Tavaly nyáron cseréltem le az Early 2013-as 13″-es retina MacBook Pro-mat. Sokat vacilláltam, hogy az új Touch Baros szériából maradjak a 13″-es méretnél vagy pedig a nagyobb teljesítmény és kijelző, na meg persze nagyobb akkumulátor miatt fizessem-e ki a nem csekély árkülönbözetet, és váltsak-e a 15″-es változatra.

Akkor végül úgy döntöttem több okból is, hogy maradok 13″-es vonalon, mert az esetek 85-90%-ában a grafikai munkáimhoz elegendő ez a gép. De mi van akkor, amikor többre lenne szükségem, de a gépcsere és a bővíthetőség nem lehetséges?

A Mac-ek világában a bővíthetőség, otthoni szerelegetés, turbózás sosem volt annyira jellemző, mint PC-s barátainkra, de mégis hosszú éveken át megvolt a lehetőségünk, hogy a gépünk bizonyos részeit kicserélhessük. A legismertebb gép fejlesztési procedúra a RAM bővítés volt, ami még azért a mai napig is megoldható néhány modell esetén. Sokak az optikai meghajtót váltották fel SSD-re MacBookjukban és ezt még én is megcsináltam az első gépemben. Az Apple jópár éve már szinte csak olyan gépeket gyárt, amihez nem tudunk sehogy se hozzányúlni otthoni körülmények közt, ennek persze az a hátránya, hogy amivel megvettük a gépet, azzal kell használnunk, amíg el nem adjuk, de persze ennek köszönhetőek a kis méret és gyönyörű dizájn. De mégis mit tehetünk, ha szeretnénk már meglévő számítógépünk tudását kicsit felturbózni szerelés és garancia vesztés nélkül? Itt jön képbe akkor az eGPU.

Mi is az az eGPU?

Az eGPU egy külső házban, külön áramforrással, hűtéssel és saját portokkal rendelkező videokártya. Számítógépünkre rákötve egy ilyen jelentősen megnöveli a gép teljesítményét, ami vagy gyorsabb munkát vagy akár szebb grafikájú játékokat eredményez. Akit mélyrehatóan érdekel a téma, az itt nézelődhet leírások, driverek és mások tapasztalatai után.

Sonnet GFX Breakaway Puck Radeon RX570

Pár hétig nálam csücsült az asztalom sarkán egy Radeon RX570-es videokártya (4GB GDDR5) egy Sonnet házban. Méreteit tekintve 15.24 x 13 x 5.1 cm-es, vagyis nagyjából akkora, mint egy Mac mini, ezért sok helyet nem fog foglalni, bőven elfér az asztal sarkán, vagy a monitor állvány alatt. 3 db DisplayPort 1.4 található rajta, amelyek a 4K felbontást 60 Hz-en tudják meghajtani, emellett egy HDMI 2.0 is helyet kapott rajta, aminek kulcsszerepe van a használhatóság érdekében és ez is tudja a 4K felbontást 60 Hz-en. Számítógépünkkel USB-C-s Thunderbolt csatlakozóval tudjuk összekötni és a doboz tartalmaz is egy 50 cm-es USB-C kábelt. A készülék külön áramforrást igényel, ami nagyobb, mint egy laptop töltő, de ez nemcsak a videokártyát hajtja meg, hanem képes 45 W-on tölteni a MacBookot is, ami az én 13″-esem esetén egy lassabb töltést eredményez csak, de aki akarja, töltésre használhatja a gyári MacBook töltőjét is. Részletes specifikációkat itt találtok.

Nyers számadatok

Jómagam nem vagyok a benchmarkok nagy rajongója, mert nálam úgyis csak az számít, hogy az adott munka, amire használom a gépem, az mennyire fut simán és gyorsan. Senkit se érdekel, hogy az adott videó, amit épp vágok, mennyivel készül el gyorsabban, mennyivel kevésbé megterhelő a gépnek vagy akár egy Cinema 4D-s render lefoglalja-e egész éjjelre a gépet vagy csak pár órára. Ezek leginkább csak nekem számítanak, de ha szeretném megmutatni, mennyivel lett fürgébb a gépem az eGPU-nak köszönhetően, akkor muszáj a benchmarkokra hagyatkozni.

Ugyebár az én MacBook Pro-mban egy Intel Iris 550 1536 MB-os grafikus gyorsító van, ami nekem általában elég, de nézzük meg, hogy a Radeon RX570-es 4GB-os szörnyetege puszta számokban mennyivel veri el a gépem alap GPU-ját. A teszthez több neves és sokak által használt benchmark programot használtam, amelyek megmutatják a két GPU közti teljesítménybeli különbséget ugyanazoknál a feladatoknál. Lefuttattam a Geekbench, Cinebench és Heaven GPU-ra vonatkozó tesztjeit, és ahogy láthatjátok, az eredmények magukért beszélnek.

Van, ahol az RX570-es csak 1,5x több pontot kapott mint az Iris 550-es, de persze olyan is, amikor 2x, 3,5x vagy majdnem 4x gyorsabb volt, ami azért már több mint meggyőző. Természetesen ezek csak tesztek, amik a puszta számítási teljesítményt mutatják, de úgyis majd nálatok fog eldőlni, hogy a ti gépetek és a választott eGPU közt munkától függően milyen értékek fognak kijönni.

Szoftver

Hardver szinten mind a nálam kévő Sonnet, mind a többi gyártó eGPU-ja abszolút rendben van, nem lehet rájuk panasz, de sajnos a szoftveres részre már igen. Jelenleg macOS esetén az egész külső videokártya téma még béta állapotban van, ezért néhány dolog megbocsájtható, de mégis kicsit otthoni buhera érzésem volt, nem ment minden flottul. Béta időszakban csak egy külső monitor csatlakoztatásával hajlandó az egész működni, így akinek nincs az asztalán egy, az már alapból hátránnyal indul, de ugye HDMI-kábellel akár TV is ráköthető, ezért ez a rész még áthidalható.

Az eGPU nem úgy működik, mint más, a gépre köthető csatlakozók, nem lehet csak úgy bármikor rádugni, mert nem fogja látni. Kijelentkezett állapotban kell lennie a rendszernek, amikor rádugjuk a gépre a Thunderbolt 3-as USB-C kábelt. Bejelentkezés után a macOS jelzi is, hogy látja az eszközt, de aki maga is meg akar győződni arról, hogy tényleg látja-e a gép, az menjen a Mac névjegye alatti Rendszer jelentés résznél találja a videokártyát. Viszont itt kezdődik a szoftveres kavar. Helyenként a rendszer nem igazán ismeri fel, hogy milyen kártya lapul a házban. Azt látja, hogy egy 4 GB-os darabbal van dolgunk, de a neve már sok helyen csak XXX-ként szerepel és történetet még az is fűszerezi, hogy a doboz szerint egy RX 570-essel van dolgom, de a rendszer RX 580-asnak írja, bár igazából ez nem akkora gond, hiszen működik a kártya.

A Macintosh számítógépek sosem voltak arró híresek, hogy ezeket választották volna a felhasználók videojátékokhoz, én például komolyabban nagyjából két éve nem is játszottam a Mac-emen. Egy videokártya teszt viszont semmit se érne, ha nem néztem volna meg, látják-e a játékok a kártyát és mennyivel jobb grafikát kapok miatta. Mivel szinte semmivel sem játszom gépen, csak telefonon, ezért a mai, brutál grafikájú játékok nem pihentek a gépemen, csak néhány Blizzard játék, köztük a például a StarCraft 2. A különbség brutális, rá se ismertem a játékra, igaz a retina felbontás helyett a külső monitoron csak full HD-ben élvezhettem az RTS-t. A játék már egyből induláskor látja az eGPU-t és automatikusan beállítja a grafikai opciókat és hát szinte minden Ultra lett, csak azok nem, amik nem a GPU, hanem CPU teljesítményétől függnek.

Mivel hogy a játék rész engem nem igazán érint, ezért számomra az volt a fontos, hogy mondjuk az Adobe programok mit tudnak kezdeni egy eGPU-val. Röviden: nincsenek a helyzet magaslatán. Napi szinten használom az Illustrator, Photoshop és InDesign triumvirátusát, de rendszeresen előfordul, hogy a Lightroomot is. Ebből a négy szoftverből csak egy látja rendesen a külső videokártyát, még pedig a Lightroom CC, a többi szoftverben hiába megyek a megfelelő beállítási fülre, csak az Iris 550-et hajlandó látni. Fura módon egy nagyon akadós, Illustratorban rajzolt alaprajz egészen fürgévé vált, mikor az eGPU rá volt dugva a gépre, bár ez lehet csak placebohatás miatt volt, merthogy a program nem látta a Radeon kártyát.

A Cinema 4D minden gond nélkül látja az eGPU-t, ami elég derék dolog egy 3D-s program esetén, mert itt aztán bőven kijön, hogy milyen hardverrel dolgozunk. Persze nagyon fontos, hogy rendernél milyen beállításokat vagy plugint használunk, mert vannak, amik inkább CPU-, mások pedig GPU-igényesebbek, és ha nem vagyunk képben, akkor sok pénz elköltése után se lesz gyorsabb és simább a munkavégzésünk.

Amint láthatjátok, még bőven van a szoftveres résznek miben fejlődnie és most ráadásul egy olyan eGPU-val volt dolgom, amit alapból támogat a macOS is, és nem kell már azért is rimánkodni és drivereket letölteni, vagy Githubon keresni valamit, ami örökre vagy csak egy-egy rádugásig hajlandó megmozdítani a kártyát, mert hát sajnos ilyenekről is lehet olvasni a neten. Remélhetőleg hamarosan nem kell se külső monitor, se kijelentkezés, hogy minden menjen rendesen, sőt, ha a szoftverfejlesztők is megoldják, hogy a programjuk lássa a kártyát, akkor elég jó kis dolog lesz ez az egész eGPU dolog.

Konklúzió

Összességében nem mindenki számára tudnám ajánlani jelen állapotban az eGPU-t, mert még bőven vannak hátulütői. Szoftveres téren kell az egésznek igazából csak fejlődnie, mert a hardverrel minden rendben van, főleg erre a Sonnet GFX Breakaway Puck Radeon RX570-ra nem lehet panaszom. Akit viszont nem zavar, hogy picit buherálnia kell otthon, annak egy elég jó alternatíva lehet gépcsere helyett, bár azért meg kell rendesen ezt is gondolni, hiszen közel 300 ezer forintos termékkel van dolgunk, ami azért nem kevés, és lehet jobban megéri egy alapból erősebb gépet venni ebből a plusz pénzből. Ezt igazából mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy neki mire van szüksége, mi éri meg neki. Aki szeretné megvárásolni a Sonnet GFX Breakaway Puck Radeon RX570-et, az itt tudja megtenni.