Viszonylag keveset tudunk az Apple gyártósorairól, pontosabban azokról, ahol a jelenlegi és a jövőbeni készülékeket, illetve azoknak egyes részeit szerelik össze.

Az NYU diákja, Dejian Zeng 6 hetet töltött el az iPhone gyártósoron a Pegatron üzemében, Sanghajban, és ezekről beszél most az alábbi két videóban. Érdekességeket mond az ottani életről, hogy hogyan próbálja az Apple titkolni az új készülékeket, illetve arról is, hogy milyen ott dolgozni.

Az Apple két fő kínai beszállítója, a Foxconn és a Pegatron esetén a gyárak teljes termelésének egyébként csak kis hányada az Apple készülékek gyártása, mindkét óriásgyár számtalan más márkának állít elő készülékeket. Kínában ugyanakkor az általános munkakörülmények legtöbbször még az ennél a két óriásnál tapasztalhatónál is sokkal rosszabbak, ami nyugati szemmel nézve sokszor megbotránkoztató. A nyugati típusú elvárásokat pedig meglehetősen nehéz a gyakorlatba is átültetni, de ez a probléma sokkal sokrétűbb annál, hogy ebben a cikkben mélyebben is érinteni tudjuk.

Nézzük, mit tapasztalt Dejian.

Dejian tehát 6 hetet dolgozott Sanghajban, azon belül is a Pegatronnál. Természetesen az ott dolgozók nem készíthettek képet a gyárban és alkatrészt sem hozhattak ki. Mialatt az iPhone 6s-en dolgoztak, az Apple már elkezdte felépíteni a 7-es gyártósorát, amit függönnyel takartak el minden munkás elől. Az üzembe való belépéshez természetesen külön beléptető és arcleolvasóval ellátott rendszer is van, és mindenkit külön ellenőriznek egy fémdetektoros kapun, hogy se be ne kerülhessen semmi készülék, amivel képeket készíthetnének, se ki ne lehessen kicsempészni egy-egy alkatrészt. Fémet egyáltalán nem vihetnek be a gyárba, így természetesen egy egyszerű dolgozónak elég kevés esélye van, hogy bármilyen kamerát bevihessen. Csak a magasabb vezetők használhatnak mobiltelefont.

Az iPhone 7 gyártásakor már láthatták munkások, hogy nem lesz jack csatlakozó és az új, dupla kamera is feltűnt nekik. Ezeket később megosztották a közösségi médiában, azonban sokszor ugye nem volt kép vagy bármi bizonyítékuk hozzá. A gyárban mindenhol van kamera, és az iPhone 7 gyártásának megkezdése óta az Apple részéről is már mindennaposak az ellenőrzések.

Az alábbi videó pedig egy korábbi, amiben Dejian Zeng a munkások szállásáról és egyéb viszontagságairól beszél.

Dejian feladata az volt 6 héten keresztül, hogy a hangszórót rögzítő egyik csavart berakja az iPhone-ba, csak egyetlen egy csavart. Ez egy nagyon monoton munka, ami esetén a műszakja minden nap este 7:30-kor kezdődött és 12 óra elteltével ért véget. Összesen, a szünetekkel együtt 10 és fél órát dolgozott. Havonta 3100 yuant kapott, ez átváltással körülbelül 128.000Ft-nak felelt meg, és ebbe benne voltak a túlórák is. Egyedül a vasárnap volt a szabadnapja. Az egész gyárban közel 70.000-en dolgoztak, 7 egymástól elkülönülő épületben.

Egyenruhát kellett hordania, ami kék sapkából, rózsaszín ingből és kék nadrágból állt, de ebből csak egyetlen egy garnitúrát kapott. Kapott saját öltözőszekrényt, ahova a munkakezdés előtt le kellett tennie mindent, amit nem vihetett be magával a gyártósorra, így a telefonját és az utcai ruháját is. A legtöbb munkásnak valami kínai telefonja volt, ritkán találkozott iPhone-nal. Tapasztalatai alapján a managerek bunkók voltak, folyamatosan ordibáltak a munkásokkal, ezért egész nap csöndben, precízen kellett ledolgozni a 10 és fél órát. Ez persze ahhoz vezetett, hogy korábban néhányan öngyilkosok akartak lenni, így számos védelmet építettek fel a gyárban és a környéken is, például rácsokat az ablakokra, és hálókat a lépcsőkhöz.

A szállás egy kollégiumhoz hasonló, 8 dolgozó lakott egy szobában és 20 szoba volt egy emeleten. Szintenként tehát általában 160-an voltak, akik 1-1 szinten összesen 1-1 közös fürdővel és mosdóval osztozkodtak. A szobákban és a szállás területén tilos volt az alkohol és a dohányzás. Ha valaki ittasan jött vissza a szállásra, nem engedték be, mert az korábban már sokszor verekedéssé fajult.

A dolgozók a szabadidejüket filmnézéssel vagy közeli internetkávézókban való játékkal töltötték. A gyárban 8 féle étel közül lehetett választani, a legolcsóbb a tészta és zöldség volt, hús nélkül. Ennek az ára körülbelül 5 yuan, ami nagyjából 200Ft-nak felelt meg. Volt egy közeli piac is, sokan oda mentek ételért, ott lehetett venni sört is.

A legtöbben nem bírják ezt a strapát, átlagosan csak 2 hétig, maximum 1 hónapig voltak itt az emberek: de tisztában voltak azzal, hogy itt csak pénzt keresni, lehet semmi többet.

Ez nem egy álom munkahely.