Huh, wow! Rég volt olyan játék, ami ennyire be tudott volna szippantani, mint az Apple Arcade előfizetéses modelljében elérhető Pathless. Órákon át csak markoltam az iPadem és egészen addig le se tettem, míg le nem merült.

Már több hónapja az első promóvideóján felfigyeltem erre a játékra, mert valahogy magával ragadott a grafikája, a hangulata, az atmoszférája. Kíváncsi voltam, hogy mire képes ez a játék, amiben egy íjász harcosnővel kell megmentünk a világot a démonok világától.

A Pathless egy nyitott világban játszódó alkotás, ahol a különböző kihívásokat, feladványokat a saját tetszés szerinti sorrendünkben teljesíthetjük. Nincs térkép a segítségünkre, nem tudunk meghalni, nincsenek a játék által irányított karakterek, akik utunkon segíthetnének, csak egy sas van a segítségünkre. Ellenfelek sincsenek benne a klasszikus értelemben, csak minden nagyobb terület főellensége. Ez sokak számára nem túl vonzó információ, mégis úgy van vele az ember, hogy tovább és tovább akar benne haladni, de miért? Én is erre keresem a rövid, tömör választ.

A játék története röviden annyi, hogy fantasy világban eddig minden szép és jó volt, a fény, a jók uralkodtak és béke volt. Azonban nemrég démonok, a rosszak világa rést ütött a világközti anyagon és meg akarja fertőzni, uralma alá akarja hajtani a világunkat. Mint minden hasonló játékban, csak egy legény van talpon – vagyis esetünkben egy leány, aki képes lehet ezt a fenyegetést legyőzni és megszabadítani ettől az átoktól a világot. A jóságot egy hatalmas sas anya, egy isten jelképezi, aki a démonok fertőzése miatt már alig él és a segítségünket kéri, azonban a játék legelső küzdelmében alul marad és reinkarnációja lesz a velünk tartó sas a játék későbbi részében. A gonoszakat azonban nem egy rossz istenség személyesíti meg, hanem folyamatosan arra utal a játék, hogy valószínűleg egy rossz útra tért emberről van szó, de ennek a kiderítéséhez végig kell játszanunk a Pathless-t.

Az íjnak és a nyílvesszőknek van a legnagyobb szerepe a játékban, ugyanis a gyors haladásunkhoz folyamatosan lebegő talizmánokat kell eltalálnunk, de a célzás a játék dolga. Továbbá a feladványok többségében is a nyilainkat kell segítségül hívnunk, hogy meggyújtsunk dolgokat, elmozdítsunk tárgyakat. Persze aki nem akar talizmánokra lődözni, az nagyon lassan sétálhat is, de ezt csak akkor érdemes használni, amikor épp egy rejtvényt oldunk meg. A sas cimboránk nehéz tárgyak cipelése és megfelelő kapcsolókra helyezésén túl arra is alkalmas, hogy magasságokba emeljen bennünket és akár messzire el is vitorlázzunk szárnyain.

Mivel semmiféle térkép nincs a játékban ezért a léleklátó kendő segítségével megnézhetjük a sárgán világító, a jókhoz tartozó helyek irányát. A pirosan égő démoni helyekhez nem kell a kendő, de annak a segítségével a tájon át is meglátjuk, hol vannak ezek is. A Pathless célja, hogy megtisztítsuk, megszabadítsuk a világunkat, mégpedig úgy, hogy hatalmas tornyokban visszahozzuk a fényt és elűzzük onnan a démoni aurát. Ehhez számos feladvány során arany talizmánokat kell gyűjtenünk. Ezeknek a feladványoknak köszönhetően nem egy egyszerű akció vagy kalandjátékról van szó, hanem sokkal inkább egy puzzle játékról kaland köntösbe bújtatva. A kihívások kellően változatosak és megfelelően nehezek, de néhány perc alatt biztosan megoldhatóak, csak sokszor nagyon oda kell figyelni minden apró részletre, ha pedig nem menne, akkor már bőven van végigjátszás róla a YouTube-on.

Minden nagyobb területnek van egy főellensége, aki – vagy inkább ami – folyamatosan ott ólálkodik a tájon és néha bizony még a főösszecsapás előtt elér bennünket a gonosz aurája és rövid időre démonira vált a táj. Ekkor sasunktól elszakadunk és lopakodva meg kell találnunk, mert ilyenkor nagyon nem viseli jól az egyedüllétet és ha eközben a démon felfedez akkor messzi földre elűz bennünket és komoly ápolásra szorul tollas barátunk. Mivel nem lehet meghalni a játékban, ezért nincs nagy baj, ha itt elbukunk, csak némileg bosszantó a dolog, és hátráltat az előrehaladásban. A főellenségek legyőzése nem egyszerű, mert először addig kell üldöznünk, miközben felperzseli éppen a világot, amíg kellőképpen le nem gyengül, egy szemtől szembeni párbajig, amivel nekem azért eléggé megszokott gyűlni a bajom.

A Pathless grafikája kiemelkedő, de láttunk már azért bőven szebbet, részletesebbet, mégis az egész világ, amit a fejlesztők létrehoztak, az eszméletlen kidolgozott, részletes, nincs rá panasz, pedig én nem is a csúcskészülékeken játszottam vele. A történet kellően magával ragadó, minimális szöveggel is átjön a lényeg, lebilincsel és a zárása is kielégítő. Ami viszont felteszi a pontot az ‘i’-re, az a zene, ami nélkül fele annyira lenne csak jó a játékélmény, így jár érte a plusz pont Austin Wintory-nak.

Most, hogy még jó ideig kijárási tilalom van és sokkal több időt vagyunk kénytelenek a négy fal közt tölteni, abszolút csak ajánlani tudom az Apple Arcade előfizetést és azon belül is kifejezetten a Pathless-t. Az irányítása érintőkijelzőn és MFi kontrollerrel is prímán működik, szóval játékra fel!

[appstore id=”1441675155″]