Körülbelül fél éve fontolgatom, hogy venni kéne egy külső kijelzőt a jelenlegi, 15-ös MacBook Pro (Mid 2014) számítógépemhez, viszont mindenképp meg akartam várni az új MacBook Pro modellek bejelentését ősszel.

Mivel véleményem szerint az új MacBook Pro modellek finoman szólva sem sikerültek tökéletesen, egyértelművé vált számomra, hogy gépfrissítés helyett 4K-s külső kijelzőt fogok vásárolni.

Munkámból adódóan (UI/UX design) mondhatni, hogy meglehetősen nagy elvárásokkal indultam neki a számomra megfelelő kijelző megtalálásának. Szerintem a 15-ös retina kijelző a tökéletes kategóriába esik, ezért egy olyan külső monitort szerettem volna, amely a lehető legközelebb áll az általam preferált és megszokotthoz. Emellett fontos kritérium volt az is, hogy lényegesen több “helyem” legyen rajta, amely egyszerre sok ablak megnyitását teszi lehetővé anélkül, hogy túl apró lenne a szöveg, így értelemszerűen 27″ méretben gondolkodtam.

Számtalan cikk és YouTube videó megnézése után az jött ki eredményül, hogy az LG 27UD88-W 27″, 4K felbontással rendelkező monitora a legjobb ár/érték arányú választás a MacBook Pro mellé. (Ez még az új, LG UltraFine kijelzők előtt volt, de ezekről részletesebben később.)

Tapasztalatok az LG27UD88-W monitorral

Maga a kijelző teljesen hagyományos csomagolásban érkezik, de Apple felhasználóként természetesen ne várjunk komoly kicsomagolási (unboxing) élményt.

A dobozban kapunk a kijelző mellé HDMI-HDMI, DisplayPort – DisplayPort, USB-C – USB-C, illetve USB-C – USB-A kábelt, amely csak adatátvitelre használható, tehát ezt most vegyük is figyelmen kívül. Mivel a kijelző USB-C-re is fel van már készítve, ezért egy meglehetősen jó befektetés, hiszen majd ha 1-2 év múlva frissít az ember az új MacBook Pro modellekre és ezáltal belekényszerül az USB-C világába, akkor is hibátlan lesz ez a monitor az egy csatlakozós használatra. Továbbá a kijelző hátulján találunk még USB-A portokat és jack-csatlakozót, így a külső merevlemezeket és egyéb eszközöket közvetlenül a monitorhoz tudjuk csatlakoztatni hangfallal együtt.

Térjünk is rá az első lépésre, azaz a monitor MacBook Pro-hoz való csatlakoztatására, amiről azt hinnénk, hogy “bedugjuk és működik”. Nos, ez részben igaz csak. Nem véletlenül soroltam fel a mellékelt kábeleket, ugyanis kézenfekvő módon először a HDMI-t próbálná meg az ember.

A HDMI-vel csak az a baj, hogy nem támogatja a 4K felbontást 60Hz-en. Így két opciónk marad: vagy 1920×1080 felbontásban használjuk a monitort és így kapunk 60Hz-et, viszont cserébe groteszkül nagy lesz minden szöveg, hiszen 27 colon 1080p-t nézni igencsak vicces, vagy pedig használjuk a 4K adta lehetőségeket, ekkor viszont csak 30Hz-et kapunk, ami pedig olyan zavaróan darabos működést okoz, hogy gyakorlatilag használhatatlan lesz a monitor.

Hosszas keresgélés után rá is akadtam az Apple megfelelő aloldalára, ahol kifejtik, hogy bizony még a dedikált videókártyával rendelkező MacBook Pro modellek sem tudják HDMI-n keresztül meghajtani a 4K felbontást 60Hz-en, ami nem kicsit szomorú dolog.

Ezen a ponton nem adtam fel a Google találatai közötti intenzív turkálást, így akadtam rá arra a megoldásra, miszerint Mini DisplayPorton keresztül (Mini DisplayPort = Thunderbolt 2) elméletileg képesek a Mid 2014-től újabb 15-ös MacBook Pro modellek meghajtani a 4K felbontást 60Hz-en. Természetesen ilyen kábelt nem mellékelt az LG a dobozában, így másnap indulhattam kábel vadászatra.

Ez a kis történet viszont szerencsére pozitívan záródott, hiszen a külön vásárolt Mini DisplayPort – DisplayPort kábelen keresztül gyönyörűen működik a 4K 60Hz-en is.

A kijelző különlegessége, hogy a magasságállításon és a dőlésszög változtatása mellett lehetőség van 90 fokkal elfordítani és akár így is teljesértékűen használható. Tehát például ha valaki egy másodlagos monitort keres kifejezetten mondjuk programozáshoz vagy olyan tevékenységhez, ahol szükség van hosszú tartalmak egyszerre történő megjelenítésre, azoknak rendkívül hasznos funkció lehet ez a opció.

A másik nagy előnye, hogy ha nem akarjuk a színeit, fényerősségét, vagy egyéb beállításait magán a kijelzőn kézzel állítani, van saját Mac-es alkalmazása, amivel az összes beállításához hozzáférünk a számítógépünkről közvetlenül.

Ezen felül rengeteg előre definiált beállítási móddal rendelkezik külön játékhoz, filmezéshez, de akár az egyes alkalmazásoknak megfelelően is tudunk egyedi beállításokat létrehozni. Számomra azonban a gyári beállítások teljesen megfeleltek, egyedül a fényerőt állítottam kicsit, melynek nagy hátránya, hogy mivel a kijelző nem rendelkezik fényérzékelővel, így ezt manuálisan kell állítanunk.

Végül, de nem utolsó sorban pedig lehetőség van PIP (Picture-in-picture) mód használatára is, melynek segítségével nem csak a számítógépünkön lévő ablakokat tudjuk könnyedén rendszerezni, de akár egyszer tudunk a többféle bemeneti jelből megjeleníteni, tehát a kijelző egy részén akár egyszerre dolgozhatunk, míg a másik részén pedig például az Xbox képét látjuk. (Bár ennek ismét nem sok gyakorlati értelmét látom.)

Hogyan működik a 4K felbontás a macOS esetén?

A 4K felbontás esetünkben 3840×2160 pixel, amely egy 27″ monitoron 163 PPI-t (pixel per inch) eredményez.

A napokban ráakadtam egy nagyon jó magyarázó cikkre, amely részletesen leírja, hogy a macOS hogyan is kezeli a különböző felbontásokat.

Alapvetően a macOS kétféle pixelsűrűségre van optimalizálva, az egyik a 110 PPI, amely a nem retina kategóriába tartozó kijelzőkre igaz, a másik pedig a 220 PPI, amely a retina kijelzőket foglalja magába. Abban az esetben viszont, ha a kijelzőnk egyik értékhez sem áll közel, akkor a rendszer létre fog hozni egy virtuális vászont (virtual canvas), és a rendszer alkotóelemeit bitmapként fogja fel- vagy leskálázni a kijelző beállításainak megfelelően.

Ez azért probléma, mert a skálázás közben elkerülhetetlenül is félpixelek fognak keletkezni, nem minden lesz a helyén, ezáltal picit homályosabb pixeleket kapunk, valamint a gépünk GPU-ja lényegesen erősebben fog dolgozni mindeközben.

Designer vagy programozói szempontból ez azt jelenti, hogy az elmosottabb pixelek miatt sokkal nehezebb (vagy lehetetlen) kiszúrni a félrecsúszott képpontokat egy adott munkában.

Ennek megfelelően a fent említett cikkben találhatunk egy remek táblázatot, amely végigmegy a legnépszerűbb kijelző típusokon és a macOS szempontjából értékeli azokat, hogy melyek esnek a 110 PPI és a 220 PPI értékek közelébe úgy, hogy pixelpontos kép legyen a végeredmény.

Sajnos ez a táblázat rendkívül lehangoló, mivel ahogyan láthatjuk, 27″ colos méretben körülbelül 2 kijelző közül választhatunk, hogy ha pixelpontos “retina” élményben szeretnénk részesülni és nem szeretnénk iMac-et vásárolni a MacBook Pro mellé. Viszont 5K felbontású kijelzőt kizárólag a 2016-os MacBook Pro modellek képesek meghajtani.

Alternatív opcióként szóba jöhet egy 24 colos monitor vásárlása is, viszont a 15″-hez képest közel sem lesz akkora mértékű az előrelépés. Végső esetben elméletileg opció még egy 110 PPI-hez közelítő monitor vásárlása is, viszont a retina kijelzőről visszaállni egy nem retina kijelzőre meglehetősen sokkoló élmény.

Egyéb észrevételek az LG 27UD88-W modellel kapcsolatosan

Számomra meglehetősen fontos, hogy a monitor, amit a nap jelentős részében nézek, az nem csak képi szempontból, hanem esztétikailag is szép legyen. Körülbelül egy évvel ezelőtt nagyon közel kerültem egy Dell monitor megvásárlásához, de esztétikailag annyira csúnya volt a vastag keret a kijelző körül, hogy végül vártam a vásárlással.

Az LG esetén egy meglehetősen vékony keretet kapunk és meglehetősen szép a monitor kialakítása ahhoz, hogy ne kelljen ezügyben kompromisszumot kötnünk. (Az új LG UltraFine monitorok is rendkívül csúnyára sikerültek a véleményem szerint.)

Az LG 27UD88-W egyik legfontosabb tulajdonsága, amely viszonylag kevés helyen van így kiemelve, hogy matt kijelzővel rendelkezik. Mivel én szinte kizárólag már csak a fényes kijelzőkhöz szoktam hozzá, ezért rendkívül furcsa és szokatlan volt azt a “koszos” hatást megszokni, amit egy matt kijelző ad. Aki esetleg matt fóliát használ az iPhone vagy iPad kijelzőjén, az nyugodtan nézzen meg egy üres fehér oldalt és látni fogja azokat az apró szemcséket, amelyekre gondolok.

A színek tekintetében viszont számomra tökéletes a kijelző. A dobozból kivéve gyakorlatilag szinte tökéletesen megegyezik a MacBookom retina kijelzőjének színeivel, ami egy hatalmas plusz pont.

Fontos észben tartani még, hogy a monitor nem rendelkezik beépített mikrofonnal, kamerával és hangszóróval, így ezeket vagy a nyitott MacBook készülékünkön keresztül használjuk, vagy pedig vennünk kell külső kiegészítőket, amelyeket azonban már gond nélkül rá fogjuk tudni kötni magára a kijelzőre.

Összegzés

Összességében tehát nem sikerült sajnos azt a célomat elérnem, miszerint pontosan ugyanolyan kijelző élményt kapjak 27″ méretben, mint 15″ méretben a retina MacBook Pro esetén.

Azonban a jó hír, hogy ez a 27 colos “retina élmény” ma már megvásárolható (jelenleg meglehetősen drága áron, ha a 2016-os MacBook Pro modellek és az LG UltraFine kijelző árát összeadjuk) és elérhető, azonban sajnos az új MacBook Pro modellek teljesítménye és megbízhatósága miatt nem igazán ajánlom még senkinek sem meglépni ezt a váltást, így körübelül 1-2 év múlva lesznek hibátlanul használhatóak az 5K-s külső kijelzők.

Addig is véleményem szerint a legjobb ár/érték arányú választás jelenleg az LG 27UD88-W, amely bár közel sem tökéletes, viszont MacBook felhasználóként mindig adott a lehetőség, hogy a napunk egy részét a monitor előtt töltsük, egy másik részét pedig a MacBook saját kijelzőjén, ezáltal kiszűrve az esetleges pixelpontossági hibákat, a megnövekedett hasznos felületnek köszönhetően pedig számtalan feladatot gyorsabban és hatékonyabban tudunk elvégezni egy nagy kijelzőn, mint egy 15″ méretben.

Az LG 27UD88-W megvásárolható az Oázis Computer Kft-nél, érdeklődjetek a telefonszámon, mert nem mindig van raktáron, de náluk elérhető a hivatalos garancia is!