Vannak játékok, amiket érthetetlen módon hónapokig kerülgetek, tetszenek, írni kellene róluk, de valahogy sosem jut rájuk idő, aztán mikor végre eljutok oda, hogy ki is próbáljam őket, verem a fejemet a falba, hogy ezt miért halogattam eddig. Számomra ilyen alkotás az idei Apple Design díjas Splitter Critters, ami ráadsául nemrég ARKit támogatást is kapott.

Jogosan kapta idén a díjat, hiszen egy remek arcade-puzzle játékról van szó, ami kicsiknek és nagyoknak is egyaránt élvezetes. A Splitter Critters különlegességét az adja, hogy úgy lehet benne előre haladni, kikerülni az ellenségeket és akadályokat, hogy el kell “tépnünk” a pályát, ezzel más helyre pozicionálva a pálya bizonyos részeit. Zseniális!

A Splitter Crittersben kis cuki űrlényeket kell végig kísérnünk bolygóról-bolygóra és segíteni nekik minden pályán visszajutni az űrhajójukba, hogy felfedezhessék a planéta újabb részét. Alapból nem tűnik nehéznek a játék, hiszen csak annyi a lényeg, hogy a folyamatos mozgásban lévő űrlények eljussanak A-ból B-be. Csakhogy jelen esetben nem a kis idegeneket irányítjuk, hanem magát a pályát. Érdekes koncepció, azt meg kell hagyni. Már így is eléggé rendhagyó játékkal van dolgunk, de az igazi csavart az adja benne, hogy a környezetet nem gombokkal változtatjuk, hanem tépéssel.

Igaz, hogy a telefonunk kijelzőjén zajlik a játék, de valójában egy virtuális papíron, amit el lehet tépni, ezzel elmozdítva egymástól az elszakított részeket. Sok esetben az űrhajó egy másik szinten van, mint a kis lényecskék, és sehol sem látszik a pályán valamiféle lejárat a hajóhoz. Ilyenkor nincs más dolgunk, mint az ujjunkkal egy tépést csinálni a kijelzőn és elmozdítani a pályát, úgy, hogy már simán elsétálhassanak a főhőseink a hajójukhoz.

Elsőre furának tűnhet az egész kezelés, hogy hogyan is érdemes eltépni a pályát, de aztán elég jól rá lehet érezni, főleg mikor már olyan ellenfelek is megjelennek a pályákon, amiknél muszáj azonnal cselekednünk, különben barátainkat megeszik. Egyszerre maximum háromszor téphető el a virtuális papír pálya, de a bal alsó sarokban található gombbal a tépések visszavonhatóak, hogy helyettük újra szakíthassunk, és szerencsére a visszavonással a kis idegenek nem kerülnek vissza erdeti helyükre, csak a pálya áll vissza eredeti állapotába.

Többféle űrlénynek kell segítenünk és mindegyiküknek más-más képessége van, aminek hasznát tudjuk venni a kaladjuk során. Van olyan, ami tud ugrani, egy másik pedig annyira bátor és erős, hogy nekimegy mindeféle ellenfélnek és le is győzi azt. Jelenleg amúgy öt bolygó vár ránk hét-hét pályával, de az ügyesek számára a holdakon még extra pályák is nyújtanak új kihívásokat.

A játék látványvilága kellően egyszerű és cuki, hogy kicsiknek is bátran odaadható legyen. Különösen elnyerte a tetszésem, hogy a grafika azt a hatást kelti, mintha tényleg kivágott papír elemekből épülne fel benne minden, kicsit olyan, mint régen a South Park volt, ami tényleg kartonfigurákkal készült hosszú évekig. Az igazi apropó, ami miatt nem halaszthattam tovább a Splitter Critters kipróbálását, az az ARKit volt.

Az eddigi bolygókon túl egy új pályacsomagot is kapott a játék, amiben már nem elég csak simán a kijelzőt bámulni és rájönni, hogyan is tudnánk megoldani a rejtvényt és az űrlényeinket eljuttatni a biztonságot nyújtó űrhajójukhoz. Most meg van adva a lehetőség, hogy körbejárhassuk a telefonunk mozgatásával a pályát, bekukkantsunk mögé és megláthassuk, hogyan is épül fel és mit hogyan érdemes eltépni a sikerhez. Meg kell, hogy mondjam, ezeknek a pályáknak egy része nem sikerült éppen könnyűre, meg is gyűlt néhánnyal a bajom, de ez is mutatja a játék zsenialitását és azt is, hogy a fejlesztők mennyire jól tudták alkalmazni a kiterjesztett valóság adta lehetőségeket. Abszolút jár érte a nagy, kövér piros pont.

Összeségében akár az alap pályákat vesszük, akár azokat, amikhez kell az ARKit, egy eszméletlenül egyedi és szórakozatató játékkal van dolgunk, ami egyrészt méltán megérdemelte az összes díjat, amit eddig bezsebelt és bőven meg is éri az árát.

[appstore id=”1107320261″]