Sokszor előfordul velem, hogy néhány kép alapján beleszeretek egy-egy játékba anélkül, hogy kipróbáltam volna azt, vagy akár egy videót is láttam volna róla. A mostani játékunk, az Euclidean Lands is ebbe a kategóriába tartozik. Már a látványvilágával, a promókép alapján leszűrhető koncepciójával megnyert magának.

Az Euclidean Lands három olyan dolgot ötvöz, ami számomra kedves: Rubik-kocka, Monument Valley és a Hitman GO. Már ezek alapján szerintem sokatok fantáziája beindul, hogy mégis milyen hihetetlen játékot lehet kihozni ezeknek a kombinációjából, ezért nem is húznám tovább az időt, csapjunk is bele a játékba.

Mitologikus köntösbe bújtatott játékkal van dolgunk, amiben egy lándzsás harcossal kell megtisztítanunk a birodalmat a megszálló, ellenséges katonáktól. Egy olyan 3D-s világban játszódik az Euclidean Lands, amelyben lebegő kockák egyes részeit, oldalait forgatva tudjuk úgy alakítani a pályát, hogy az kedvezzen nekünk. Aki Rubik-kocka nagymesternek tartja magát, az elég könnyen rá fog arra érezni, hogy mikor mit kell forgatni ahhoz, hogy ideális helyzetbe kerüljön a harcosunk, viszont még így se lesz számára se egy könnyen végigjátszható alkotás. A Hitman GO hatás úgy érvényesül, hogy csak lépésről-lépésre, mezőről-mezőre haladva tudunk mozogni, akárcsak egy körökre osztott stratégiai játékban vagy akár egy társasjátékban. Az ellenfelek kellően változatosak, ugyanis van olyan harcos, aki csak egy mezőre előre tud támadni, ám oldalról és hátulról védtelen, de van olyan is, aki egyből két mezőt tud lépni, vagy ott vannak például a kentaurok (fúú, de utálom őket), akik minden egyes lépésünkre ők is lépnek egyet, aminek köszönhetően nagyon kell figyelni rájuk és a likvidálásuk is komoly fejtörést tud okozni.

A pályák kellően változatosak mind nehézségben, mind méretben. Vannak kisebb, könnyen teljesíthető pályák, de vannak olyan monstrumok is, amiknek már csak az átlátáshoz is friss agy kell, nemhogy a sikeres teljeítéséhez. A játék célja, hogy az adott pályán miden ellenséget megöljünk, majd eljussunk a kijárathoz és ehhez a világot úgy forgatjuk, ahogy szeretnénk. A lépések száma önmagában semmit nem jelent, nincs semmi baj, ha sok lépésből lesz csak meg a pálya, maximum nem kapunk érte három zászlót, viszont szerencsére a pálya/világ forgatása nem számít lépésnek, ezért például anélkül tudjuk forgatni a kockát, hogy közben a rohadt kentaurok elmozdulnának. Mivel az Euclidean Lands nem sík kockákon játszódik (bár sok esetben már kockának se mondható a pálya), ezért mindenféle fal, bástya, medence és egyéb gátolja azt, hogy szabadon mozoghassunk a pályán. A játék előrehaladtával minden egyre nagyobb és nehezebb lesz, az ellenfelek is fifikásabbá válnak, és még akár teleportálásra is lesz bőven példa, de persze a ‘Boss Fight’-ok fogják a legjobban megkeseríteni az életünket, hiszen akár ők is tudják manipulálni a pálya mozgását, ezért nekünk mindig előre kell gondolkoznunk és kiismerni az ellenség taktikáját, hogy az a következő lépésben épp mit fog tenni.

Ahogy már többször is említettem, az Euclidean Lands több helyről is merít, vagyis hát ez sokaknak a következtetése, viszont úgy sikerült az egészet összegyúrni, hogy egy teljesen új és egyedi játékélményt kaptunk a végén, aminek én kifejezetten örülök. Rég találkoztam már olyan alkotással, ami ennyire magába szippantott volna. Hihetetlen eredeti koncepciója van az Euclidean Lands-nek, a színek, és az egész látványvilág tényleg magával ragadó és nagyon jó benne, hogy nem egy lineáris játékmenetben kell egyszerűen jókor ügyesnek lennünk, hanem akár több megoldás is a rendelkezésünkre áll. Kellően megdolgoztatja az agyat és ha épp nem sikerül egy pálya, akkor folyamatosan azon jár az eszem, hogy hogyan is lehetne megoldani azt, mi a megoldás kulcsa. A játék neve amúgy a görög matematikus, Eukleidész nevéből származik, akit lényegében akár a geometria atyjának is tekinthetünk, ezért is tökéletes választás ehhez a mitologikus geometriai játékhoz.

A játékot az App Store-ban az a kunabi brother jegyzi, akiknek az Apple Design díjas Bleket is köszönhetjük, viszont a játék atyja Miro Straka, aki az Euclidean Lands fejlesztését egymaga kezdte el még a Bécsi Művészeti Egyetem építész szakán töltött évei alatt. A kunabi brother egy bécsi játékfejlesztő stúdió, amit egy testvérpár alapított és ők karolták fel, segítették és támogatták eme remek alkotásnak az elkészülését.

Az Euclidean Lands jelenleg 5 fejezetből és több mint 40 pályából áll, ami már önmagában is elég jó ajánlat, főleg, hogy most bevezető áron, 3 euróért lehet megvásárolni a későbbi 5 euró helyett. Én jelenleg a 21-es pályán akadtam el, de már a 16-os óriási fejtörést okozott, ezért nagyon kíváncsian várom, milyen lehet a játék második fele, csak jussak végre túl a következő pályára. Aki szereti a fejtörős puzzle játékokat és nem ijed meg attól se, ha az egész világ és a pálya összevissza mozgatható, akkor annak ez egy álomjáték lesz. Meg merem kockáztatni, hogy az Év Játéka díjra is esélyes lesz. Ne hagyjátok ki, nagyon megéri letölteni!

[appstore id=”1181212221″]