Újabb biciklis kütyüvel folytatom a megkezdett sorozatomat. A telefontartó és az okospumpa utána egy igazán különleges terméket hoztam el nektek, mégpedig egy okos bukósisakot. Az egész sorozatot lényegében ezért kezdtem el, hogy egyszer kipróbálhassam a Unit1 Faro névre hallgató sisakját és bemutathassam nektek.

Most már majdnem kimondhatom, hogy két éve szinte a városban mindenhova biciklivel közlekedek, és aki ismeri a budapesti forgalmat, az tudhatja, hogy azért elég necces helyzetek tudnak kialakulni két keréken, amin nem segített, hogy eddig sisak nélkül jártam. Mindig mondogattam magamban, hogy kellene már egy sisak, de valahogy nem tetszett egyik sem, túl sportosak voltak az én városi biciklimhez és stílusomhoz. Azonban a Faro megtestesíti azt, amit már régóta keresek.

Két személyes szállal szeretném a cikket indítani, az egyik az enyém, a másik pedig a Unit1 társalapítójának, Francisco-nak a története. A fiatalokban sokszor megvan az, hogy azt hiszik, ők sérthetetlenek, vagy épp mindent megúsznak és túlélnek, ezt én is érzem magamban, ezért nem is hordtam szinte sehova se bukósisakot, és sok más felelőtlen dologban benne vagyok. Ezt magyarázhatjuk a vakmerőséggel vagy a sisakok kinézetével, de akár azzal is, hogy nem menő ilyet hordani, vagy épp hogy bármi másra szívesebben költünk, mint egy olyan termékre, amit jó esetben sosem fogunk úgy kihasználni, mint amire tervezték. Azonban hat éve egy barátom elment az erdőbe biciklizni, sisak nélkül, és bármennyire is azt hisszük, velünk vagy a mi barátainkkal nem történhet meg, de igen, vele megtörtént a baj. Esett egy nagyot, beverte a fejét, kórházba került és több hetes, mesterséges kómában töltött idő alatt az állapota hullámzó volt, de végül elhunyt. Ez volt az első eset, hogy egy közeli barátom, aki ráadásul korombeli volt, meghalt és az élete csak egy jó bukósisakon múlott.

Francisco története nem ilyen kimenetelű, de mély nyomot hagyott benne, amit végül jóra fordított és szerencsénkre ez a Faro sisak megszületését eredményezte. Húsz évet kell visszamennünk az időben, hogy megismerhessük Francisco történetét, aki két orvos szülő egyetlen gyermekeként kiemelt figyelmet és akár túlzott féltést, aggódást kapott. Kötelező módon bukósisakban kellett gimi alatt is az iskolába és haza tekernie minden nap. Rajta kívül még egy gyerek volt az egész iskolában, aki sisakban kerekezett és akkor még a világon a biciklisek alig 5%-a hordott valamilyen sisakot. Az iskolai zaklatás nem újkeletű dolog és a kis Fran is mindig “meleg fogadtatást” és változatos gúnyneveket kapott, mikor a fényes kék sisakjában begurult az iskola kapuján. Ezt elkerülendő egy idő után pár sarokkal az iskola előtt levette inkább a sisakot és elrejtette a táskájába, hogy elkerülje az atrocitásokat. Addig erősködött a szüleinek, hogy senki se hord sisakot, legalább egyszer ő is mehessen anélkül az iskolába. Megkapta az egyszeri engedélyt és hát meg is történt aznap a baj, ami szerencsére csak egy kis agyrázkódással és egy egész estés hányás sorozattal zárult, na meg persze azzal, hogy többet sehova se mehetett bukósisak nélkül.

2018-ig kell egészen előre utaznunk az időben, amikor is Francisco két formatervezővel, Juannal és Javival megalapította a Unit1-t. Céljuk az, hogy olyan gyönyörűen és precíz módon megtervezett, tech-alapú termékeket alkossanak, amelyeket élmény használni és nem ciki őket hordani. Az első termékük egy snowboardos sisak volt, ami igaz nem a cikk témája, de érdemes csekkolni, mert elég meggyőző az is. Ezt követte a Faro, amit közösségi finanszírozás keretében tudtak megvalósítani és több mint 1 millió dollár jött rá össze. Az első sisakok már tavaly megérkeztek a támogatók részére, de már pár hónapja bárki megvásárolhatja a sisakot.

Magyarországon a KRESZ nem teszi kötelezővé a sisak viselését, kivéve, ha lakott terülten kívül 40 km/óra feletti sebességgel közlekedünk. Nincs más kikötés, maximum ajánlások, hogy sporthoz vagy 14 év alattiak mindenképp viseljenek sisak, de nem kell tartani attól, hogy rendőr megállít a városban, az inkább a lámpák és egyéb kötelező elemek hiánya miatt lehet. Nemzetközi tanulmányok arra mutattak rá, hogy nem a sisak viselése teszi biztonságosabbá a közlekedés, hanem ha jól ki vagyunk világítva, láthatóak vagyunk és ha minél többet járunk két keréken, ezáltal az autósok jobban megszokják, hogy figyeljenek ránk és megfelelő infrastruktúra épüljön ki, bár azért egy sisak sosem árt. Itthon én azt tapasztaltam, hogy elég kevesen viselnek bukósisakot biciklizés közben, főleg a városban, még a futárok se, akik viszont emellett mivel sietnek, rengeteg szabálytalan helyzetbe kerülnek, amit meg szoktak úszni, de nem ez a jó megoldás. Ettől függetlenül mi azt javasoljuk, hogy inkább hordjatok valamilyen bukósisakot biciklizés, rollerezés közben, tudjuk, macera lehet mindig cipelni, bele lehet könnyen izzadni, de ártani nem árt és jobb csak egy kéztöréssel hazamenni, mint egy fejsérüléssel a temetőbe, persze nyilván nem csak fejsérülésbe lehet belehalni. Na de nézzük végre, mit is tud a Unit1 Faro sisak, és miért szerettem bele.

Külcsín

A Facebook nálam hónapok óta tele van ennek a sisaknak a hirdetéseivel, és számomra szerelem volt első látásra. Egyrészt végre ez egy olyan bukósisak, ami nem a sportos vonalat képviseli, hanem sokkal inkább városias, leginkább egy lovagló sisakhoz hasonlít. Mivel én szinte csak a városi közlekedésre használom a biciklimet, ami egy retrósabb kinézetű Csepel Torpedo, ezért nem illett volna hozzá szerintem egy szokásos, sportoláshoz kialakított sisak. A Faro-t simán fel lehet venni inghez, akár még öltönyhöz is, nem fog elütni tőle. Másrészt pedig ezzel a sisakkal végre minden irányban kellő módon ki vagyok világítva, hiszen elöl és hátul is van lámpa része, de egyértelműen amibe beleszerettem, az hátsó mátrix LED a szövet borítás alatt. Amint ezt megláttam, tudtam, hogy nekem ez a sisak lesz a tökéletes, és nem is csalódtam benne.

A Faro, mint már írtam, leginkább egy lovagló sisakhoz hasonlít, aminek köszönhetően egy sokkal zártabb formát kapunk, nincsenek mindenhol légbeömlő nyílások a menet közbeni hűtéshez, amire kapásból mondhatnánk, hogy ez nem jó, mert be fog izzadni a fejünk. A tervezők erre is gondoltak, és egy öt cellás szellőző rendszert terveztek, amit úgy kell elképzelni, hogy a sisak pereme alatt a homlokunknál van két beömlő nyílás, ami egy vonalban van a tetején lévő két kivágással és az utolsó része pedig a két hátsó fény között teljes szélességben található meg. A tél közepén a mínusz pár fokban egy vékony sapkát azért húztam alá, míg amikor akár volt majdnem 10 fok is, akkor már nem volt erre szükség, a nyári helyzet meg majd csak a hőmérséklet emelkedésével fog kiderülni.

A modern sisakok In-Mold technológiával készülnek, ami azt jelenti, hogy a külső házat adó ABS anyag és a belsőt képező EPS egybe van öntve, vagyis már gyártás során egy egységet képeznek, nem utólag vannak összeragasztva. Az olcsó sisakok nem így készülnek és a színes, akár mintás külső csak rá van ragasztva a belsőre vagy rosszabb esetben csak rá van pattintva, ami nem egy jó és biztonságos megoldás. Az EPS (expandált polisztirol hab, közismertebb nevén hungarocell) egy hőre lágyuló, cellás (sejtes) szerkezetű polisztirol keményhab, aminek az a célja, hogy könnyű legyen mégis kellő védelmet adjon, elnyelje az ütközési energiát, repedjen, törjön és a tervezett helyeken akár szét is nyíljon, ezzel elvezetve a fejről, az agyról az energiát. A témában kevésbé járatosak most biztos néznek egyet, de igen egy sisak dolga, hogy baleset során törjön, repedjen, károsodjon és ezzel minket védjen. Azzal, hogy a Faro In-Mold technológiával készült, az ütközési energia nem fogja tudni a külső vázat leválasztani, így a sisak egyben fog maradni, ami további védelmet ad és nem fognak minden felé akár sisak darabok szállni, míg egy olcsó, csak rápattintott külsejű bukónál ez akár meg is történhet. A Faro megfelel a CPSC & EN1078 szabványoknak, de ezen kívül opcionálisan kérhető bele Mips is, amiről külön rész fog szólni a cikkben, de ez az a legtöbb esetben sárga belső, kicsit ide-oda mozgó rész, ami további védelmet nyújt a kobakunknak.

Azt érdemes tudni, hogy egy bukósisak se örökéletű, az anyagai elfáradnak, már nem képesek ugyanazt az energiát elnyelni és bizony akár egyetlen esés nélkül is 5-10 évente érdemes lecserélni őket, de a gyártói ajánlás 3 év. Egy baleset után kötelező a csere, még ha első ránézésre nincs is komoly kár a sisakban, a habosított szerkezet belül sajnos megváltozott, de kár úgyis keletkezhet benne, ha csak simán leejtjük. Szóval ha már a sisak vigyáz a fejünkre, akkor mi is vigyázzunk a sisakra, amit a pénztárcánk is meg fog köszönni.

Emlékszem, régen mindenféle méretű és vastagságú szivacs betététekkel tudtuk pontosan a fejünkre szabni egy sisak méretét, de ez az idő szerencsére már elmúlt, és most már a belső szivacs részek igaz ugyanúgy kiszedhetőek és moshatóak, de a méretbeállítást már a tarkónknál egy tekerővel szabályozhatjuk. A Faro esetén egy nagyon kis szolid tekerővel húzhatjuk szorosabbra vagy lazábbra a méretet, amit hidegben, kesztyűs kézzel majd kicsit szokni kell. Elsőre, mikor olvastam, hogy nem hagyományos csattal zárhatjuk össze a szíjakat az állunk alatt, hanem egy mágneses megoldással, akkor azt gondoltam, hogy ez egy tök felesleges dolog, de használat közben rá kellett jönnöm, hogy eszméletlenül hasznos. Összecsukásához egy kezünk is elég, mert lényegében elég csak a két részt egymáshoz csattintani és utána becsúszik a helyére kis bütyök, de a szétnyitásához sem kell a két kezünk, sőt, akár két ujjunk is elengedő tud lenni, azonban menetközben mégis fixen és erősen tart, és nem kell a hagyományos csattal vesződni, szóval ez egy nagy piros pont.

Egy bukósisak kinézete, hogy tetszik-e vagy sem, az abszolút szubjektív dolog, viszont a tudása már sokkal inkább egy olyan kérdés, amiben az egyetértés is nagyobb. Nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy a Faro egy okos bukósisak, ami nemcsak a fényeinek meglétében jelentkezik, hanem a szoftveres megoldásaiban is, de ezekről majd később.

A sisak elején egy szolid fehér csík rejti az első lámpát, aminek csak fehér a fénye, de irányjelzőként is tud funkcionálni. Hátul két lámpa is található, az egyik ugyanúgy csík szerű, mint elöl, azonban ennek a színe piros, de indexeléskor narancssárgát is tud és ebben található a fénymérő is. A kedvenc részem azonban a hordozható Bluetooth hangszórók borításához hasonló, textil alatti, úgynevezett rejtett fény. Ez teszi igazán különlegessé és a többi okos sisak közül kiemelkedővé a Faro-t. Ezen a részen található a bekapcsoló gomb is, ami ugyanúgy, mint a mátrix LED-panel, a textil alá van rejtve, és csak egy kis gumi jel mutatja a helyét. A bekapcsoló gomb alatt egy kis szitázott villám szimbólum jelzi a töltő port helyét, ami egy gumi fedéllel záródik, hogy ez és az egész sisak is megfeleljen az IPX-6-os szabványnak. A fények képességeiről és beállításai lehetőségeiről kicsit később részletesen értekezni fogok.

A Faro négy színben érhető el: fekete (blackbird), szürke (stingray), kék (maverick) és zöld (juniper), míg méretek tekintetében a fejkerületünk alapján S (52-56 cm), M (56-60 cm) és L (60-62 cm) méretekben, de azt hallottam, hogy tervben van már egy XL-es méret is, ha valakinek ezek nem lennének elegendőek. Ez a sisak sokat tud, ezáltal sok anyag van benne, amitől elsőre nehéznek tűnhet, mert súly alapján valóban az is. Nekem egy M-es méretű Mips-szes sisakom van, ami 612 gramm (duplája egy nálam lévő egyszerű sisaknak), ez így elsőre engem is sokkolt, de mivel sok biciklis sisakos tapasztalatom nincsen, így míg mások nem mondták, ez nekem fel se tűnt és most, hogy már jó pár hete hordom, megszoktam, nem zavar, nem fáj a nyakam tőle, szóval én a tudásáért ezt bevállaltam.

Mips

A Mips egy mozaikszó, az angol multidirectional impact protection system (többirányú ütközés védelmi rendszer) szavakból áll és egy svéd szabadalmat jelent. Ez egy olyan, különleges sisakréteg vagy belső héj a bukón belül, ami egy vékony polikarbonát réteg, általában sárga színű és az a lényege, hogy 10-15 mm-es elmozdulásra képes. De miért is jó ez nekünk? A fejünket és az agyunkat két féle erőbehatás érheti és nem mindkettőt képes ugyanolyan jó elviselni. Az egyszerűbb egyenes irányú erőhatásokat, mint mikor kupán vágnak, azt relatív jól bírja az agyunk, míg amikor valamilyen rotációs (forgató) hatás éri, azt már kevésbé. Ilyen rotációs hatás lehet egy biciklis esés, amikor a fejünk ütközés még kicsit tovább fordul és ez nem igazán szereti. A Mips betét azzal, hogy el tud forogni a sisakon belül, el tudja érni azt, vagyis inkább csak valamennyire csökkenteni tudja, hogy a fejünket ne rotációs hatás érje, hanem sima, egyenes irányú, azzal, hogy a sisak fordul tovább, nem a fejünk. Ennek köszönhetően az ütközés első ezredmásodperceiben ért erők átalakulnak, agyunkra nézve csökkennek, aminek hála az agyrázkódás súlyossága csökken.

Ez egyértelműen egy extra funkció, egy plusz védelem, de én úgy vélem, ha már egy ilyen komoly sisakon gondolkozik az ember és fontos számára a biztonság, akkor a Mips egyértelműen megéri a felárat. Komolyabb gyártóknál, drágább sisakoknál már szinte mindehol van lehetőség ezzel az extrával sisakot venni, amit a kis sárga matrica is jelez. Bővebben a témáról a gyártó oldalán érdemes tájékozódni.

Világítás + távirányító

Most, hogy már elég szó esett a sisakokról általánosságban, a Faro kinézetéről és a Mips-ről, csapjunk is bele a világításba. Mint ahogy már korábban említettem, három különböző lámpa található a Faro-n, egy elöl és kettő hátul. Mindegyik képessége és tudása az alkalmazásban állítható, amit később részletesen bemutatok.

A fényeknek egy biciklin két funkciója van, hogy engem lássanak és én is lássak vele, vagyis látni és látszani. Ezt sokan egybe próbálják mosni, de ez két külön dolog, együtt nem fog működni. De miért is nem? Én, mint kerékpáros, azt szeretném, hogy néhány méterrel előre lássam, hogy milyen az út, mit kell éppen kikerülnöm. Ehhez egy erős, lefelé irányuló fényforrás kell, aminek a dőlésszöge, hogy mennyire világít előre, nagyban függ a sebességünktől, de emellett fontos, hogy mennyire direkt, vagy szórt a fénye, országúton jobb a direkt, kis szórású fény, míg erdőben, ahol a tempónk lassabb, de több váratlan dologgal találkozhatunk, jobb a nagyobb szórású lámpa. Ebben a témában általában a lumenekkel, azaz a fényárammal dobálóznak a gyártók, ami persze nagyon jó, ha magas értékű, de a lux, a megvilágítottság mértéke sokkal fontosabb, hiszen ez a távolság növelésével négyzetesen csökken, és itt van a legnagyobb eltérés a gyártók közt, mert hiszen nem mindegy, hogy hány méterről mérjük az adatokat. A specifikációk szerelmeseinek azért elmondom, hogy milyen lumen értékei vannak az egyes lámpáknak: első 75 , hátsó csík 95, rejtett fény 350 lumen.

Ez az egyik fajta világítás, a másik viszont az, amivel minket látnak. Én szeretek gyorsan közlekedni két keréken, de azért a kocsisok bőven gyorsabban mennek nálam, nekik egy közelre, lefelé mutató lámpa nem látszik elég távolról, látja valamennyire, hogy ott bizony elöl van valami, de nem úgy lát minket, mint mondjuk egy másik autóst vagy egy motorost, és egyszerűen későn vesz minket észre. Ehhez egy olyan fényforrás kell, amivel úgymond mi a nyeregben ülve nem látunk, mert előre néz, messzire világít és a mi látásunkat alig befolyásolja. A Faro első lámpája is ilyen, hiszen elhelyezkedése miatt, ahogy ülünk a biciklin, teljesen előre világít, az utat egyáltalán nem világítja meg, míg mondjuk a közlekedési táblákat több száz méterről igen. Menetközben nagyon jól látom, hogy milyen messze látszódom, hiszen ha én látom, hogy villog egy táblán a sisakom fénye, ezáltal a fény eljut a sisaktól a tábláig és vissza, akkor biztos lehetek benne, hogy ugyannyi távolságról engem is látnak mások. Az első lámpa erejének intenzitása, és hogy állandóan világítson vagy valamilyen módon villogjon, az alkalmazásban szabályozható.

A hátsó lámpák általánosságban sokkal egyszerűbb jószágok, hiszen azokkal nekünk nem kell látnunk (nem is tudnánk velük), ezért csak annyi a dolguk, hogy jó messziről lássanak mások. A Faro-n két hátsó lámpa van, a felső csíkszerű az egyszerűbb, ez folyamatosan világítani és villogni tud, na meg persze az irányjelzést is tudja mutatni, illetve a fékezést is jelzi, de ehhez meg kell vennünk pluszba a távirányítót is, amiről pár mondat múlva szót is fogok ejteni. Az alsó, rejtett világítás tudja a legtöbb funkciót, erre kirakhatunk különböző animációkat, hogy még jobban észrevehetőek legyünk, akár a színe is változtatható és persze az index és a fékezés itt is látható, fény formájában, de a pontos beállítási lehetőségeiről az alkalmazás részben lesz szó.

Térjünk is rá a távirányítóra, ami egy extraként megvásárolható kiegészítője a Faro sisaknak, de ezzel válik a tudása teljessé. Ez egy kis, akkumulátoros, kormányra szerelhető irányjelző és gyorsulásmérő. Az indexet nagyon nem kell túlmagyarázni, hiszen van rajta egy bal- és egy jobboldali gomb, amelyeket megnyomva a Bluetooth kapcsolatnak hála azonnal elkezd villogni a megfelelő irányban a sisak is. A villogás módja, animációja és időtartama természetesen személyre szabható az alkalmazásban. Az összes okos bukósisaknál, amire azt írják, hogy fékezést is jelzi, azt mind úgy kell érteni, hogy a távirányítója képes ezt egy gyorsulásmérővel érzékelni és ezt a jelet küldi át a sisak fényeire. Amennyiben a sisakban lenne ez a szenzor, akkor a fejünk ide-oda mozgatása révén rengeteg fals adatot kapna és nem lenne megbízható. Ezért fontos, hogyan szereljük fel a kormányra, mert muszáj, hogy előre nézzen a távirányító, mert úgy áll menetirányba. Bármennyire is kényelmesek a hajlított kormányos városi biciklik, a távirányító nem szerelhető rájuk a markolathoz közelre, mert így majdnem hogy menetirányhoz képest merőlegesen fog állni. Természetesen az index ekkor is működni fog, de a fékezés jelezését elvesztjük vele. A távirányító felszerelése egy gumi gyűrűvel pillanatok alatt megoldható és a tartóból is könnyedén kiszedhető, ezért nem kell az utcán hagyni.

Noha a menet közbeni fényekhez semmi köze, de a sisak minden be- és kikapcsoláskor egy animáció lefuttatásán túl a rejtett mátrix LED-en megmutatja az akkumulátor töltöttségi szintjét is. Hat pálcika vagyis inkább hat folt mutatja, hogy mennyi szufla van még benne: amíg kicsit több mint három, addig zölden mutat mindent, kivéve a már lemerült részeket, mert azok fehérek, de 50% alatt sárgára vált, míg amikor már csak az utolsó jelnyi töltés van akkor piros. Ez szerintem eszméletlen hasznos, mert nem kell az alkalmazásban bámulni folyamatosan, hogy még mennyit bír a sisak töltés nélkül.

Alkalmazás

Rengeteg dologra azt mondtam, hogy majd az alkalmazásban lehet ezeket állítani, ami igaz is, de ennél bőven többet tud a Faro app. Ahhoz, hogy az alkalmazást és magát a sisakot is teljes funkciójában használni tudjuk, regisztrálnunk kell, aminek a során ki kell választani, hogy milyen színű a sisak, ugyanis az appban mindig egy ugyanolyan fényekkel világító/villogó sisak képe fog megjelenni, mint amilyenünk a valóságban is van. Amint ezzel végeztünk, akkor a kijelző közepén már ott is fog forogni a sisak, ami alatt akkumulátor töltöttségét láthatjuk, és azt, hogy a jelen beállítások szerint még hány órát vagy hány percet bír ki töltés nélkül. Amennyiben távirányítóval is rendelkezünk, akkor annak a töltöttsége is megjelenik itt.

Ezek alatt egy olyan rész található, ami az aznapi megtett távot és elégetett kalóriát mutatja, ugyanis a sisak képes mérni a telefon segítségével, hogy mennyit tekertünk és a kalóriát meg ebből megtippeli. Nem, sajnos nincs jelenleg integráció az Egészség alkalmazással és az Apple Watch-csal. A megtett kilométerekért és elégetett kalóriákért jelvényeket (badge) kapunk, de különböző extra kihívásokban is részt vehetünk. A jelvények elég változatosak, van köztünk az elején jó pár könnyű, de vannak olyanok is, amiket elég nehéz megszerezni vagy épp nagy kitartás kell hozzá, mert mondjuk 60 napon át kell folyamatosan teljesíteni valamit. Azonban vannak olyanok is, amelyek csak bizonyos időjárási körülmények közt érhetőek el, amit az időjárási adatok alapján néz a sisak, mint például 0 fok alatti vagy havas tekerés, de van ilyen meleg időre is. A sebesség szerelmeseinek is van miért küzdeniük, hiszen van olyan jelvény, ami csak akkor jár, ha 15 percen át vagy hosszabb ideig 30 km/óra feletti sebességgel megyünk folyamatosan, és még sorolhatnám, mi mindenért járnak badge-ek. Vannak szabadon csatlakozható kihívások is, amelyekért tapasztalati pontok járnak, bár még nem tudom, mit lehet majd ezekkel kezdeni, de olyan kihívásokban vehetünk részt, hogy adott napok alatt hány kilométert kell megtenni, hány kalóriát kell elégetni vagy épp szintben mennyit kell megmászni. Az edzéseket heti és havi grafikonos statisztikában mutatja az alkalmazás, és a legjobb, hogy menetközben és itt is mutatja, hogy mennyi széndioxidtól mentettük meg a légkört azzal, hogy nem kocsival mentünk, hanem biciklivel. Sajnos azonban én rendszeresen elfelejtem elindítani az edzést a sisakon és csak az órámmal mérem, mennyit tekertem, ezért innen rengeteg adat hiányzik és nincs ugyebár Egészség app szinkronizáció, pedig annyira jó lenne – remélem ezt később pótolni fogják. Még egy hibát vettem észre a sisak edzéseivel kapcsolatban: az edzés akkor is pörög tovább, ha a sisakot kikapcsoltuk, vagyis ha hazaérve nem állítjuk le, akkor pörög az akár a végtelenségig.

Na de térjünk is rá végre a fények beállításaira, hiszen valószínűleg mindenki erre várt. A főképernyőn a forgó sisakra nyomva léphetünk be a beállításokba, ahol elsőre három előre definiált profil láthatunk, amelyeket nem szerkeszthetünk, de rájuk nyomva láthatjuk a paramétereiket és egy gomb nyomással szinkronizálhatjuk azt a sisakra is, ami innentől a valóságban és az animációban is ugyanúgy fog világítani vagy épp villogni. Azonban sokkal izgalmasabb, ha a saját kényünkre, kedvünkre állítjuk be a fényeket és egyéb képességeket.

Mindegyik fényre igaz az, hogy kikapcsolható, ha valamiért nem lenne rá szükségünk, ezért ezt nem fogom mindegyiknél külön leírni. Az első fény esetében az intenzitását, vagyis hogy milyen erősen, milyen világosan világítson, egy csúszkával szabályozhatjuk, illetve egy állandó és három villogó változat közül választhatunk, és igen, van stroboszkóp mód is, ami garantáltan az autósok leggyűlöltebb módja lesz érhető módon, ezért azt én inkább kerülöm. A hátsó, felső, csík szerű fény esetén a beállítási lehetőségek teljesen ugyanazok, négy különböző módot és intenzitást is választhatunk.

A rejtett mátrix LED-es fény már sokkal több beállítási lehetőséggel rendelkezik, ugyanis itt az állandó világításon túl nyolcféle animációt is futtathatunk rajta. Ezek közt van egyszerű, jeladó és stroboszkópos villogás, de lehet középről kiinduló hullámzó mozgás, tűzijáték effekt vagy épp a Knight Riderből K.I.T.T. fényeihez hasonló, sepregető mozgás, illetve még egy szivárvány mód is, ahol egy-egy piros villanással megszakítva vált a színek közt, ez annyira szokatlan és látványos, hogy biztosan észrevesznek vele az úton, bár a piros fénynek egyértelműbb jelentése van a KRESZ-ben. Az összes felsorolt animáció elérhető még négy másik színben is a piros mellett, amelyek a következőek: kék, zöld, sárga és lila, azonban (jelenleg legalábbis) saját színt nem keverhetünk ki, de ez a jövőben változhat és új animációkat is kaphatunk, ugyanis az alkalmazással frissíthető a sisak firmware-je is. A fejlesztők már dolgoznak újfajta animációkon, amelyek között akár színes zászlók is helyet kapnak.

A féklámpa esetében két mód közül választhatunk, az egyik a fix fény, ami szerintem kevésbé feltűnő és ennél sokkal egyértelműbb a stroboszkóp, ami annyira villog, hogy biztos mindenki észreveszi, legyen az egy másik kerékpáros vagy egy autós, ezért én itt mindenképp az utóbbit javaslom használatra. Amikor a féklámpa aktív, akkor mindkét hátsó fény beálltásait felülírja és ilyenkor mindkettő ugyanúgy viselkedik. Az érzékenysége is állítható három fokozatban, hogy akár a legkisebb fékezésre is bekapcsoljon vagy csak a legnagyobb vészfékezésre, és ugye ne felejtsük el, hogy az ehhez szükséges adatokat a távirányítóból szedi, ami durva rázkódásra is be tud amúgy jelezni egy durvább padka vagy macskakő esetén is. Az érzékenység beállításához érdemes megkérni valakit, hogy figyelje hátulról, milyen beállítások mellett mikor kapcsol be a funkció, és utána már el tudjuk dönteni, melyik a számunkra megfelelő.

Az indexelés, azaz az irányjelzés is a távirányítóhoz tartozó funkció, így végre nem kell a karunkat kitéve jelezni, merre szeretnénk menni, bár kérdés, hogy az autósok nappal is figyelnek egy ilyen sisakra. Három mód közül választhatunk: klasszikus villogás, teljes és feles söprés. Az indexelés mindhárom fényforráson megjelenik, elöl minden esetben a fény szélén söprő mozgással, de a hátsó fények esetében a felső, csík szerű követi az alsó rejett fény animációját, vagyis ha villog, akkor ez is villog, ha söpör, akkor ezen is söprő mozgást láthatunk. Az irányjelzés időtartamára 3, 5 vagy 10 másodpercet állíthatunk be, vagy pedig hogy újra meg kell nyomni a gombot, hogy leálljon. A távirányítón a nyilacska narancssárgán villog addig, amíg az irányjelzés tart. Én találkoztam olyan okos bukósisakkal, ami indexelés közben pittyeg, hogy még a kormányra se kelljen lenéznünk, hogy biztos megnyomtuk és a pittyegés sebessége jelezi az irányt is, ezt az egyet viszont nem tudja a Faro, mert nincs benne hangszóró.

Ezek a különböző fénybeállítási lehetőségek eszméletlen szuperek, de ha minden megy folyamatosan, akkor az az akksi időn is erősen meglátszik, éppen ezért két olyan funkciót is bekapcsolhatunk, amelyekkel bizonyos esetekben spórolhatunk a töltéssel, a másik esetben pedig még jobban láthatóvá válunk. A Faro képes érzékelni a fényviszonyokat (a hátsó csík lámpában található a fénymérő, ami két percenként mér egyet) és szikrázó napsütésben képes átállni egy alacsonyabb fogyasztású módba, amelyben mindegy, mit állítottunk be korábban, az első és hátsó lámpa is villogni fog csak, és a rejtett fény, ami legenergiaéhesebb, ki is lesz kapcsolva. Az index és fék módok továbbra is működni fognak, igaz, csak a legegyszerűbb, villogó módban, szóval nem kell meglepődni, hogy ha levesszük a fejünkről a sisakot és süt a nap, akkor máshogy világít, mint ahogy elindultunk vele. A Faro az egyéb időjárási viszonyokra is képes reagálni, ugyanis eső és köd esetén nagyobb teljesítményre kapcsol, hogy biztosan, kellő távolságból láthatóak legyünk.

Az utolsó beállítási lehetőség az esés érzékelés, amit a sisakban való szándékos károkozás elkerülése miatt inkább nem próbáltam ki élőben, de így is sikerült reprodukálnom, hogy lássam, mit is mutat az alkalmazás, ha ilyen történne. Az a lényeg, hogy ha estünk egy nagyot és úgy érzékeli a sisak és az alkalmazás, hogy nem reagálunk, nem mozgunk, akkor küld egy SMS-t a vészhelyzeti kontaktoknak. 15 másodperc, 1 vagy 4 perc tétlenség után megy csak ki az üzenet és ennek az elkerüléséhez az alkalmazásban el kell húznunk egy csúszkát. Az üzenet szövege teljesen átírható, de a végére mindig egy linket is betesz az app az aktuális helyzetünkkel. Az Apple Watch esés érzékelésétől eltérően a 112-t nem tárcsázza.

Amint látható, szinte végtelen beállítási lehetőség közül lehet választani, amelyek nagyban befolyásolják, hogy mennyi ideig képes működni egy töltéssel a sisak. Mindenki eldöntheti, számára mi a fontos, mennyit megy egy nap két keréken, milyen körülmények között, és az app egyből meg is mondja, vagyis inkább tippeli, hogy azokkal mennyit fog bírni a Faro. Az összes beállítást videós formában is megnézhetjük, ha úgy jobban szeretjük.

Akkumulátor idő és töltés

Külön részt akartam szentelni az akkumulátor időnek és a töltésnek, mert ez egy elég fontos dolog egy ilyen sisak esetében. A töltés, hála az égnek USB-C kábellel történik és mind a távirányító, mind a sisak esetén egy gumis fedéllel záródik a port, hogy ne ázzon be, de egyik esetében sem cserélhető házilag. Kábel jár hozzá a dobozban, de töltő nem, a kábel L-alakú véggel rendelkezik és viszonylag kicsi a feje, de bármi hasonlóval helyettesíthető, azonban például az IKEA-s kábel feje túl nagy hozzá.

Az üzemidő, ahogy már említettem, nagyban függ a beállításoktól, mert ha minden megy rajta, akkor másfél óra, legalábbis a tippelés szerint, de takarékos módban a 20 óra is elképzelhető és a kettő közötti, bármi más időtartam is, bár a honlap csak annyit ír, hogy akár 10 óra. Nekem okosan beállítva több napra is elégendő az amit, az 1850 mAh-s akksi képes nyújtani. A távirányítót egészen ritkán kell tölteni, mert heti 10-20%-ot csökken csak a töltöttsége, és elvileg 30 órát bír. A töltésre maximum 3 órát ír a gyártó, de szerintem ez kevesebb, meg szerintem okosabb sűrűbben tölteni, hogy nehogy egyszer csak fények nélkül maradjunk az úton. Egyébként ettől se kell annyira tartani, mert nálam például egyszer azt írta az alkalmazás, hogy 3 perc van már csak hátra, mikor hazaértem és gondoltam megvárom, mit csinál, amikor teljesen lemerül – na hát erre majdnem egy egész órát kellett várnom, szóval van tartalék az akksiban, de a fotók készítése során sietnünk kellett, mert amikor minden funkció maxon megy, akkor elég kevés tud lenni az a másfél óra.

Konklúzió

Lehet, hogy elfogult vagyok, de számomra ez a tökéletes sisak. Szerintem gyönyörűen néz ki, nem csúnya, nem sportos, van benne rengeteg hasznos és látványos funkció, biztonságos, jól beállíthatóak a képességei és ezek alapján jól bírja az akksija is. Igen, van egy-két apró hiányossága, de ezek jó része szoftveres csak, amit később simán lehet pótolni: az index pittyegés hasznos lenne, jó lenne Egészség app integráció, mert macerásnak vagy feleslegesnek tűnhet ezen is külön elindítani az edzést, ami leállhatna magától vagy legalább jelezhetné, hogy még mindig edzek-e. A súlya papíron eléggé számottevő vagy legalábbis egy hagyományos, könnyű sisak után nehéznek fog érződni, de nekem nem zavaró és a képességeiért ezt el tudom nézni. Azonban én ezek nélkül is teljes mértékben meg vagyok elégedve a Unit1 Faro nevezetű okos bukósisakjával, és végre ezzel úgy érzem, hogy szeretném mindig hordani a sisakot, és örülök, hogy biztonságosabb így a közlekedésem, jobban látnak vele és ha baj történne, akkor is jobbak az esélyeim, mint sisak nélkül lennének. A sisak garanciája sajnos csak 1 éves és baleset esetén nincs automatikus csere, de egyedi elbírálást és egyedi kedvezményt tudnak azoknak biztosítani, akiknek egy nagy esés miatt muszáj sisakot cserélniük.

Igen, egy ilyen sisak nem olcsó, de ha elkezdjük összeadni azokat az összegeket, amiket elköltenénk külön sisakra és lámpákra, akkor már egészen kiadja a matek, hogy ez egy jó vétel. Egy jobbféle bukósisak 25-35 000 Ft legalább, főleg, ha Mips is kell bele, egy indexes hátsó lámpa szintén 25 000 Ft környékén van, és akkor ez két külön egység, ami hiba esetén jobb, de összehatásban csúnyább és számos hasznos funkcióról le kell ezáltal mondanunk, és még nincs is semmilyen első lámpánk. Nyilván mindenkinek a saját igényei és lehetőségei szerint kell ebben a kérdésben döntést hoznia, de én azt tudom mondani, hogy ha kell sisak, ami okos és biztonságos legyen, akkor a Faro az egyik, ha nem éppen a legjobb választás most a piacon, igaz, az egyik legdrágább is. És én azt javaslom, hogy a teljes csomagra menjetek rá, mert úgy teljes a kép, úgy tud mindent a sisak, a Mips utólag nem pótolható, de a távirányító később is megvásárolható.

Aki szeretne magának egy Unit1 Faro okos bukósisakot vásárolni, az a Unit1 oldalán le is adhatja a rendelését. Aki szeretné előtte élőben is megtekinteni, az írjon nekem egy üzenetet a hori@szifon.com címre, és ha össze tudjuk hozni, akkor Budapesten szívesen megmutatom.

[wp-review id=”135580″]

(Fényképek: admin, Bodnár Patrícia, Hori, Unit1)