valójában nem ez a helyzet. A valódi egyszerűség az, mikor addig polírozod, finomítod az adott terméket, míg azt nem mondod magadban: “Igen, nos, természetesen.” Ez az a pont, ahol már nincs racionális alternatíva.

Végezetül még egy utolsó kérdés: Ha a következő dolog, amit terveznie kéne nem lehetne technológiai eszköz, mi lenne az, Sir Jonathan?

Ive hosszasan eltöprengett.

Ive: Szeretnék bögréket tervezni.
– Bögréket?
– Bögréket.
– Fogantyúval vagy fogantyú nélkül?
– Ahh – mondta mosolyogva – ezt csak én tudhatom.

És, ahogyan Ive eladási statisztikájából következtethetünk, a világ összes többi lakosa pedig megvenné azt.

Végezetül álljon itt egy videó, ami a 2013-as WWDC-t nyitotta meg és amelynél jobban talán még egy videó sem foglalta össze azt a filozófiát és értékrendet, amelyet az Apple követ: