Hét év: ennyi telt el azóta, hogy megláttuk az első iPhone készüléket Steve Jobs kezében a 2007-es WWDC fejlesztői konferencián. Azonban ezt a bemutatót talán minden eddiginél nagyobb előkészület és izgalom előzte meg. De vajon, hogy emlékeznek vissza erre az Apple akkori fejlesztői és mérnökei? A Wall Street Journal nemrégiben megjelent cikke pont ezt mutatja be nekünk, rendkívüli részletességgel.

2005 februárjában az Apple társalapítója és vezérigazgatója egy ultimátumot adott a szoftvermérnöki csapat igazgatójának, Greg Christie-nek.

Christie csapata már hónapok óta küzdött azzal a kihívással, hogy egy elfogadhatónak mondható tervvel álljanak elő a még csak ötleti fázisban lévő iPhone szoftveres részét illetően, azonban a csapatnak még csak kiindulási pontja sem volt, mikor Jobs elkezdte számon kérni tőlük az eredményeket. Ekkor kaptak egy szoros, kéthetes határidőt, amelyet ha nem teljesítenek, elveszik tőlük az egész projektet.

“Steve mindig elérte, amit akart.” – mesélte Christie, aki még mindig a Apple felhasználói felületét fejlesztő csapat igazgatója. “Mindig nagyobb ötleteket, nagyobb koncepciókat akart.” Christie csapata volt az, amely kifejlesztette azokat az ikonikus elemeket az iPhone felhasználói felületén, mint például az ujjunk elcsúsztatásával történő képernyőfeloldás vagy az érintések által vezérelt zenelejátszó. Az iPhone szakított azzal a hagyománnyal, amelyet a versenytársaik előszeretettel alkalmaztak, miszerint az készülék közel felét billentyűkkel borították, inkább szoftveresen oldották meg ezt a kérdést, és az egész készülék felületét egy kijelző borította, a szoftver pedig leginkább az asztali számítógépek felé mutatott.

Eredetileg Christie-nek sosem kellett volna nyilvánosságot kapnia, főleg nem abból a célból, hogy bármit is megosszon az iPhone első fejlesztéseivel kapcsolatosan, azonban az Apple-Samsung per során elkerülhetetlen volt, hogy részletesen bemutassa, mennyire forradalmi is volt az első készülék a maga idejében, 2007-ben.

Azóta összesen már több mint 470 millió iPhone talált gazdára (és bár közel az 500 millió, az Apple ezt még nem jelentette be), a szabadalmi viták pedig még mindig tárgyalás alatt vannak a világ két legnagyobb okostelefon gyártója, az Apple és a Samsung között. Míg az Apple érvelése szerint a Samsung egészen egyszerűen csak ellopta az innovációit, addig a Samsung szerint ezek az innovációk nem kizárólag csak az Apple tulajdonai. (Ezek után mindenki ítélje meg magába, hogy melyik a reálisabb, valósabb érvelés. Tény, hogy az Apple is nagyon sok mindent “lopott” az elmúlt évek során, a nagy különbség azonban véleményem szerint az, hogy sosem egy az egyben tette azt, mindig továbbfejlesztette az adott technológiát.)

A korábbi, területi tárgyaláson San Jose-ban az Apple javára döntött a bíróság, a Samsungnak pedig 930 millió dollárt kellett fizetnie az Apple-nek kárpótlásként. A tárgyalás következő körében azonban az Apple még több szabadalom megsértésével vádolta a Samsungot, amelyek még az előző tárgyalás tárgyát képező szabadalmaknál is fontosabbak, hiszen olyan technológiákról van szó, amelyek még ma is szerves részét képezik az iPhone készülékeknek, ilyen például a csúsztatással történő képernyőfeloldás.

Christie 1996-ban csatlakozott az Apple-höz a Newton csapat tagjaként. A Newton azonban szemmel láthatóan jóval meghaladta a saját korát és teljes kudarc volt a készülék, azonban Christie továbbra is megszállottja maradt a zsebben hordható erőteljes készülékeknek. 2004 vége felé Greg pont egy Macintosh számítógéphez kapcsolódó projekten dolgozott, amikor Scott Forstall, a szoftver csapat vezetője belépett az irodájába, becsukta az ajtót és feltette neki a nagy kérdést: “Szeretnél a “bíbor” projekten dolgozni?”. A “bíbor” kódnevű projekt (project “purple”) elsődleges titoktartást követelt meg még a vállalaton belül is, a céljük pedig az volt, hogy egy zenelejátszóval integrált telefont alkossanak, amely érintőképernyővel kezelhető.

Az iPhone szoftverének korai verzióját 2006-ban a fenti képen látható rendszeren tesztelték. A kábellel egy műanyag, érintőképernyős eszköz (kódnév: “Wallaby”) van összekötve egy ősrégi Mac-kel, ami a telefon hardverének lassabb sebességét hivatott szimulálni.

Ebből az irodából kiindulva kezdődött az első iPhone megalkotása, legalábbis ami a szoftvert illeti. Christie csapata tényleg mindent beleadott annak érdekében, hogy megalkossák a tökéletes felhasználói élményt. Ennek érdekében heteket töltöttek a megfelelő görgetési sebesség kifejlesztésére, a visszapattanó listaelemekre egy-egy görgetés végén, valamint az SMS-ek chat-szerűvé alakításával.

Christie-nek havi kétszer kellett prezentálnia az elért eredményeket egy olyan tárgyalóban a második emeleten, ahol még ablak sem volt, a biztonsági szint pedig olyan magas volt, hogy oda még a takarítóknak sem volt jogosultsága belépni. Miután sikeresen meggyőzte Jobs-t a szoftver sikerességéről, előadta a prezentációját Bill Campbell-nek, aki szintén igazgató volt az Apple-nél, valamint Jobs jobbkeze. Ő utána következett Jony Ive természetesen.

Az egész iPhone projekt alatt Jobs olyan paranoiás titoktartást követelt meg a mérnököktől, hogy azok még otthon is csak úgy dolgozhattak, hogyha a ház egy elhagyatott zugába mennek, nehogy véletlenül meglásson bárki is bármit. Ezen a szinten már említenem sem kell szerintem, hogy minden egyes kép rendkívüli módon titkosítva volt minden egyes gépen.

A projekt életében a “zöld lámpát” a 2005-ös év jelentette, amikor Jobs jóváhagyta a koncepciókat, ezt a pontot Christie úgy nevezte, hogy “a két és féléves maraton kezdete”, amely magába foglalta a teljes telefonhoz fűződő viszonyunk újragondolását és újraalkotását az olyan részletektől kezdődően, mint például a hangposta-üzenetek meghallgatása vagy a naptár megjelenítése.

2006 végén, néhány hónappal azelőtt, hogy Jobs hivatalosan is bemutatta volna az iPhone-t az újságíróknak, megkérdezte Christie-t, hogy szerinte melyik lenne az az album, amely a legjobban mutatna az iPod alkalmazás “Cover flow” nézetében. Jobs olyan albumborítót akart, amelynek világos színei vannak, de természetesen “Steve-zenének” is kellett lennie, így állapodtak meg a Beatles “Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band.” borítójánál.

A következő fél év alatt még rengeteg mindent finomítottak a rendszeren, mire az iPhone 2007 júniusában forgalomba került az Egyesült Államokban.

Ha az elmúlt közel hét évből választania kéne Christie-nek egyetlen momentumot, amelyet különösen kiemelne az iPhone születésével kapcsolatosan, az az lenne, mikor néhány nappal Jobs bemutatója előtt beléphetett az előadóterembe (két különböző biztonsági megerősítés után), ahol meglátta az iPhone képét nagyban kivetítve. Ebben a pillanatban értette meg, hogy milyen is lesz a telefon valójában és hogy milyen nagy dolgot is alkottak az elmúlt években. “Egy óriási felületen ragyogott. Mikor megláttam nagyban kivetítve, még a szívem is megállt egy pillanatra és szembesültem a ténnyel, hogy ez most valóban megtörténik.”

A bejelentést is tartalmazó teljes keynote videó letöltető az iTunes-ból: Macworld San Francisco 2007 Keynote.

Neked milyen típusú (volt) az első iPhone-od?