Rég írtunk már ARKites alkalmazásokról és játékokról, holott ez volt az iOS 11 egyik legnagyobb újdonsága. Végre egy olyan kiterjesztett valóság platformot kaptunk, ami a rendszer részét képezi és nem minden fejlesztőnek külön kell megírni a saját megoldását. Most egy elég jópofa, de egyben hátborzongató játékot próbálhattam ki a dARk személyében.
Az összes eddig kipróbált ARKit alkalmazás közül kis túlzással, de azt kell hogy mondjam, a mostani játék, a dARk lepett meg és kötött le legjobban. Nem egy hosszú történettel dolgozó alkotással van dolgunk, de arra a pár percre, amíg játszunk vele, biztosan beszippant.
A Netflixes Stranger Things sorozatot szerintem senkinek se kell bemutatnom, ahogyan a kicsit hasonló atmoszférával és alap történet elemekkel dolgozó német Netflix sorozat, a Dark is megérdemelné a hírnevet. Persze azok számára is élvezetes lehet a dARk, akik ezt a két sorozatot nem nézik, mégis a játék légköre egyértelműen sokat merített ezekből a szériákból.
Mivel elég rövid játékról van szó, ezért a történetet csak minimálisan vezethetem be, mert ha túlságosan belemegyek, akkor a bekezdés végére már az egészet el is mesélném. A játék elején kapunk egy lapot, amin egy eltűnt személy adatlapja látható, aki rejtélyes módon tűnt el és nekünk lesz a feladatunk őt megtalálni és rájönni, mi történhetett vele. Csakhogy nem ő az első, aki eltűnt egy rejtélyes kísérlet közben, aminek mi vagyunk a következő alanya. Egy portál nyitásával egy másik dimenzióba léphetünk át és az ARKitnek köszönhetően tényleg át kell lépnünk a téridőben keletkezett résen, hogy megtalálhassuk a kísérlet eltűnt alanyát. A portálon átlépve olyan érzésem támadt, mintha a Stranger Things Tótágas (Upsidedown) részébe csöppentem volna, ugyanis teljes sötétség fogadott, fura hangokkal és zajokkal teli világba csöppentem, ahol furán nagy pelyhekben hihetetlen lassan hullott a hó, bár lehet, hogy csak valami másik dimenzióbeli por volt.
Az ARKites játékok és alkalmazások úgy működnek, hogy a telefon kamerájával végig kell pásztáznunk a szobát, amiben játszunk, hogy a rendszer elég információt kapjon ahhoz, hogy tudja hova lehet elhelyezni a kiterjesztett valóság elemeit. A dARk esetén ez különösen fontos, hiszen miután a rendszer feldolgozta a terepet, a játékban nekünk is tüzetesen át kell vizsgálnunk a zseblámpánk fényében a helyiséget, hogy megtalálhassuk a rejtély megoldásához szükséges tárgyakat. Az egész játék során a kísérlet egyik vezetője rádió kapcsolatban van velünk és a fülünkbe adja az utasításokat, de egy idő után a kapcsolat szakadozni kezd és az egész környezet egyre hátborzongatóbbá válik.
Tovább nem is mondanám a történetet, mert azzal elrontanám az élvezetet. Egyet tudok ajánlani csak annak, aki kipróbálja a dARk-ot: fogd jó erősen a telefonod, nehogy ijedtedben elejtsd és összetörjön!
Az ilyen jatekok VR-ban lehetnek sokkal sokkal brutalisabb hatasuak…
@kchris: Ugyanerre gondoltam én is. Tök jó, hogy vannak ilyen AR próbálkozások, de ez is az a műfaj, aminél kézben a telefont nézegetni nem akkora buli. Ez szemüvegben adná igazán.