Amikor az Apple 2020 novemberében bemutatta az első M1-es Mac-eket, akkor szinte mindenki leszédült a székről.

Az egy dolog, hogy jelentősen gyorsabbak voltak az M1-gyel szerelt gépek az Intel processzorosoknál, de mellette kevesebb energiát is használt a chip, így azonnal jobb akkumulátor-üzemidőt is kaptak a MacBookok. Mi történt azonban azóta?

Sokan állítják, hogy az M1-es Mac-ek még mindig fantasztikusak, egyáltalán nem lassulnak és mindennapi feladatokra tökéletesen elegek, mások pedig azon kárognak, hogy az Apple azóta alig innovált és az új M-szériás chipek nem hoztak forradalmat, mint ami az M1 volt.

De igazából ha belegondolunk, ez az iparág pont erről szól: időnként vannak ugrások, máskor pedig csak kisebb előrelépések. Az eredeti iPhone egy óriási ugrás volt, de azóta az Apple csak iterálja a koncepciót. Az persze vitatható, hogy az iPhone 4 vagy az iPhone X ugrásnak bizonyul-e, de nem is ez a példa lényege.

A Six Colors blogon Jason Snell úgy volt vele, hogy az M5-ös chip megjelenése után egymás mellé rakja egy rakás érdekes grafikonon, hogy miként fejlődtek az Apple alap M-szériás chipjei, hogy még könnyebben láthassuk azt, hogy hova jutottunk el 5 év alatt.

Snell írásában Stephen Hackettet idézi, aki hasonló véleményen van, mint ahogy én is kezdtem ezt a cikket: a forradalmak között evolúciós lépésekre is szükség van.

A kiszámítható frissítési ütemterv azt jelenti, hogy az inkrementális frissítések elkerülhetetlenek. A forradalmat követő evolúció nem rossz dolog; nem baj, ha nem izgalmas vagy úttörő minden kiadás. A technológia évtizedek óta így működik.

…de vannak, akiknek rossz a memóriájuk. Az Apple Silicon bevezetése előtt mindannyian stabil, előre látható fejlődést akartunk a Mac hardver fejlesztésében. Azt akartuk, hogy a termékcsalád minden tagja rendszeresen frissüljön, és ne sorvadjon el évekig. Az Apple pedig többnyire teljesítette ezt az elvárást.

Na de, eleget is filozofáltunk, nézzük a grafikonokat!

Az első grafikonon az M-szériás chipek CPU teljesítménye látható a Geekbench 6 mérései alapján. A lábjegyzettel ellentétben a piros az egymagos, a kék pedig a többmagos teljesítményt mutatja be.

Így azért látható, hogy öt generáció alatt az Apple-nek sikerült az alap M-szériás chip teljesítményét megdupláznia, legyen szó az egymagos vagy a többmagos teljesítményről.

A GPU teljesítményre egy izgalmasabb metrikát hozott Snell: elosztotta a GPU magok számát a Geekbench pontszámmal.

Így tisztán látszik, hogy az Apple mikor tudott igazi előrelépést elérni a GPU magok teljesítményében és mikor szorult arra, hogy több magot tegyen a chipbe, hogy jobb teljesítményt tudjon a chip, mint az előző generáció.

Látható, hogy az M3 egy kicsit visszalépés volt és erre még egy diagram rámutat, ami a generációnkénti teljesítménynövekedést mutatja be:

Az első négy sáv azt mutatja, hogy az egymagos teljesítményben mekkorát nőttek az M-szériás chipek, a második négy pedig a többmagos teljesítménybeli előrelépéseket mutatja. A harmadik pedig ismét rámutat arra, hogy az M3-nál a magonkénti GPU teljesítmény csökkent az M2-höz képest, de mivel az Apple több GPU magot tett a chipbe, mégis nőtt a teljesítmény.

Szerencsére az M4-nél és az M5-nél nem kellettek ilyen trükkök, ott nagyon jelentős, tiszta növekedés volt grafikus teljesítmény szempontjából is.

A jövőre érkező M5 Pro és M5 Max chipek még több GPU magot fognak kapni, ami azt fogja jelenteni, hogy igazán alkalmasak lesznek a grafikailag megterhelő feladatok ellátására.

Te elégedett vagy az M-szériás chipek fejlesztési ütemével?