A tegnapi nap legnagyobb híre minden bizonnyal az volt az Apple háza táján, hogy Alan Dye, az Apple felhasználói felületekért felelős vezetője elhagyja a vállalatot ás átmegy a Metához.

Ennek örömére nézzük meg, hogy miért volt felelős Dye az Apple-nél az elmúlt közel 20 évben és hogy mi a véleménye másoknak a váltásáról és munkásságáról.

Alan Dye 2006-ban került az Apple-höz és ő tervezte meg az első iPhone dobozát. Fontos volt számára, hogy a kicsomagolás élménye egyedi legyen minden felhasználó számára. Ha csomagoltál már ki iPhone-t, akkor minden bizonnyal tudhatod, hogy tényleg egyedi élmény volt sokáig, ahol rángatnod kellett a dobozt és reménykedtél, hogy nem esik ki belőle a telefon.

Ha azt gondolod, hogy túlzok, elég megnézni ezt a 11 éves videót, ahol az első, Perth-ben eladott iPhone 6-ot elejtik:

Dye-nak mondhatni, megvolt a képessége hozzá, hogy dobozokat tervezzen, hiszen az Apple előtt a Kate Spade divatmárkánál dolgozott design igazgatóként és korábbi tapasztalatai is a márka és nyomtatott hirdetések területéről érkeztek.

Miután Jony Ive lett az Apple vezető design igazgatója, kinevezte Dye-t a felhasználói felületért felelős csapat élére és innentől indult a lejtmenet. 2013-ban Dye volt felelős az iOS 7-ért, amiről utólag szinte minden UX/UI designer belátja, hogy egy hiba volt.

Ive úgy gondolta, hogy mivel Dye-nak van a divattal rutinja, ezért az Apple Watch tervezésére alkalmas lesz, így megkapta a watchOS felhasználói felületének tervezését is. 2015-ben Dye felelt a számlapokért, a felhasználói élményért és a San Francisco betűtípusért is.

Az igazi bajok 2019-ben kezdődtek, amikor Jony Ive elment az Apple-től és így senki se volt, aki megfékezhette volna Dye-t. 2022-ben Dye volt felelős a dinamikus szigetért, ami azóta is minden iPhone előlapján megtalálható. Ezt követte 2023-ban a visionOS és 2024-ben az Apple Vision Pro designjának vezetése.

És végül elérkeztünk az idei évhez, ahol Dye nevéhez volt köthető a Liquid Glass felhasználói felület, ami nyári bemutatója óta borzolja a kedélyeket a design csapatokban.

Először John Gruber cikkéből idéznék Dye távozása kapcsán:

Dye helyét az Apple-nél a régóta a cégnél dolgozó tervező, Stephen Lemay veszi át. Soha nem találkoztam Lemay-jel (vagy legalábbis nem emlékszem rá), és a mai napig nem sokat hallottam róla. De ez jellemző az Apple alkalmazottaira. Az Apple-nél való munkavégzés része, hogy az ember a nyilvánosság elől elrejtve marad. Ma megtudtam, hogy Lemay, Dye-jal ellentétben, karrierje során interfész- és interakciótervezőként dolgozott. Azok a források, akikkel beszéltem, és akik Lemay-jel dolgoztak az Apple-nél, nagyra értékelik őt, különösen a részletek iránti figyelme és a szakértelme miatt. Ezek a dolgok nagyon hiányoztak a Dye-korszakban. Nem mindenki szeret mindent, amin Lemay dolgozott, de senki sem tökéletes és a tervezők szeretik kritizálni egymás munkáját. Beszéltem olyanokkal, akik kritizálták Lemay egyes munkáit vagy az Apple-nél vezetett projektekjeit (például az iPadOS multitasking egyes aspektusait, amelyek sokak szerint inkább szándékosan korlátoltak, mint a felhasználókat segítők), de mindenki, akivel beszéltem, örült a hírnek (ha nem is volt teljesen elragadtatva tőle), hogy Lemay váltja Dye-t. Lemay személyesen is nagyon kedvelt, és tehetségét is mélyen tisztelik. Egy forrás, aki ismeri a döntéseket, így fogalmazott: „Nem hiszem, hogy Lemay-nél jobb választás lett volna.”

Vagyis az Apple-nél szinte mindenki örül, hogy Dye elment és főleg úgy, hogy nem is kellett kirúgni:

Az Apple alkalmazottai között az a vélemény uralkodik, hogy a mai hír szinte túl szép, hogy igaz legyen. Az emberek már feladták a reményt, hogy Dye-t valaha is kiszorítják és senki sem számított arra, hogy egyszerűen feláll és távozik. (Ha valaki a dizájn iránt érdeklődik, az Apple-től való távozás után már csak lefelé vezet az út. Amit az emberek figyelmen kívül hagytak, az nyilvánvaló: Alan Dye-t valójában nem érdekli a dizájn.)

Felmerül persze a kérdés, hogyha mindenki látta az Apple-nél, hogy Dye nem alkalmas a pozíciójának betöltésére, akkor miért nem cserélték le? És ha pedig elégedettek voltak vele, akkor miért egy olyan embert tettek meg utódjának, akinek értékei a szöges ellentétei? Gruber szerint a hűség lehetett a kulcs:

A válasz, szerintem, az, hogy Lemay kinevezése nem az irányvonalról, hanem a lojalitásról szólt. Miért kockáztatnák egy Dye-hoz közel álló utód kinevezését, hisz lehet, hogy ő is azonnal elcsábítható lesz? Az idei AI-toborzási csatákból tudjuk, hogy Zuckerberg szinte felfoghatatlan összegeket hajlandó kifizetni azért, hogy elcsábítsa a versenytársaitól azokat a tehetségeket, akiket alkalmazni szeretne. Gurman arról számolt be, hogy Billy Sorrentino, Dye helyettese, aki 2016 óta az Apple tervezési igazgatója, Dye-jal együtt a Metához távozik. Nincs más név a birtokomban, de a pletykák szerint Dye belső körének más tagjai is vele együtt távoznak az Apple-től a Metához. De azok, akik maradnak (vagy akik maradhatnának, ha felajánlották volna nekik Dye helyére való előléptetést), egyszerűen nem megbízhatók a felső vezetés szemszögéből, akiket Dye Metához való távozása nyilvánvalóan váratlanul ért. Nem adtak volna Dye-nak kiemelt helyet a WWDC keynote-ban, ha azt gondolták volna, hogy néhány hónapon belül távozik.

Gruber is úgy gondolja, hogy Dye távozása a legjobb dolog, ami az Apple-lel történhetett:

De véletlen vagy sem, ez lehet a legjobb dolog, ami az Apple felhasználói felületi tervezésével történt Steve Jobs halála és Scott Forstall elbocsátása óta.

Grubertől azt is megtudhattuk, hogy rengetegen Dye miatt távoztak az Apple-től és emiatt óriási veszteségek érték a vállalatot, de talán most még pont egy szerencsés időpontban történt Dye munkahely-váltása:

Aggasztó, hogy az Apple-nek szerencsére kellett támaszkodnia, hogy Dye távozzon. De a szerencse a felkészülteknek kedvez és az Apple továbbra is felkészült, mivel rendkívül sok tehetséges, régóta a vállalatnál dolgozó felhasználói felület tervezővel rendelkezik. A legfurcsább dolog Alan Dye vezetői munkájában az, hogy gyakorlatilag egyetlen designer kritikus sem állt az ő oldalán. Az elmúlt évtizedben az Apple szoftvertervezéséről folyó vita nem Dye támogatói és ellenzői között zajlott. Csak arról van szó, hogy mennyire rossz volt, és mennyire esett vissza a korábbi, figyelemre méltó magasságokhoz képest. A mai hiperpartizán világban meglehetősen rendkívüli, hogy a felhasználói felületek tervezésének gyakorlói között szinte teljes egyetértés van abban, hogy Alan Dye egy csaló, aki mélyen tévútra vezette a vállalatot. Ez a vállalaton belül is nagy probléma volt. Több tucatnyi designert ismerek, akik a vállalat irányvonalával való elégedetlenségük miatt elhagyták az Apple-t, hogy olyan helyeken dolgozzanak, mint a LoveFrom, az OpenAI és titkos közös vállalkozásuk, az io. Nem vagyok biztos benne, hogy vannak-e az io-nál olyan interakciótervezők, akik nem az Apple korábbi alkalmazottai, és ha vannak is, akkor csak kevesen. Az általam ismert történetekből egyértelműen kiderül, hogy ezek a tervezők nagyszerű munkára törekednek és Alan Dye vezetése alatt a „nagyszerű munka” már nem volt az Apple vezérelve. Ha a legtöbb felhasználó elérését tűzted ki célul, akkor menj a Google-hoz, a Microsofthoz vagy a Metához tervezőnek. (Az Amazonnál természetesen a tervezés nem is létezik.) A tervezők azért választják az Apple-t, hogy a legjobb munkát végezzék az iparágban. Ez Alan Dye alatt már nem így volt. A legtehetségesebb tervezők, akiket ismerek, Dye munkásságának és az általa kijelölt iránynak a legkeményebb kritikusai.

Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan kerülhetett vezetői pozícióba Dye, ha valójában nem értett hozzá? Gruber szerint Dye jól tudott helyezkedni és ment neki a vállalati politika:

Alan Dye nem tehetségtelen. De az Apple-nél a tehetsége a politikában rejlett. Politikai érzéke olyan kifinomult volt, hogy ő maga döntött úgy, hogy távozik, annak ellenére, hogy a vállalaton belüli és kívüli designerek katasztrófának tartják az ő kinevezését. Nyilvánvalóan rájött, hogyan kell megnyerni az Apple vezetőségét. Távozása ma teljes meglepetésként ért mindenkit, mert pozíciója a vállalaton belül nagyon biztosnak tűnt. Ezért úgy gondolom, hogy a Metánál nagyon jól boldogulhat. Nem azért, mert világszínvonalú interakciós tervezési szakértelemmel rendelkezik (mert nyilvánvalóan nem rendelkezik ilyennel), hanem azért, mert a Metánál a sikerhez vezető út soha nem a tervezésen alapult. Az a lényeg, hogy valósítsd meg azt, amit Zuck akar. Dye ebben kiváló lehet. Dye az Apple-t visszatartó tényező volt, de a Metánál elősegítheti a tervezés fejlődését.

Végül Gruber ezt a X-es csiripelést tette az írása végére:

Az átlag IQ így mindkét vállalatnál emelkedett.

Ami szerintem is egy tökéletes, rövid összefoglalója a történésnek.

Dye távozását először a Bloomberg hozta le, akiknek interjút adott Tim Cook, az Apple vezérigazgatója. Cook így nyilatkozott arról, hogy Dye helyét Lemay veszi át:

„Steve Lemay 1999 óta kulcsszerepet játszik minden jelentős Apple interfész tervezésében. Mindig rendkívül magasra tette a mércét és megtestesíti az Apple együttműködésen és kreativitáson alapuló kultúráját.

A design alapvető fontosságú az Apple számára és ma egy rendkívüli designcsapat dolgozik a történetünk leginnovatívabb termékcsaládján.”

Tim Cook nem feltétlen ismerte fel, hogy Dye nagyon rossz székben ül, de az utódja minden jel szerint alkalmas lesz a pozícióra. A Liquid Glass már nem visszacsinálható, de roppant kíváncsi leszek arra, hogy milyen irányba fognak elmozdulni az Apple felhasználói felületei a jövőben.

Egy mém a végére – a szöveg egyébként egy Steve Jobs idézet lenne, de itt direkt írták alá Alan Dye nevével:

Design is not just what it looks like and feels like. Design is how it works.

A design nem pusztán az, ahogyan valami kinéz vagy amilyennek érezzük. A design lényege abban rejlik, hogy hogyan működik.

Te örülsz Dye távozásának?