Ahogyan azt már megszokhattuk, az Apple frissen megjelent iPhone 18 Pro és 18 Pro Max készülékei sem úszták meg, hogy az iFixit darabokra szedje őket, és részletesen megvizsgálja a kialakítás változásait az előző generációval szemben, illetve javíthatósági szempontból is pontozza a készülékeket.

Az iPhone 18 Pro modellek esetén ez 10-ből 7 pontot eredményezett ideiglenes értékelésként, ugyanis a pontszámot csökkenti az a tény, hogy szinte minden javítás a kijelzőn keresztül végezhető el, ami időigényesebbé teszi a javításokat, és növeli a kijelző sérülésének kockázatát. Noha a szétszedés közben megsérült a kijelző műanyag kerete, ez egyelőre nem csökkentette az elért pontszámot, mert még nem derült ki, mi okozta, illetve hogy minden esetben egyértelműen előfordul-e. Lássuk, mit írnak róla javítási és tartóssági szempontból.

Kezdjük rögtön a videóval, ami pár percben összefoglalja az egészet:

Az iPhone 18 Pro apró mechanikus pupillája ellenállhatatlan volt az iFixit számára. A rengeteg mozgó alkatrész pedig tökéletes ürügyet adott arra, hogy vadonatúj kamerát mikroszkóp alatt is alaposan megvizsgálják. Arra azonban nem számítottak, hogy az általuk szétszedett négy telefonból háromnál szétszakad a kijelző műanyag kerete. Erről később még részletesebben is beszámoltak.

Az iPhone 18 Pro és Pro Max belsejében rengeteg érdekes megoldást találtak, a kifinomult, változtatható rekesznyílástól a csavarokkal rögzített akkumulátortálcán át egészen a jóval nagyobb hűtőrendszerig. A javíthatóság terén ugyanakkor néhány kellemetlen kompromisszummal is szembesültek. Az idei frissített kamera jó kiindulópontot jelentett: mit nyertek az új mechanizmussal, és mennyire bizonyult nehéznek, illetve költségesnek a javítása, ha akár egyetlen apró rekeszlamella is beragad?

Üdvözlünk az Aperture Science javítólaboratóriumában

Az Apple nagy hangsúlyt helyezett a főkamerára a hollywoodi témájú keynote során, amelyet teljes egészében iPhone 18 Pro-val forgattak.

De megéri-e a változtatható rekesznyílás miatt frissíteni az új modellre? Valószínűleg nem. Ha valakinek valóban fontos a változtatható rekesznyílás, akkor valószínűleg már van egy valódi, nem okostelefonos fényképezőgépe, amely ezt sokkal jobban megoldja. Ha pedig valaki egy másik, viszonylag újabb iPhone modellről fontolgatja a váltást, a képminőségben tapasztalható különbségek elég kicsik ahhoz, hogy a legtöbben valószínűleg észre sem veszik őket. Az iFixit ezt minden évben elmondja, és ebben az évben különösen igaznak bizonyul: szerintük inkább hagyjuk ki a frissítést. A legfenntarthatóbb telefon az, amelyik már ott van a zsebükben.

Ennek ellenére, amikor meghallották, hogy az iPhone 18 Pro és 18 Pro Max főkamerája változtatható rekesznyílású objektívet kapott, a spudgereik szinte táncra perdültek az izgalomtól (igen, konkrétan ezt írták erről 😄).

Amint lehetett, szétszedték a telefont, kiszerelték belőle a főkamera modult, majd melegítettek és feszítettek (aztán megint melegítettek és feszítettek), amíg a lencseburkolat le nem pattant, és az apró rekeszlamellák szét nem repültek.

Persze a változtatható rekesznyílás nem számít újdonságnak. Szinte minden, okostelefonos kameránál nagyobb optikai rendszerben magától értetődő megoldásnak számít. Harrison és Schnitzer még 1858-ban szabadalmaztatott egy egymást átfedő lamellákból álló fényképezőgép-rekeszt, ugyanabban az évben, amikor John Mason szabadalmaztatta a nagymamák kamrájában található befőttesüvegeket. Ráadásul az iPhone még csak nem is az első változtatható rekesznyílású okostelefon volt: a Nokia már 2009-ben alkalmazta az N86-ban, 2018-ban pedig a Samsung Galaxy S9-ben is megjelent, később pedig újabb Huawei- és Xiaomi-modellekben is feltűnt. Az Apple kissé későn szállt be a játékba.

Ez azt is jelenti, hogy már ismert volt néhány lehetséges meghibásodási mód. Egyes Galaxy-felhasználók beragadt rekesznyílásokról számoltak be. A fényképezőgépeket javító szakemberek pedig jól ismerték azokat a problémákat, amelyeket az okozhatott, ha olaj került a rekeszlamellákra. Jó ökölszabályként több mozgó alkatrész nagyobb meghibásodási kockázatot jelent. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az új iPhone eleve kudarcra van ítélve. Csupán azt, hogy sokat számít, mennyire lehet hozzáférni a cserélendő alkatrészhez.

Az iFixit szerint az Apple-re jellemző módon ezen a területen is okos mérnöki megoldásokat és átgondolt tervezést alkalmaztak, és az új, változtatható rekesznyílású objektív a precíziós mérnöki munka remek példája. Ennél a méretnél ez másképp nem is működhetett volna. A mechanizmus hat apró, egymást átfedő, „polimer kompozitból” készült, levélszerű rekeszlamellát zsúfol ugyanabba a főkameramodulba, amelynek mérete megegyezik a tavalyiéval. Ezek együtt szabályozzák, hogy mennyi fény jusson az objektívbe.

A mozgást mágnesesség vezérli. A rekesz közelébe helyezett mágnessel működésbe lehetett hozni: akkor is nyílt és záródott, amikor a tartóelemeket már eltávolították. A lamellák alakja és mozgása miatt a nyílás szinte teljesen kör alakú maradt, bár az apró tökéletlenségek észrevehető csillagfényhatást okozhatnak. Több lamella simább kört eredményezett volna, az Apple azonban ehhez az alkalmazáshoz hatot választott. Ennél több valószínűleg már túlzás lett volna.

A rekeszlamellák mérete az iFixit számára abszurdnak tűnt. Mindegyik nagyjából olyan vékony volt, mint egy emberi hajszál, ahogy az egymás mellé helyezett példányokból is látszott az Evident DSX2000 mikroszkópjuk alatt.

A rekeszlamellákon apró résekből és lyukakból álló csoportokat alakítottak ki, amelyek a meghajtómechanizmus csapjaiba kapaszkodnak.

Mind a hat lamellának úgy kell elhaladnia a másik mellett, hogy egyik se akadjon el. A lamella a legkülső, kerek lyuk körül fordul el, a középső résben található csap mentén csúszik, majd a szélén kialakított bevágásba kapaszkodik vissza. Ez valódi precíziós mechanika, amelyben alig marad hely egy meghajlott lamellának vagy akár egy rossz helyre került porszemnek.

Rendben, de meg lehet javítani? Ezen a ponton valószínűleg már sejthető a válasz: ezen a bolygón nagyon kevés javításrajongó rendelkezik azokkal az eszközökkel, technikákkal vagy ismeretekkel, amelyekre szükség volna ahhoz, hogy ezt a változtatható rekesznyílású mechanizmust úgy szedje szét, hogy utána újra össze is lehessen rakni. A tűrések szűkek, a ragasztók pedig nyúlósak. Az iFixit vonakodik egy javítást „lehetetlennek” nevezni, de ez nagyjából olyan közel áll ehhez, amennyire csak lehet.

Ez azt jelenti, hogy a főkamerát érő bármilyen sérülés valószínűleg a teljes kameramodul cseréjét teszi szükségessé, ami értelemszerűen drága. Ez persze már régóta így van; elfogadjuk és természetesnek vesszük, hogy a kamerákat olyan modulokként tervezték, amelyeket nem a felhasználó általi javításra szántak. A változtatható rekesznyílás azonban további lehetséges meghibásodási pontokat és magasabb alkatrészköltséget jelent. Az Apple még nem hozta forgalomba az alkatrészeket, de a 17 Pro kameramodulja 249 dollárba kerül, és a változtatható rekesznyílás csak tovább növeli majd ezt az összeget.

A jó hír az, hogy a kameramodul moduláris felépítésű, és viszonylag könnyen hozzá lehet férni. Az iFixit a kijelzővel kapcsolatos kifogásait leszámítva örömmel jelenti ki, hogy a főkamera modul cseréje mind az 18 Pro, mind a 18 Pro Max esetén fájdalommentesen elvégezhető.

Miért kellett rekeszvezérlés egy okostelefonba?

Nem, tényleg, ezt nem költői kérdésként teszik fel. A Samsung kipróbálta, majd elhagyta, arra hivatkozva, hogy „az okostelefonos kamerák szintjén korlátozott funkcionális előnyt” jelent, és az iFixit ezzel alapvetően egyet is ért.

Sok tesztelő arról beszél, hogy a rekesznyílás használata nagyobb kontrollt biztosít a mélységélesség felett, vagyis afelett, hogy a fókuszált távolság előtt és mögött a jelenet mekkora része látszik elfogadhatóan élesnek. Az iFixit azonban szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy egy apró érzékelő és egy rövid gyújtótávolságú objektív mellett a rekesznyílás változtatása jelentős különbséget eredményez majd a háttérelmosásban.

Az iPhone érzékelője apró: az átlója valamivel kevesebb mint fél hüvelyket tesz ki, az objektív gyújtótávolsága pedig mindössze 6,8 mm.

Az iPhone 18 Pro és Pro Max Kamera alkalmazása négy előre beállított rekeszértéket kínál: ƒ/1,48, ƒ/1,8, ƒ/2,8 és ƒ/4,0, a legtágabbtól a legszűkebbig. Harmadik féltől származó alkalmazásokkal valószínűleg folyamatosan is lehet majd állítani.

Az ƒ/1,48-as nyílás a valaha használt legnagyobb rekesznyílás iPhone-kamerán, és fél fényértékkel nagyobb a 17 Pro értékénél, bár csak egy kicsivel nagyobb a 13 Pro ƒ/1,5-ös értékénél. Az ƒ-szám azonban a gyújtótávolság és a látszólagos nyílás átmérőjének aránya, és nem a rekesznyílás abszolút méretét fejezi ki.

Az iPhone 18 Pro és 18 Pro Max főkamerájánál ƒ/1,48 értéken 4,6 mm-es nyílásról van szó. Bár ez egy iPhone esetében nagynak számít, a dedikált fényképezőgépes felszerelésekhez képest kicsi, így a lehetséges háttérelmosás maximális mértéke is ennek megfelelően csekély marad. Összehasonlításképpen: amikor az iFixit kollégái a DSLR fényképezőgépükkel és egy 50 mm-es objektívvel készítenek képet, az ƒ/1,48 33,8 mm-es nyílást jelent.

Mindkét esetben az ƒ/1,48-ra nyitott rekesz körülbelül 7,3-szor több fényt enged az érzékelőre, mint az ƒ/4,0. Ugyanakkor a legszélesebb állásban az iPhone rekesznyílása még mindig 29,2 mm-rel kisebb, mint a DSLR-é ugyanennél az ƒ-értéknél. Teljesen nyitott rekesszel is meglehetősen éles marad az iPhone-nal készített képen a háttér: nem kapjuk meg azokat a nagy, gyönyörű bokeh-köröket, amelyekre az emberek a „nagy rekesznyílás” hallatán gondolnak.

Négy, az iPhone 18 Pro-val készített fényképet is mutattak, amelyeken az előtérben lévő kameramodulra állították a fókuszt, a legkisebb rekesznyílástól indulva, egymás után: ƒ/4,0, ƒ/2,8, ƒ/1,8 és ƒ/1,48. Van különbség, igen. De még a legszélesebb rekesznyílásnál is „olvasható” marad a háttérben lévő iFixit-logó, és a falon lévő szerszámkészletek is felismerhetők.

A rekesz szűkítése kissé élesebbé teszi a képet. A változtatható rekeszvezérlés azonban úgy tűnik, hogy nagyon sok apró, lehetséges meghibásodási pontot ad hozzá meglehetősen kevés gyakorlati előnyért cserébe. Lehet, hogy az Apple egyszerűen előre gondolkodik? Egy nagyobb objektív és egy nagyobb érzékelő hasznosabbá teheti a rekeszvezérlést. Vagy talán csak marketingfogás, esetleg egy új funkció, amelyet mindenképpen érdemes szétszedni és megvizsgálni – ebben az esetben le a kalappal „John Apple” előtt.

Jó akkumulátorcsere lehetőség, rossz hozzáféréssel

Még az összetett új kameramechanizmus mellett is jóval kevesebb kamerajavítást végeznek majd a szervizek, mint akkumulátorcserét.

Az akkumulátorcserének rutinszerű javításnak kellene lennie, ezért az iFixit csalódott volt (bár nem lepődtek meg), hogy a tavalyi modell csak elölről hozzáférhető felépítése az iPhone 18 Pro és 18 Pro Max esetében is megmaradt. Van egy könnyen nyitható hátlapi üvegpanel, de azon belül nincs szervizelhető alkatrész, leszámítva a magába a panelbe épített vezeték nélküli töltőtekercset. Az akkumulátorhoz úgy lehet hozzáférni, hogy ki kell emelni a készülékházba ragasztott kijelzőt – és az iFixitnek éppen ez okozott problémát a négy szétszerelésből három esetben.

Rövid szerkesztői kitérő – Óda egy kijelzőkerethez

Ennek a kijelzőnek annyi:
a keret darabokra hullott,
már nem lehet összerakni.

A szétszedés során az iFixit azt tapasztalta, hogy bár a kijelzőpanelek túlélték az eltávolítást és továbbra is működtek, de a körülöttük lévő fehér műanyag kijelzőkeret rosszabbul járt: négy szétszedésből három esetben megrepedt vagy elvált. Ez a keret a kijelzőmodul szerves része. Még friss kijelzőragasztó használata sem javítja meg a törött műanyagot, így nem számíthatunk arra, hogy a sérült keret később pontosan illeszkedik és a ragasztó megfelelően tömít majd.

Az egyik telefon sértetlenül vált szét, és más szétszereléseknél is sikerült elkerülniük ezt a sérülést. Négy telefon azonban túl kevés ahhoz, hogy meghibásodási arányt állapítsanak meg. A ragasztóerő, a melegítés hőfoka és ideje, a szétszerelési technika vagy akár a műanyag kisebb eltérései is számíthatnak.

Ez a műanyag kijelzőkeret már a 15 Pro óta jelen van, a korábbi években azonban közel sem okozott ennyi problémát. Az iFixitben felmerült, hogy a továbbfejlesztett hőelvezetés esetleg túl sok hőt vont el az illesztéstől, és ezzel megakadályozva a ragasztó megfelelő felpuhulását. Azt a kijelzőt, amely tisztán vált le, 15 percig 70 Celsius-fokra, majd további 10 percig 72 fokra melegítették. Ez rengeteg hő. Az izopropil-alkohol használata következetesebbé teheti a kijelző eltávolítását, de ennek megállapításához további teszteket kell végezniük.

Ha azonban túljutottunk a kijelzőn, örömmel láthatjuk, hogy ezek a telefonok örökölték tavalyi modell kedvenc funkcióját: a csavarokkal rögzített, fémből készült akkumulátortálcát. A tálcát és az akkumulátort együtt távolíthatjuk el, és nem kell akkumulátorragasztóval sem küzdenünk. Tizenhárom csavar? Nem gond.

Maga a cella továbbra is a tálcához van ragasztva. Azok számára, akik mindenáron szét akarják választani a kettőt, az elektromosan oldható ragasztó gyönyörűen működik: a FixHub és a VoltClip használatával körülbelül 90 másodpercig 12 voltra van szükség, és az akkumulátor tisztán leválik. A teljes tálcamodul egyben való cseréjéhez erre a plusz lépésre értelemszerűen nincs szükség.

Az eSIM-es iPhone 18 Pro akkumulátorán 16,76 Wh (4288 mAh), a 18 Pro Max esetén pedig 21,751 Wh (5567 mAh) szerepel. A fizikai SIM-kártyát használó modellek kisebb akkumulátorokat kaptak. A csavarokkal rögzített tálca a kapacitástól függetlenül javíthatósági előnyt jelent, feltéve, hogy a telefon felnyitása nem változtatja az akkumulátorcserét kijelzőcserévé. Az iFixit nem örül annak, hogy ez a kockázat fennáll.

Jobb hűtés, nehezebb hozzáférés a tárhelyhez

Miközben az akkumulátortálca ismerős megoldás, az alaplap elrendezése új kialakítást kapott. Az A20 Pro az alaplapréteg-köteg külső oldalára került. A tavalyi A19 Pro belül helyezkedett el, fölötte pedig a RAM kapott helyet. A memória most a processzor mellé került, így közvetlenebb út nyílt a forró chip és a hűtőrendszer között. Az Apple ezt az elrendezési változtatást az új hőkezelési kialakítás részeként írja le, és ezzel közelebb került az A-sorozatú chipek felépítése az M-sorozatéhoz.

A chip közvetlenül az új és továbbfejlesztett gőzkamrához simul, közéjük pedig egy szivacsos párna került.

A hővezető interfészanyag sokféle formát ölthet. Ebben az esetben egy alkalmazkodóképes interfész tölti ki a rést, és egyenletesen vezeti el a hőt az A20 Prótól.

Egy idegen bolygó felszíne – vagyis az A20 TIM-je (thermal interface material, hővezető interfészanyag) 10×, 20× és 40× nagyításban. Az iFixit egyelőre nem tudta megállapítani, hogy pontosan milyen anyagból van.

A gőzkamra ezután jóval nagyobb területen oszlatja el ezt a hőt. Egy lezárt kamrában a folyadék a forró terület közelében elpárolog, a gőz a hidegebb felületekhez jut, ahol lecsapódik, és leadja a hőt, majd egy kanóc kapilláris hatással visszaszívja a folyadékot, amely így készen állt a következő körre.

Az idei kamra a telefon jelentős részén végighúzódik, és az Apple szerint háromszor akkora felülettel rendelkezik. A masszív gőzkamra és a továbbra is alumíniumból készülő unibody készülékház együtt igazán lenyűgöző hűtést eredményez.

Az SoC áthelyezése javítja a telefon hűtését. Ennek azonban van egy javíthatósági következménye az alaplap másik részén: a NAND-tárhely most az alaplapréteg-kötegen belül helyezkedik el. Az ezekhez a chipekhez való hozzáférést igénylő javítás az alaplap rétegeinek szétválasztásával kezdődik, ami plusz hőt és munkát jelent, valamint annak kockázatát, hogy valami megsérül még azelőtt, hogy az eredeti hibát egyáltalán kezelni lehetne.

Ez az adatmentés szempontjából is fontos különbséget jelent. Az adatmentéssel foglalkozó szakemberek általában addig diagnosztizálják és javítják a korrodálódott alaplapot, amíg az újra be nem tud bootolni, majd biztonsági mentést készítenek róla. Mivel az iPhone adatvédelme titkosításon alapul, egyszerűen nem ültethetik át a NAND-ot. Azok az adatmentési munkák, amelyekhez hozzá kell férni az eredeti NAND-hoz, ezzel összetettebbé váltak.

Érdekes módon az 18 Pro és 18 Pro Max minden változata az új, Apple által tervezett C2 chipeket használja – ebből egyedüli kivétel az amerikai piacra szánt 18 Pro Max, amely továbbra is egy nagyobb energiaigényű Qualcomm chipet használ. A kérdés az, hogy egyáltalán miért használja az Apple a Qualcomm chipjét.

Egyértelműen nincs rá szükségük. Néhány évvel korábban azonban az Apple láthatóan rendezte a Qualcommmal folytatott vitáját azzal, hogy megállapodott: legalább 2026-ig egyes iPhone-modellekben használni fogja a Qualcomm chipjeit. Mivel a Qualcomm chipje valamivel energiaigényesebb a C2-nél, logikusnak tűnik, hogy az Apple csak az amerikai specifikációjú 18 Pro Max esetén használja, amely az eSIM-nek köszönhetően abban az évben a teljes iPhone-kínálat legnagyobb akkumulátorával rendelkezik. Így a végfelhasználók valószínűleg semmilyen különbséget nem vesznek észre, és valószínűleg ez az utolsó Apple-eszköz, amely Qualcomm chipet használ.

A Face ID egy része a kijelző alá/mögé bújt

Az infravörös kamera a kijelző alá/mögé, a bal felső sarok irányába került, miközben a szelfikamera és az infravörös pontprojektor továbbra is a középső kivágásban maradt. Egyetlen komponens áthelyezésével a Dynamic Islandnek kevesebb hardvert kell elrejtenie:

Szabad szemmel a kivágás alig látható: mindössze a kijelző tetején, az időtől közvetlenül balra látszó, halványabb pixelkörként tűnik fel:

A valóságban ez még ennél is kevésbé feltűnő, de az iFixit mindaddig folytatta a fotózást, amíg a képeken furcsán nem kezdett kinézni.

Mikroszkóp alatt már egyértelműbbé válik a különbség.

Ahogy tovább nagyítjuk, feltárul a trükk. Az infravörös kamera fölött a kijelző minden második pixelsora hiányzik. A minta a széleken fokozatosan vált át, így a nyílás szabad szemmel sokkal kevésbé feltűnő, mint nagyítás alatt.

Az infravörös kamera fölött a kijelző pixelmintázatában kialakított hézagok lehetővé teszik, hogy a fény áthaladjon.

A sűrűbb mintázat jobbra haladva visszatér.

A Samsung ugyanezzel a módszerrel rejtette el a kijelző alá a kamerát a Z Fold4, 5 és 6 modellekben – az így készített képek azonban torzulhatnak a fölöttük lévő pixelrács miatt, ezt a problémát pedig a Samsung mesterséges intelligencián alapuló képrekonstrukcióval próbálja megoldani.

Az Apple az infravörös kamerát átvezeti ezen az optikai akadályon, miközben a szelfikamera látómezeje szabadon marad. A Face ID-nak továbbra is használható jelre van szüksége, de nem kell teljes színes fényképet készítenie.

Az OLED réteg alatt az iFixit egy infravörös-áteresztő szűrőt is talált. A széle mikroszkóp alatt látványos napfogyatkozás-hatást kelt, amelyből néhány gyönyörű háttérképet is készítettek.

Maga az előlapi kamerarendszer csavarok vagy ragasztó nélkül leválasztható és kiemelhető. Az iFixit megjegyezte, hogy a kijelzővel folytatott küzdelem után ez komoly megkönnyebbülést jelent.

Az USB-C-port már jóval kevesebb tapsot kap. Hosszú flexkábele a telefon oldalán fut fel az alaplaphoz, útját pedig csavarok, ragasztó és más alkatrészek akadályozzák. Bár maga a port különálló alkatrész, az eltávolítása azonban így is meglehetősen körülményes. Az Apple az iPhone 16 Pro-nál könnyebben hozzáférhető portelrendezést alkalmazott, ami megoldás most nagyon hiányzik az iFixitnek.

Nézd meg a Lumafield Neptune CT-szkennerükkel készült képet a készülékről – interaktív, nagyíthatod és el is forgathatod a képet 3D-ben!

7/10-es javíthatóság, elvarratlan szálakkal

Mit jelent mindez a javíthatóság szempontjából?

Az akkumulátortálca és a cserélhető kameramodulok valódi elismerést érdemelnek. Ugyanez igaz az Apple javítási támogatására is, bár a Repair Assistantnak még be kell fejeznie a támogatott cserealkatrészek kalibrálását. (Az iFixit saját alkatrészeinek az elérhetősége és a szoftveres párosítás ellenőrzése továbbra is folyamatban van.)

Egyelőre mind az iPhone 18 Pro, mind az iPhone 18 Pro Max ideiglenesen 7/10-es javíthatósági pontszámot kapott.

A pontszámot rontja, hogy szinte minden javításhoz a kijelzőn keresztül kell hozzáférni, ami időigényesebbé teszi a javításokat, és növeli a kijelző sérülésének kockázatát. A sérült kijelzőkeretek azonban egyelőre nem rontják közvetlenül a pontszámot, mert az iFixit nem tudja, mi okozta a meghibásodásokat, mennyire elterjedtek, illetve mennyire reprodukálhatók. Továbbra is ezek jelentik a legnagyobb megválaszolatlan kérdést a javíthatóság terén. Egyúttal arra is kérték az olvasókat, hogy ha szétszednek egy ilyen telefont, számoljanak be arról, hogyan vészelte át a kijelzőkeret a szétszerelést. A csavarokkal rögzített akkumulátort szerintük érdemes megünnepelni, de szeretnék úgy elérni az akkumulátort, hogy közben ne kelljen feláldozni a körülötte lévő kijelzőt.