Közel 2 hete használom az új 2020-as MacBook Air-t, amit az Apple az új processzorával, az M1-gyel szállít. Ez egy egészen érdekes és új technológia, amiről részletesen fogok írni.

Ebben a cikkben nem fogtok találkozni összehasonlító tesztekkel, 4K videó vágással, vagy olyan baromságokkal, hogy mérjük össze asztali géppel a hordozhatót. Ez a cikk az átlag felhasználásról, a MacBook Air és MacBook Pro létjogosultságáról fog szólni, arról, ahogy az átlag ember használja és hogy miért is ekkora durranás az M1. Spoiler: ez a gép, a processzor merőben meghatározza a következő 10 évet!

X86 és ARM

Ahhoz, hogy megértsük, az Apple M1-es processzora miért akkora fejlődés és miért “alázza le” az Intelt (ebben a szegmensben), tegyünk egy “rövid” kitérőt a történelemben.

Kezdetben, még a személyi számítógépek hajnalán (80-90-es években) az Intel az első gyártók között volt, akik elkezdtek processzorokat fejleszteni. A cél lényegében a minél gyorsabb számítási kapacitás volt, hogy a számítógépek minél több információt jeleníthessenek meg. Nagyon konyhanyelve lefordítva a processzor feladatokat hajt végre. Számol. Különböző számítási feladatokat kérünk tőle.

Az X86 egy architektúra, amit többek között az Intel fejlesztett, egy úgynevezett CISC rendszer, míg az ARM ennek az ellenkezője, egy ún. RISC felépítésű architektúra. (Az ARM név egyébként az “Acorn RISC Machine” kifejezés rövidítése.) A különbség a kettő között az, hogy az Intel már a kezdetektől a számítási teljesítményre, gyorsaságra helyezte a hangsúlyt, és bonyolultabb felépítésű, de “erősebb” processzorokat gyárttott. Az ARM célja ezzel szemben inkább az volt, hogy minél egyszerűbb, logikusabb, kevésbé bonyolult dolgot építsenek. Ennél fogva az Intel gyorsabban végzett az adott feladatokkal, mint az ARM, de az ARM-nek volt egy hatalmas előnye, ami miatt végül megmaradt és a mai napig használjuk: az energiafelhasználási igénye. Mivel teljesen más felépítéssel, egyszerűbb utasításokkal dolgozott a processzor, ezért lényegében alig használt energiát. Ez egy egészen elképesztő dolog volt a 80-as években. Hogy mennyire meglepődött ezen a tényen maga a gyártó is az első prototípus kipróbálása során, arról az érdeklődők itt nézhetnek meg egy videót angol nyelven.

A 90-es évek elején tehát kétféle processzorral találkozhattak a fejlesztők, gyártók. Az X86-ossal, ami ugye egy merőben gyorsabb processzor volt, és az ARM-mel, ami persze rendkívül energiatakarékos. Mi lett ebből? Az X86 lett ugye az asztali gépek processzora a számítási kapacitás, az ARM pedig a mobiloké az alacsonyabb energiafelhasználás és így az akkumulátorok kínálta hordozhatóság miatt.

Az Apple Intelre vált

Kezdetben az Apple a PowerPC processzorcsaládot használta. Ez az Apple, az IBM és a Motorola összefogásából született CPU volt, és az ARM-hez hasonlóan ez is RISC alapokra épült. Az Apple korai számítógépei évekig működötek vele, de az Intel olyan szinten fejlődött, hogy Steve Jobs úgy látta, hogy a PowerPC-ben már nincs többé olyan nagy potenciál, és mivel kellett a számítási teljesítmény, muszáj volt másik architektúrára váltani, hiszen kell a sebesség, fejlődik a technológia. Teljesen jól látta, így 15 évvel ezelőtt, 2005-ben a WWDC-n bejelentette, hogy ezentúl Intel processzorokat fognak használni a Mac-ekben.

Miért is volt ez jó, és persze baj is? Nyilván a fejlesztők számára egy teljesen új világot jelentett, sokkal jobb alkalmazásokat fejleszthettek, rengeteg számítási feladatot kiadva a fejlett processzornak. Nem voltak bezárva. Emellett viszont az akkori alkalmazások az Intel processzoron nem futottak olyan jól, mint lehetett volna, és relatíve lassúak voltak, így sok appot újra kellett optimalizálni az új processzorra. (Ez egyes alkalmazások esetében akár évek munkáját is jelentheti, bár nem ez a jellemző.)

Az Apple elkezdi fejleszteni a saját ARM processzorát

2007-ben az Apple bemutatta az iPhone-t, ami, most már tudjuk, alapjaiban megváltoztatta a mobilok kinézetét, felhasználását és úgy összességében az egész mobilipart. Csődbe vitte például a Blackberry-t és a Nokiát. Persze mielőtt bemutatta a cég az iPhone-t, odaállt az Intelhez, hogy gyártsanak nekik mobil processzort ehhez a készülékhez. Azt mondanánk, ez egy könnyű dolog, de nem, mivel olyan processzor kellett, ami meghajtja a sok-sok számítást igénylő iPhone OS-t, tehát az operációs rendszert, de közben jó lenne, ha bírná az akkumulátor is.

Ezt az Intel nem tette meg, túl büszkék voltak, hogy feladják a saját maguk által készített x86-ot és ARM-szerű energiatakarékos processzort gyártsanak, ezért az Apple más gyártókhoz fordult. Mit kaptunk? 1 napos akkumulátoridőt, 2007-ben, mikor minden más készülék akár 1 hetet is bírt, és az elején mindezt olyan funkciók nélkül, mint az akkor még sokak által használt MMS, illetve a szintén fontos másolás/beillesztés, és még sok más.  Ilyenkor nyer értelmet az, hogy a cég miért volt rendkívül nehéz helyzetben az iPhone-nal akkoriban, és hogy az akkumulátoridő miért is csökkent végül 1 napra a mai napig, ha okostelefonról van szó.

Teltek-múltak az évek, és az Apple elkezdte felvásárolni az ARM architektúrára épülő processzorfejlesztő cégeket, majd 2008-ban egyébként licenszt is vásárolt ahhoz, hogy ezt fejleszthesse. Nagyon jól tudták, hogy az ARM-ben mekkora potenciál van, és az első generációs iPaddel 2010-ben bemutatták az A4 processzort, amit már ők fejlesztettek. Itt még jóformán színét se láttuk, hogy az Apple mekkora fejlődésen megy majd keresztül a következő 10 évben, amikor is 2020-ban bemutatta az M1-et, ami lényegében egy ARM-re épülő asztali processzor.

Az elmúlt 10 év Apple processzor fejlődése

2012-ben az Apple az iPhone 5-tel mutatta be az A6-os processzorát, amit már teljes mértékben ők terveztek, és az volt az első jele annak, hogy az Apple komoly időt és energiát, illetve pénzt fektet a processzor fejlesztésbe. Egy évvel később, 2013-ban pedig bemutatta az iPhone 5s-t, amiben A7 volt, 64 bites támogatással, ami azért is fontos, mert szükséges a memóriabővítéshez. Ez elengedhetetlen, és akkoriban nem is volt 64 bites ARM mobil processzor, szóval ez lényegében megváltoztatta az ipart, de ezt akkor még nem tudtuk, csak sejtettük.

Végül egy egészen érdekes kijelentéssel is találkoztuk a szokásos szeptemberi eseményen, ami csak keveseknek tűnt fel, az pedig a desktop-class architecture. Tehát az A7 lényegében már asztali számítógépekben is helyt állt volna, de akkor még nem rendelkezett akkora számítási teljesítménnyel.

Az Apple közben évről-évre duplázta a saját processzorának a teljesítményét. Ez pedig nem csak processzorsebesség volt, hanem magok száma, grafikus magok fejlődése, ugye a méret, energiahasználat és még számtalan egyéb dolog. Jött az A11, A12 Bionic és végül 2018-ban az Apple elérte az Intelt a mobilokba szánt ARM technológiával, ahogy az látható is ezen az ábrán.

2020 év végén az Apple bemutatta az iPhone 12-t és 12 Pro-t az A14-es, saját maguk által fejlesztett processzorukkal, ami lényegében már az asztali gépekbe szánt Intel processzorokat is lenyomta. Ekkor már valószínűleg az Intel is tudta, hogy nagy a baj.

Amikor elindítasz egy videóexportálást az asztali gépen, amiben egy Intel csúcsprocesszor van, majd ugyanazt az exportálást a mobilodon, és a mobil gyorsabban végez, akkor látható, hogy az Apple lerakott valamit az asztalra.

Az Apple M1-es processzora

A fenti “rövid” történelem egyértelművé teszi azt, hogy miért akkora durranás az M1, miért határozza meg a következő 10 évet. Egy ekkora processzorba belezsúfoltak 8 magot, és 8 grafikus magot, nem kell külön “videokártya” (GPU), nem kell speciális hűtés, és nem igényel akkora energiafelvételt. Így már érthető, hogy miért bír a MacBook Air és MacBook Pro 18-20 óra akkumulátorhasználati időt az Intel verziók 3 órája helyett és miért nem melegszik a gép. Azért, mert az ARM technológia velejárója ez a két dolog, de most már az Apple képes az Intel sebességére is mindezek mellett.

Mi fog történni az Intellel? Nagyon jó kérdés, mert ugyan gyors az architektúrájuk, de nem képesek hűtés nélküli processzort lerakni az asztalra, és nem képesek olyan energiatakarékos üzemmódra sem, mint az Apple terméke. A jövő náluk azon áll, hogy a következő 5 évben képesek lesznek-e akkora innovációra, mint az Apple az elmúlt 10 évben, vagy arra a sorsa jutnak, mint a Nokia és a Blackberry, mert az Apple a következő 10 évben is a 300%-os fejlődést fogja tolni.

MacBook Air M1

El is érkeztünk akkor a MacBook Air M1 teszthez. Szögezzük is le, hogy az Apple kinek szánta a MacBook Air-t, illetve ezzel együtt a MacBook Pro gépet. Átlag felhasználóknak. Azoknak, akik szöveget szerkesztenek, videót néznek a gépükön, YouTube-ot használnak. Nem, nem vágnak videót 4K-ban vagy 8K-ban, nem futtatnak sebességteszteket és persze nem vetik össze más gépekkel, ők az átlagfelhasználók és ez a cikk nekik szól. Mire képes 2020-ban a MacBook Air M1?

Közel két hete nyúzom a MacBook Air-t, és azt gondolom, az M1-gyel ez a gép valójában a világ legjobb ár/értékű laptopja. Az Apple ugyan nem adott nekünk egy 300.000Ft körüli gépet, mert a 430.000Ft-os árával ez bizony egy rendkívül drága termék, de jóformán nincs olyan funkció, ami akadna vagy nem futna rajta. Ez egy igazi, hordozható kis gép, mondhatni a kötelező társ a következő 5 évben.

Képzeljük el azt, hogy a kedvenc családi egyterű autónk, amit imádunk, és mindenki elfér benne, rendkívül kényelmes a vezetése és használata, amit pár éve megvettünk, mert tudtuk, hogy a következő X évben kiszolgál, és most kapott egy Tesla motort és a vele járó extrákat. A MacBook Air és az M1 pont ilyen. A megszokott méret, a kis súly, a hangtalan használat mellett most már brutális sebességet, hatalmas akkumulátoridőt és ventilátor nélküli, “hangtalan suhanást” nyújt.

Az M1 és a macOS Big Sur

Az M1-nek köszönhetően rögtön kontextusba kerül a macOS Big Sur és annak kialakítása, erre lett tervezve az operációs rendszer. A design, ami annyira szokatlan volt az Intelen, teljesen újszerűen hat M1-en, annyira gyors és akadásmentes, mintha egy iPadet használnánk. Csak kinyitjuk a gépet és azonnal ott a rendszer, már be is léphetünk. Minden egyes animáció szaggatásmentes, a görgetés, a weboldalak betöltése olyan gyors és akadásmentes, hogy valami egészen más élményt kapunk, mint eddig. És lényegében a sebességteszteknek itt nincs is semmi értelmük, mert az akadásmentes rendszer, a gyors reagálás olyan érzés, mint amikor egy vadi új iPhone-t fogunk a kezünkben, és hihetetlen, hogy ez így működik. Pontosan ezt az érzést adja a MacBook Air és MacBook Pro M1.

Akkumulátoridő és használat

Egy laptopnál az akkumulátoridő az egyik legfontosabb dolog. Miért is veszünk laptopot? Azért, mert hordozható és kiszolgál minket akár egész nap. Vicces az utóbbi mondat, mert szerintem 2015 óta nem láttam 5-8 órás akkumulátoridőt a MacBook Pro-mtól. Tehát az egész napos kiszolgálásról nem beszélhetünk, de valahol mégis. A 2017-es 15″ gépem kiszolgált végeredményben egész nap, de én átlagosan 4 órát dolgoztam akkumulátorról. Mire képes ezzel szemben az M1-es MacBook Air?

Átlagos használat mellett 16 órára. Jó, persze, a 16 óra vicces, mondja a felhasználó, de mutatok valamit ami elég egyértelművé teszi ezt.

10:13 perckor vettem le tegnap töltőről a gépet. Egész nap, nem folyamatosan, de kinyitottam és használtam, dolgoztam rajta, délután például folyamatosan. Az átlagos használat nálam a szöveg szerkesztést, Excel táblák, YouTube, Safari használatát, illetve a Facebook és iMessage üzenetek váltását jelenti. Semmi extra, az Air vásárló pont erre fogja használni. Ahogy látható, 45%-on volt az akkumulátor, mikor a kép készült. A képet este 21:00 után, tehát jóformán 12 órával a reggeli indulás után készítettem. Még mindig 45% volt benne, pedig sok-sok órát használtam egész nap.

(Az iStat Menus még nem ismeri fel rendesen az akkumulátort, ne lepődjetek meg.)

Tegnap hajnalban kezdtem el ezt a cikket, 2 óra alatt 10%-ot csökkent az akkumulátor. Mit használok ilyenkor? Jóformán 10-15 Safari tab van nyitva a cikk miatt, ebben fut YouTube videó, olyan oldalak, amik a háttérben azért használják a processzort. Fut a Word, az Excel és a Spotify, ami ugyancsak eszi az üzemidőt, továbbá a Twitter alkalmazás, a Spark email kliens, ami lekérdezi a leveleket folyamatosan. Ezen kívül én egy DAC-ot is rádugtam a gépre, mert hajnalban fejhallgatóval hallgatok zenét, tehát az is energiát használ. Látható, hogy 2 óra alatt csökkent 10%-kal az akkumulátor. Nyilván a 20 órát nem fogja bírni, még ilyen használat mellett se, de mondjuk egy 18 órát kényelmesen kisajtolok. Ezt a cikket egyébként MacBook Pro M1-en írom, tehát az akkumulátoridő itt közel 2 órával több, mint az Air-en, ami akkor ezek alapján 16 órát bírna. Ezt bárhogy is vesszük, egy egész napos munkára bőven elég.

MacBook Air M1 akkumulátoridő, ha csak videót nézünk

Mi van akkor, ha utazunk a MacBook Air-rel, mondjuk egy hosszú repülőúton, vagy például Miskolcra 3,5 órát a MÁV-val, amennyi idő alatt Londonban is lehetünk, és akkor még az esetleges fél-1 órás késést nem is számoltuk. Eddig egy Inteles gép maximum 3-4 órát bírt ki, tehát éppen hogy megnéztünk egy filmet és lemerült a gép, ezzel szemben teszteltem az Air videós képességét is, amit ismét az átlag felhasználóhoz igazítottam, aki mondjuk letölt mesét a gyereknek az autóba, esetleg internet nélkül filmezik a repülőn és így tovább…

A teszthez a klasszikus 2,5 órás Ponyvaregényt választottam. Felére vettem a fényerőt, de a Wi-Fi-t bekapcsolva hagytam rajta, ettől függetlenül csak a film futott. A lejátszáshoz (internet hiányában, mert tegyük fel nem mindenhol van internet) letöltött filmet választottam (kövezzetek meg) és az M1-re még nem optimalizált IINA lejátszót használtam. Ezen kívül egy teljesen átlagos felbontást használtam a filmhez, nem akartam itt a 4K-val sem bajlódni, mert a gyerek a meséket sem abban fogja nézni hátul a kocsiban. Szóval ezek alapján, 2,5 óra után 90%-os akkumulátort kaptam, az iStat Menus pedig 15 órát írt ki. Ez egy valós hátralévő idő volt akkor a MacBook Air-en, tehát jóformán filmezésre 17 és fél óra áll rendelkezésünkre. Ez MacBook Pro esetén akár 20 órás időt jelent.

A Gyűrűk Ura trilógia bővített változat összesen 629 perc, lebontva részekre:

Melegedés, kell-e a ventilátor?

Ahogy azt olvashattátok a cikk első részében, az X86 architechtúra tulajdonképpen amiatt volt jobb választás az Apple részéről, mert az elmúlt években sokkal nagyobb számítási kapacitással rendelkezett. Több szálon sokkal több számítást tudott elvégezni a processzor, ezzel pedig nyilván több energiát fogyasztott és több hőt is termelt. Akár már 10-20%-os processzor teljesítmény mellett is képes volt olyan szinten megemelkedni a hőmérséklet, hogy a ventilátornak már be kellett kapcsolnia. Jóformán az Inteles gép folyamatosan képes süvíteni, ami sokaknak zavaró lehet, főleg mondjuk film nézés közben. De az ágyból való munkát is megnehezítette, amikor ráolvadt a gép alja a lábunkra. Borzasztóan idegesítő. Ezzel szemben az M1 lényegében nem termel hőt, de legalábbis nem annyit.

Sem az iPad, sem az iPhone nem rendelkezik aktív hűtéssel, pedig aztán azokban is van processzor, brutális feladatokat képesek elvégezni rövid idő alatt. Persze melegedni azt tudnak, de alapjában véve egy nagyon pici házban, minimális hűtés elvezetéssel rendelkeznek. Ezzel szemben az Air M1-es processzora ugye egy hatalmas házban, jó hő elvezetéssel, minimális hő termeléssel. A gép lényegében hideg, bármit is csinálunk vele. Nem képes felmelegedni, meg se érezzük. Szinte bármilyen feladatot futtathatunk rajta, talán, ismétlem, talán langyos lesz. Szóval nem csodálom, hogy nem kapott aktív hűtést. Azok a felhasználók, akiknek szánták, sosem fognak olyan dolgot futtatni rajtuk, amihez egyáltalán vissza kéne fojtani a processzort a melegedés miatt.

Ezt a cikket például az ágyból írom hajnalban, és a párom itt alszik mellettem. A régi gépnél a billentyűzetre felébredt, illetve a ventilátor süvítése sem segített az alváson. Most olyan jóizűen szundikál, hogy öröm nézni. ?

Alkalmazások támogatása, Apple Silicon, Rosetta 2

Ahogy már említettem, az architektúrák közötti váltás nem éppen jó dolog, mivel a fejlesztőknek újra kell optimalizálniuk az alkalmazásaikat. Leegyszerűsítve mondjuk az Intel processzora optimalizált, több számítást is kérő app nem képes jól működni az ARM egyszerre egy számítást végző processzoron (ami mondjuk 2020-ban már nem igaz), úgy fordítva az ARM-re optimalizált app sem tud gyorsabban futni X86 architektúrán. Tehát tényleg minden appot újra kell írni az ARM az Apple Silicon-ra, hogy azok valóban megfelelő sebeséggel, energiafelvétellel rendelkezzenek.

Azonban nem lehet olyan hardvert kiadni manapság, ami mondjuk nem tud elindítani egy Excel-t, mert az nincs lefordítva az M1 avagy az Apple Silicon processzorra. Erre az Apple elkészített egy fordító alkalmazást, amit Rosetta 2 néven említ. Ezt fel kell telepíteni, ha Intel X86-ra tervezett appot futtatnánk, és ennek a segítségével a háttérben képes az M1-es processzor futtatni a “régi” alkalmazásokat is. Ezt persze az átlagfelhasználó észre sem veszi, olyan, mintha csak egy Inteles gépet használna, de azért a háttérben dolgozik egy szolgáltatás.

Mit is jelent ez?

Lényegében nem sokat, de azért mégis. Egyrészt a nem Apple Silicon-ra fordított app több energiát fog felvenni, és lassabban fut. Míg előbbi azért lényeges szempont, a második annyira azért nem, mert a 8 magos processzor szépen fogja futtatni az alkalmazásokat akadásmentesen. Itt leginkább akkor látszik meg, ha valami nincs optimalizálva a processzorra, ha hosszú, processzorigényes számításra van szükségünk, de alapján véve a Rosetta 2 rendkívül jól teljesít és észre sem venni, hogy egy Inteles app fut a háttérben.

Viszont emiatt az architektúra különbség miatt az egyes alkalmazások hibásan futhatnak a Rosetta 2-vel. Olyanra gondolok, hogy az adott app mondjuk elindul, de bizonyos funkciói nem működnek, esetleg hibásan jelenik meg, grafikai problémák lehetnek és így tovább… Én is találkoztam ilyesmivel, de összességében együtt tudtam élni vele. Amiket egy átlag felhasználó használ, azokat általában már frissítették a fejlesztők, vagy pedig már bétában futnak, tehát hamarosan elérhetővé válik a frissítés hozzájuk.

Hibás periféria, avagy kiegészítő támogatás

Ami talán nagyobb probléma és ebbe már az átlag felhasználó is belefuthat, hogy az M1 elődjeit idáig tulajdonképpen az iPhone-ban, iPadben használta a cég. Ergó perifériákat, monitorokat, kiegészítőket, átalakítókat, főleg régebbi termékeket nem nagyon tesztelek iPhone-nal és iPaddel, mert az iOS-en nem volt támogatott. Az M1 pedig vadi új dolog, tehát ugyan a legtöbb kiegészítő megfelelően működik vele, azért számos problémába belefuthatunk, főleg akkor, amikor külső monitoron dolgoznánk vele.

Ilyesmi problémát tapasztaltak a felhasználók több féle USB-C dokkolóval, átalakítóval is. Az Apple ezt majd nyilván szép lassan kijavítja, de egyelőre jóformán használhatatlanok a nem támogatott eszközök.

1. generáció – megéri-e megvenni?

Szokták mondani, hogy első generációs terméket nem éri meg megvenni. Ez alapjában véve igaz is, például az iPhone X-ekkel mostanra már rengeteg alaplap hiba, Face ID hiba és egyéb komolyabb probléma van, mert ugye először kaptunk új designt, új alaplapot, addig nem létező Face ID-t és így tovább… Az iPhone XS ebből a szempontból sokkal jobb választás. A kérdés az, hogy érdemes-e megvenni az M1-es MacBook Air és Pro változatokat, ha 1. generációs chipről van szó?

Elsőre azt mondanám, hogy nem, de másodszorra belegondolva, mégis az igen a válaszom. Azért igen, mert az egész gép tulajdonképpen bizonyított már az elmúlt években. Ez az Air és Pro kinézet, új generációs billentyűzet, kijelző és alaplap tekintetében is problémamentes volt az elmúlt 3 évben. Tehát egyedül az alaplap egy része, és maga a processzor lehet hibás, ami igen, előfordulhat, de viszonylag kicsi az esélye miután az Apple több éve használja az iPadekben, iPhone-okban. ?

AppleCare+ ajánlott a gép mellé

Ettől függetlenül én minden termék mellé ajánlom az AppleCare+-t, mert azzal nem tudunk hibázni. Akár a saját hibánkból, például ha leöntjük a gépet, akkor is cseréli a cég a hibás alkatrészt 3 évig: igen, a Mac gépek esetén az AppleCare+ 3 évet takar és nem 2-t, mint az iPhone-nál, iPadnél, és Apple Watch-nál.

A laptopra azért is érdemes az AppleCare+-t megvenni, mert ott az akkumulátorra is érvényes. Tehát ha mondjuk 2 év alatt az akkumulátor lecsökken 83-86%-ra, azt garanciában nem fogja cserélni nekünk az Apple, mert elhasználódott, tehát normálisnak mondható. Nekünk pedig nem fog tetszeni már az akkumulátoridő, szóval fizethetünk súlyos pénzeket, ha ki akarjuk cseréltetni. Az AppleCare+ hazánkban hivatalosan nem köthető meg sajnos, de ebben segít ez a cikkünk, vagy segítünk mi, a Szifon.com csapat, külön díj ellenében.

Érdemes még megjegyezni, mivel 2021 január 1. változnak a jogszabályok is, amik a garanciális és jótállási időt merőben meghatározzák, ezért ezt is érdemes észben tartani egy ekkora értékű gép esetén. Erről bővebben itt írtunk.

8 vagy 16GB memória?

A következő sarkalatos kérdés, hogy vásárláskor a 8 vagy 16GB memóriát válasszunk, mivel azt utólag már ennél a gépnél sem lehet majd bővíteni később. Az M1 esetén merőben más a memória kezelés, és ezt segíti a brutális sebességű SSD is, ami ugye tartalmazza a cache-t. Sokat gondolkoztam én is, hogy érdemes-e +8GB memóriára költeni, de arra jutottam, hogy még nekem sem. Az alap 8GB memória szerintem bőven elég, csak akkor szükséges a 16GB, ha tényleg olyan alkalmazásokat használunk, amik zabálják a memóriát. Az emberek 90%-a nem használ ilyet. De érdemes megnézni az alábbi videót, ha kérdéses, hogy kell-e a plusz memória:

Játék?

Egészen érdekessé teszi játék szempontjából is a gépet az Apple, mivel az Airben 7 grafikus mag van, a Pro-ban pedig 8. Tehát nincs dedikált, másodlagos GPU (“videokártya”), hanem a processzor rendelkezik ennyi grafikus maggal, ami elképesztő. Mit jelent ez a játékoknál? ÉG ÉS FÖLDET. Ha kizárólag a 13-as gépcsaládot nézzük, akkor reggelire megeszi az új M1 processzor az Intel beépített GPU-ját, tehát játékok esetén 10x jobb teljesítményt kapunk, ami mondjuk úgy, hogy nem meglepő. Ezzel szemben 16″-es gép esetén már a legerősebb GPU-t nem tudja legyőzni, de ott van a sarkában. Mit is jelent ez? Azt, hogy szerintem lényegében még a grafikus kártyát igénylő alkalmazásokra is jobban megéri megvenni féláron az M1-es gépet, mint a 16 hüvelykes, csúcs, 1.1 millió Ft-ba kerülő változatot. 

Ebben a videóban 13-as gépek beépített grafikus processzorait teszteli a kolléga, ami egyértelműen látszik, hogy az Inteles gép a közelébe sem ér. Ezen kívül a játékok 90%-a nincs optimalizálva az új Apple Silicon processzorra. Szóval alapjában véve ha valaki 13″-es Inteles gépről vált M1-re, a grafikus teljesítmény különbség döbbenetes lesz, míg 15″ és 16″ esetén nagyjából ugyanazt kapjuk a váltással, esetleg valamivel jobbat a régebbi gépek esetén. Ezzel együtt persze nincs akkora hőtermelés, és az amiatti ventilátor zúgás sem, és akkumulátorról is tökéletesen fut.

Én is teszteltem a Word Of Warcraft-ot a MacBook Air-en, ami 7 grafikus maggal és ventilátor nélkül működik. Fényévekkel jobb grafikát és FPS számot értem el, mint a 2017-es, 15″ CTO MacBook Pro-mon, Radeon Pro 560-as GPU-val. Mindeszt úgy, hogy akkumulátorról is 5 órát tudtam játszani vele, ami elképesztő.

Wi-Fi 6 támogatás

A Wi-Fi 6 támogatás egy egészen érdekes képletet ad az egészhez a 13 hüvelykes Retina MacBook Pro esetén. Ebbe őszintén nem szeretnék belemenni mélyebben, mert rendkívül körülményes és nagyon sok dologtól függ az, hogy lényegében milyen Wi-Fi jelet, csatlakozást, GHz-et használunk. Röviden és tömören az M1 Retina MacBook Pro és MacBook Air jobb Wi-Fi chipet kapott. Ez konyhanyelven azt jelenti, hogy a Wi-Fi 6 azaz 802.11ax csatlakozás kevesebb energiát igényel, és jobb, gyorsabb adatforgalmat kapunk már nem csak 5GHz, hanem 2,4GHz esetén is, és utóbbi rendkívül fontos.

Manapság ugye a 2,4GHz rendkívül telített, főleg a belvárosban, vagy más, sűrűn lakott övezetben. Általában ezt használja mindenki, Józsi mamájától kezdve Géza apukáján át még Feri kávézója is. Emiatt gyakorlatilag jófrmán lehetetlen ebben a tartományban jobb eredményt elérni. Hiába van bármekkora sávszélességű internetkapcsolatunk, a 2,4GHz-es Wi-Fi sáv rendkívül telített lesz és nem fogjuk tudni kiforgalmazni az elméleti sávszélesség tizedét sem.

Nézzük, milyen szabványok vannak a Wi-Fi esetén:

• IEEE 802.11a/b/g (csak 2,4GHz)
• IEEE 802.11n (2,4GHz és 5GHz)
• IEEE 802.11ac (csak 5GHz)
• IEEE 802.11ax (2,4GHz és 5GHz) (Wi-Fi 6)

Az egyéb Wi-Fi beállításokba nem megyek bele, csak a fenti alap dolgokba. A fenti listából azt kell megérteni, hogy ha telített a 2,4GHz, akkor ugye az egyetlen megoldásunk az, hogy átlépünk 5GHz-re, ami több problémát is felvet. Míg a 2,4GHz-es tartomány rendkívül jó hatótávval rendelkezik, addig az 5GHz szinte kizárólag az adott szobán belül megy. Tehát effektíve ha gyorsan és biztosan akarjuk használni az internetet, akkor az 5GHz-es tartományt kéne használnunk, de ha egyetlen központi router (Wi-Fi AP) van az egész lakásban, és így minden más helyiségben legalább egy fal választ el minket tőle, akkor bizony csak a nappaliban lesz jó internet sebességünk.

Itt jön képbe a 802.11n, 802.11ac és 802.11ax szabvány és a probléma az ac szabvánnyal, amit javít az ax, tehát a Wi-Fi 6. Az n-es Wi-Fi-nél jobb az ac, de az csak 5GHz-en képes működni, vagyis csak a nappaliban nyújt jó sebességet. A 2,4GHz ugyan távolabbi elérés esetén jobb, viszont mellette alacsonyabb sávszélességet fog nyújtani, és ennek a javítására eddig nem volt módunk, jóformán csak az, hogy nem használjuk. Ezzel szemben a Wi-Fi 6, az ax szabvány képes a 2,4GHz-en is sebesség javulásra. Miért érdekes ez? Mutatom számokkal.

Itthon jelenleg 120Mbit-es internet előfizetésem van, ez legyen a magyar átlag háztartás internete, Gézáé, Ferié, és Marika nénié. A fenti sebességteszt 2,4GHz-en történt. A 120Mbit-es internetet a 2,4GHz tartományban a gyakorlatban nem lehet kiforgalmazni, ergó még az az előfizetés is sok, mert a router nem képes kiszolgálni a klienst a már említett telítettségből adódó interferencia miatt. Azonban 2,4GHz-en a Wi-Fi 6, tehát az ax szabvánnyal majdnem dupla annyit forgalmazok ugyanott:

Ergó lényegében ugyanazon a telített hálózaton jobb eredményt érhetek el, mert számos előnye van a Wi-Fi 6-nak. Lényegében szerintem ennyit kell tudnia az átlagfelhasználóknak a Wi-Fi 6-ról.

Ezen kívül érdekesség még a 2×2 MU-MIMO is, ami konyhanyelven az antennák száma a gépben. Ahogy fent látható, a bal oldalon az M1-es MacBook Pro 1200 Mbps-t ér el (Tx rate, elméleti maximum) Wi-Fi 6-on, 5GHz-en, míg ugyanez egy 3×3 MU-MIMO-s gépben (15 colos Retina MacBook Pro) 1300 Mbps elméleti sebességre képes. A harmadik képen pedig azt a problémát láthatjuk, hogy a 2×2 MU-MIMO, azaz a kevesebb antennák száma lényegében rosszabb Wi-Fi sebességet eredményez ac-n, mint ax szabványon. Természetesen ez igaz lehet a jövőben is, majd a 16″ 3×3-as MU-MIMO M1 laptopra is. Az ax mindenhogy jobb sebességre képes, ha router és a kliens, ebben az esetben a laptop is támogatja.

Mi a konklúzió a Wi-Fi 6 és egy M1-es gép esetén? Érdemes vásárolni egy Wi-Fi 6-os routert otthonra, mert 5GHz és 2,4GHz esetén is így tudjuk kihasználni a gép adta lehetőségeket. Persze hogy ez kell-e egy átlag felhasználónak, azt mindenki döntse el saját maga. Én a fenti teszteket egy TP-Link routerrel teszteltem, ami az AX5400-as típus volt. Ez szerintem egy teljesen jó ár/értékkel rendelkező Wi-Fi 6-os router, de már úton van hozzám a UniFi rendszer Wi-Fi 6-os AP-ja is. Erről később lesz egy jóval részletesebb cikk. ?

Az iOS alkalmazások

Az M1 processzor egyik, ha nem a legnagyobb előnye az iOS alkalmazások futtatása. Miért is fontos ez? Csak vegyünk néhány egyszerű problémát. Például a banki alkalmazások sokszor kényelmesebbek, mint weben használni őket, vagy mobilon pötyögni. Aztán ilyen az HBO, Vodafone TV, Netflix, amiket sokkal könnyebben használnánk alkalmazáson keresztül, ha lenne asztali gépre, mint mondjuk egy “buta” böngészőben.

Ezzel egyébként nem is lenne probléma, de a cégek rögtön “kivonták a forgalomból” az alkalmazásaikat, tehát nem tudjuk letölteni a macOS rendszerre őket. Ugyan erre van alternatív megoldás, de általában azok se működnek érthető okokból. Azonban rengeteg előnye van, hogy az M1 képes futtatni az ARM-re fejlesztett appokat, amik ugye futnak az iOS-en is. Nem kell újra megírni ezeket, hanem csak optimalizálni az adott felbontásra és billentyűzet illetve egér támogatást adni neki, és már mehet is fel az App Store-ba. Ezzel lényegében a fejlesztőknek tett szívességet az Apple, mivel sokkal könnyebben portolhatják az alkalmazásaikat és nekünk is jó lesz végre, hogy megszűnnek a webes alkalmazások, sokkal jobb élményt kapunk mi is (persze kivétel mindenre van).

Ez persze idő, tehát lényegében most még nem nyertünk sokat, de a jövőben rengeteg natív alkalmazás lesz elérhető az asztali és hordozható gépünkre.

Ha most váltunk M1-es MacBook Air vagy MacBook Pro modellekre

A legtöbb felhasználó több éve használja a gépét, jóformán annyira drágák lettek a Mac-ek az elmúlt években az árfolyam és az Apple árai miatt, hogy nem igazán cseréljük le őket. Én sem cseréltem 2017 óta gépet, és idén sem tettem volna még, pedig azért néhány generáció már megjelent. Aki jóval régebbi gépről vált, mint például 2012-2015-ös gépek, amik még éppen elfuttatják a legfrissebb operációs rendszert, rengeteg újdonsággal fog találkozni. Itt most nem csak a beépített kamera és mikrofon minőségére gondolok, hanem a hangszórókra, az új billentyűzetre, a számos szoftveres támogatásra, mint például az Apple Watch-csal való belépésre, vagy az Apple Pay-re. Tehát az M1-el egy régebbi Apple felhasználó sokkal többet kap a sebesség, akkumulátoridő és kinézet mellett, ami egy plusz pont lehet gép váltás esetén.

MacBook Air vagy MacBook Pro?

Végül, de nem utolsó sorban az egyik legfontosabb kérdés. Megéri-e a MacBook Pro vásárlása, kell-e nekünk a Pro, az Air helyett, mi a különbség a két készülék között? Alapjában véve nagyon minimális az eltérés, de bizonyos esetekben érdemes a Pro-t választani.

Ha csak a sebesség miatt vennénk meg a Pro-t, akkor annak szerintem nincs értelme. Egyszerűen az Air átlagos feladatokkal, de még extrém helyzetben is simán hozza azt, amit a Pro. Maximum 10% lehet, ami a Pro javára írható. Ez pedig szerintem lényegében nem ér meg 120.000Ft-os felárat.

Ami viszont lényeges, az az akkumulátoridő. Az egészen elképesztő, 16-18 órás használat a MacBook Pro-nál akár 20 óra is lehet, én például emiatt választottam a Pro változatot. Nekem mindennél többet ér az akkumulátoridő. Ezen kívül a Pro fényereje picivel jobb, mint az Air esetén, és mivel én maximum fényerőn használom a gépet folyamatosan, ezért ez is számított nekem. Végül, de nem utolsó sorban pedig a Pro esetén ott van a ventilátor és +1 GPU mag. Ezek egyike sem számottevő, mert a gép továbbra is alig melegszik és az átlag felhasználó nem is tudja a ventilátort megpörgetni, sem egyáltalán kihasználni a gép teljesítményét. Persze ha valaki 8K-s videót vág egy laptopon, amit eleve nem arra terveztek, mint a lenti teszt videóban, akkor igen, a Pro lesz a befutó, egyéb esetben tökéletesen megfelel az Air, ami ráadásul könnyebb is.

Konklúzió

Ez a teszt nem lett rövid, és talán nem is elsőként készítettük el. Próbáltam olyan dolgokat, alkalmazásokat, élethelyzeteket megemlíteni, amivel azok találkoznak, akik ezt a gépet megvásárolják. Az elmúlt 12 év egyik leghosszabb tesztje volt és a legnehezebb is, hiszen nem is kapunk ekkora ugrást a Mac-es világban 10 éve. Remélem, hasznos volt azok számára, akik akarnak váltani, és megrendelik majd jövőre ezt a gépet és élvezettel használják majd.

A 2020-as MacBook Pro és MacBook Air modellekre szerintem kérdés nélküli érdemes váltani. Itt nem beszélhetünk rossz ár/érték arányról, rossz konstrukcióról, hibás rendszerről, esetleg túlárazásról. Úgy gondolom, ez a gép egyszerűen megmutatja a jövőt, azt, hogy az Apple hogyan képzeli el a következő 10 évet. Nem 1 évre fogjuk megvenni és nem is fog cserbenhagyni valószínűleg a jövőben. A Pro felhasználók egy picit talán várjanak még az esetlegesen mégis felbukkanó hibák miatt, de az átlag felhasználók szerintem kérdés nélkül vásárolják meg. Jóformán minden Mac-nél gyorsabb az M1, ami hordozható gépet, brutális akkumulátoridőt ad.

Az M1-es MacBook Air teszt készüléket az iSTYLE kölcsönözte a teszt idejére (köszönjük nekik!), az M1-es MacBook Pro pedig saját példány volt.

[wp-review id=”126198″]