Ismét az Almalap-tól szeretnék nektek idézni, mert ez is egy olyan történet Steve Jobs-ról, amit érdemes elolvasni.

***

Steve Jobsról beszélve sokan arra az emberre gondolnak, aki szebb jövőt mert álmodni és mindent elkövetett, hogy ez a szebb jövő bekövetkezzen. Jobs ezt a képességét a média és az elektronikai eszközök világában élte ki. Ám 2009-2010-ben az élet más területén is kamatoztatta egyedülálló képességét.

Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó 2010. októberében szervátültetésről szóló törvényt írt alá, így Kalifornia lett az első állam, amely állami, átültetésre váró szerv-nyilvántartást hozott létre. A törvény előírja, hogy a jogosítvány meghosszabbításakor Kaliforniában ezentúl a vezetőknek kötelező nyilatkozni, hogy baleset után donorként szeretnék-e szerveiket továbbadni. A statisztikák szerint csupán ennek az egyetlen paragrafusnak a hatására megduplázódott a potenciális donorok száma.

Szervátültetés

A törvény Jobs akaratára és támogatásával jött létre. Emlékezzünk vissza, milyen mellbevágó hír volt, amikor 2008. decemberében Jobs bejelentette, nem őt tartja a 2009-es januári MacWorld megnyitó beszédét. Két héttel az év vége előtt a cég bejelentette, hogy Jobs átmenetileg távol marad a cég napi irányításától „hormonegyensúly-zavar” miatt.

Ma már mindenki tudja az igazi okot: Steve Jobs mája oly mértékben károsodott, hogy ha nem került volna heteken belül átültetésre sor, akkor meghal. Jobs nem volt egyedül, abban a hónapban rajta kívül csak Kaliforniában 3.400-an vártak máj-átültetésre. 671-nek ez sikerült a következő, 2009-es évben. Másik 400 várakozó azonban meghalt.

Jobs azt tette, amit bármelyik, az ő vagyoni helyzetében lévő amerikai megtett volna. Végigutazta Amerika kórházait, mindegyikben elvégezték a szükséges vizsgálatokat – ez kellett ahhoz, hogy minél több helyen és államban kerüljön fel a várólistára. Ez az eljárás roppant pénzigényes, de épp az egészség az egyik, amit nem lehet pénzért megvenni. Minden vizsgálaton részt vett szakdoktor, interjút készített szociális munkás és persze elvégezték az összes szükséges vizsgálatot, hiába volt meg az azonos vizsgálat lelete a szomszéd államból, államokból. Március elején jött a hívás. Az egyik kórház, ahol Steve megfordult és felkerült a listára, jelezte, van máj és Steve a legrászorulóbb beteg. Az operációra a Tennessee-i Methodist University Hospitalban került sor, Memphis városában. Az év végére úgy tűnt, Steve Jobs élete visszazökkent a szokott kerékvágásba, és a hírek ismét az általa kitalált eszközökről szóltak és nem róla.

Felháborodás

Ám az egész eljárás elgondolkodásra késztette Jobst. Felháborítónak tartotta, hogy amíg ő, jelentős pénzt kiadva, képes volt életben maradni, addig ez másik négyszáz kaliforniainak nem sikerült. Az élete során mindvégig apolitikus Jobs (értsd: soha sem voltak politikai ambíciói, nem vágyott állami tisztségre, megbízásra, nem akart megmondó ember lenni, szürke eminenciás, Gandalf) úgy döntött, ezt nem hagyja ennyiben.

Az egyik 2009-es karácsonyi vacsorán Jobs a Kennedy-klánhoz tartozó Maria Shriver mellett ült, aki történetesen a kaliforniai kormányzó, Arnold Schwarzenegger felesége volt (azóta megcsalás miatt váltak). Steve elmesélte az átültetés egész történetét és kijelentette, Kalifornia nem tesz eleget, hogy az emberek felajánlják szerveiket donori célokra. Arra biztatta beszélgető partnerét, hogy a férjénél lobbizzon az ügy érdekében. Az akkori törvény szerint a vezetői engedély meghosszabbításakor a vezető nyilatkozhatott donorság ügyben, de ez nem volt kötelező. Jobs kötelezővé tetette volna a nyilatkozást. Mrs. Schwarzenegger beszélt a kormányzóval. A kormányzó felhívta Jobst. És minő meglepetés, az akkor már két éve a törvényhozás útvesztőjében vergődő törvényt gyorsan meg is szavazták (State Senate Bill 1395.) A törvény elfogadását a stanfordi (Szilícium-völgy, mi más?) Lucile Packard Gyerekkórház (Igen, a HP-ből Packard feleségéről nevezték el, mivel 40 millió dollárral ők alapították az intézményt 1986-ban. A férj az a Packard, akinek a nevét Jobs diákként kikereste a helyi telefonkönyvből és felhívta egy konkrét alkatrészt keresve.) csarnokában ünnepelték meg. A kórházigazgató és a kormányzó beszéde után Jobs szólt a jelenlevőkhöz.

Légy donor

– Tavaly májátültetésem volt. Nagyon szerencsés vagyok, mert nagyon sokan meghalnak várakozás közben. Tavaly [2008] Kaliforniában 671 máj-átültetést végeztek, pedig 3.400 ember van a várólistán. Négyszázan meghaltak közülük az eltelt hónapokban. Én is meghaltam volna, ha Kaliforniában várok májra. Mindent megtettek értem a Stanfordon [a gyerekkórház a stanfordi kórház egyik épülete], de egyszerűen nem volt elég máj Kaliforniában. Ezért, az itteni orvosok javaslatára jártam a memphisi kórházban is, amelynek sokkal jobb a várakozási aránya, mint a kaliforniai. És őrült szerencsém volt, hogy időben sorra kerültem. De miért nincs elegendő átültetendő szerv Kaliforniában? Mert Kaliforniában, ahogy sok más államban, a jogosítvány megújításakor nem kell nyilatkozni donorság ügyében. Senki az ég világon meg nem kérdezi: ha úgy alakul, felkínálod-e szerveidet? Nincs erre felhívó marketing-kampány. Ha csak nem vagy elkötelezett, és te magad nem keresed a lehetőséget, soha senki nem kérdezi meg. És így, ilyen körülmények között is a vezetők egy ötöde ajánlotta fel szerveit. Ez fantasztikus. De mekkora lenne ez az arány, ha mindenki tudna a lehetőségről? Ezt biztosítja a most aláírt törvény. Minden jogosítvány-hosszabbítónak nyilatkozni kell, kíván-e donor lenni. Ennyi. Egyszerű kérdés. És megduplázódhat a donorok száma Kaliforniában. Ez nagyon fontos, nagyon megtérülő dolog. Több mint húszezer kaliforniai vár jelenleg is szervdonorra.

Megszépült emlékeink

Az ünnepség végén rövid sétára invitálták az intézményben a jelenlévőket. Az Apple részéről azonban egy valaki nagyon rövid sétát tett csak. Amikor az épület előtt a kormányzó emberei és az Apple-től jöttek beszálltak a buszaikba, autóikba, egy valaki hiányzott. Jobs a frissen operált gyerekek szobájában találták meg, ahol beszélgetésbe mélyedt a kisgyerekekkel. Nem vette észre, hogy mennyi idő telt el.

(Ezt a történetet már sokszor elmesélték a kórház dolgozói. Neten is több helyen fellelhető. Én még nem találkoztam vele, ezért is osztottam meg. Nem is szólva a jogosítvány-donor nyilatkozat hasznosságáról.)