Nemrég az Ars Technica egyik újságírója, Andrew Cunningham publikálta részletes tesztjét az új 13-as, Touch Bar nélküli MacBook Pro modellről, melyben számos érdekes részlet is napvilágot látott az új készülékről.

Az új, belépő szintű MacBook Pro-ról már @admin kolléga is megírta a első tapasztalatait, most viszont fókuszáljunk azokra az apróságokra, amelyek elsőre talán elkerülik az ember figyelmét.

Összehasonlításképpen elmondhatjuk, hogy a Touch Bar kivételével is jelentős különbségek vannak a két különböző 13-as MacBook Pro modellek között mind processzorban, integrált videókártyában, RAM-ban és még a csatlakozók számában is. Ezen kívül van még egy különös, bár nem életbe vágó különbség, amit eddig más tesztekben talán nem olvashattuk, miszerint az olcsó 13-as Touch Bar nélküli verzió Force Touch trackpadje nem támogatja a “silent clicking”, azaz a néma kattintás opciót ellentétben az összes többi modellben talalható Force Touch trackpadekkel.

Bővebb információk az Apple T1 chipről

Bár az októberi Mac esemény során Phil Schiller megemlítette az új Touch Barral rendelkező modellekben található T1 chipet, időközben az Apple megerősítette, hogy ez az első teljesen egyedi tervezésű SoC, amely a Mac számára lett építve. Sőt, időközben még az is kiderült, hogy az ARMv7 CPU mag a watchOS egy módosított verzióját futtatja és hangolja össze a Mac többi részével.

And there you have it. Apple's T1 chip runs an iOS (technically watchOS for armv7k) variant https://t.co/TLyBPtnqOm

— Steve T-S (@stroughtonsmith) October 27, 2016

Tehát elmondhatjuk, hogy a T1 chip egy meglehetősen érdekes alkatrész, amely lényegesen többet csinál annál, hogy a Touch ID-t üzemelteti, illetve az Apple Pay fizetéseket lebonyolítja.

Az Apple elmondása alapján a T1 rendelkezik beépített képfeldolgozó processzorral (ISP – Image Signal Processor) is, amely hasonlít az iPhone és iPad készülékekben találhatóakhoz és amelynek feladata, hogy a Mac esetén védje a kamerát az esetleges illetéktelen használatoktól. Emellett pedig természetesen gondoskodik az ujjlenyomatok titkosított tárolásáról, ahogy azt a Mac eseményen Phil Schiller is kiemelte, illetve ahogyan ezt már az iPhone és iPad készülékek esetén megszokhattuk.

A Touch Bar tényleges működése és interakciója meglehetősen érdekes módon került kivitelezésre, hiszen ahelyett, hogy egy dedikált alkatrész kapta volna ezt a szerepet, inkább több alkatrész összehangolása mellett döntött az Apple.

A Touch Barral történő interakció során az információfeldolgozást az Intel processzor végzi – kivéve ha mondjuk a titkosításnak szerepe van például egy Apple Pay fizetés során, ez utóbbi esetben természetesen a T1 végzi a munkát. A Touch Baron megjelenő kép “megrajzolását” pedig szintén a fő videókártya végzi, de a kijelzőre a végeredményt már a T1 biztosítja.

Tehát összességében az Apple egy mini iOS eszközt épített a Mac-ekbe, hogy ne kelljen a nulláról kezdeniük a Touch ID és Apple Pay implementálását és utána ezt hangolták össze a Mac többi részével.

A Touch Bar kijelzője 2170×60 pixel felbontású, amely úgy lett optimalizálva, hogy egy 45 fokos betekintési szögből is tökéletes képet adjon. A polírozását tekintve pedig igyekeztek arra törekedni, hogy a Touch Bar felülete tapintásra sokkal jobban hasonlítson a billentyűk felületéhez, mintsem az iPhone vagy iPad kijelzőihez, azaz kevésbé tükröződő, illetve az ujjlenyomatokra is kevésbé fogékony.

A Touch ID vonatkozásában összesen 5 ujjlenyomatot lehet tárolni, ahogyan ezt már az iOS eszközeink során megszokhattuk és ezt az 5 ujjlenyomatot 3 különböző felhasználói fiók között lehet elosztani.

Pár egyéb érdekesség

Noha az új 13-as MacBook Pro modellek kijelzőjének a felbontása továbbra sem változott, azaz még mindig a megszokott 2560×1600 (227 PPI) felbontású panelről beszélünk, azonban az alapértelmezett felbontás már nem az 1280×800, hanem 1440×900. Abban az esetben, ha az 1280×800-as felbontásban használjuk a gépet, akkor a számokból már szépen látszik, hogy minden egyes virtuális pixelre négy valódi jut. Ugyanakkor mivel az Apple alapértelmezettnek az 1440×900-at választotta, ezért sikerült egy olyan illúziót elérniük, hogy első pillantásra azt hinnénk, hogy egy nagyobb felbontású panelt kaptak az új gépek.

Az Apple ugyanezt a technikát használta a 12″ MacBooknál is, ahol az 1152×720 helyett 1280×800-ra állították az alapértelmezett felbontást. Ezáltal egyrészt több információ fér el ugyanazon a kijelzőn, illetve az Apple ezzel is tud az akkumulátor időn spórolni, mivel minél több pixel van a képernyődön, annál több energia kell ahhoz, hogy mindegyik világítson. Tehát ahelyett, hogy nagyobb felbontású panelt használtak volna, egész egyszerűen csak elengedték a 2x nagyítást az alapértelmezett opcióban.

Természetesen nem natív nagyítás esetén egy kicsit homályosabbak a kijelzők, de még így is annyira élesek, hogy nem lehet észrevenni, csak ha valaki egymás mellett szemléli a különbséget.