Sokat gondolkoztam, hogy az alábbi cikknek mi is lehetne egy hatásos felütése. Arra jutottam, hogy kronológiailag rendezve a soraim – természetesen szubjektív szemszögből – beszámolok róla, hogyan is váltak a cupertinói cég termékei a napjaim szerves részévé.

Továbbá egy kis segítséget is szeretnék ezzel az írással nyújtani annak, aki videós utómunkázásra adná a fejét.

Meglátásom szerint az, hogy milyen operációs rendszer mellett tesszük le voksunkat kis hazánkban, elsősorban pénztárca függvénye. Windows-világban szocializálódtam, de emellett mindig figyelemmel kísértem a Mac rendszer evolúcióját is. Próbáltam megérteni a Mac-es fórumokra írogató emberkéket, hogy mi is az a többlet, amelyet ezek a gépek adnak a számukra. A stabilitás és megbízhatóság mindig nyomós érvelés volt. Teltek az évek, pár androidos kitérő után aztán kollégáim unszolásának eleget téve, (“próbáld ki, ezután nem fog kelleni más!”) beruháztam egy iPhone 4s-re.

Furcsa volt a rendszer zártsága a zöld robothoz viszonyítva, de akkor már úgyis meguntam a sok buherálást, launcher átszabást, satöbbit. Nem mellesleg a telefon dizájnja mellett elbújhatott bármely androidos készülék. Egyszerűen szép volt, jó volt ránézni. Megfertőződtem. Ezt követte egy iPod shuffle, aztán egy iPad, majd egy Apple Watch.

A kenyerem egy hazai tematikus tévécsatornánál keresem képvágóként és a Covid eljövetelével mi is home office-ra kényszerültünk. Mondjuk nagy előny a munkámban, hogy megfelelő sebességű internetkapcsolat esetén igazi hátizsákos, digitális nomádként bárhonnét dolgozhatnék. Régóta a vesszőparipám a mobilitás, amely meglátásom szerint nagyon versenyképes dolog a szakmánkban. Gondoljunk csak bele, ha például egy többnapos eseményre érkezünk tudósítóként. Napi beszámolót szeretnénk készíteni videós formátumban, amelyet esténként publikálnánk is. A sebesség az úgynevezett ENG (elektronikus hírgyűjtés) világában kulcsfontosságú. Mert ahogyan anno az egyik tanárom mondta, a média suliban: “A mai újságba holnap már csak halat csomagolnak…” Szóval a legjobban egy hátizsák-stúdió összerakásával járunk. Nem elhanyagolhatóan azonban jó lenne otthon is használni, megközelítve egy asztali gép erejét.

Ez volt az a pont, ahol eldöntöttem, átállok teljesen az almás rendszerre, ezen belül is a Final Cut Pro vágószoftverre. Ez ugyebár csak macOS rendszerre érhető el, és emiatt, valamint a már említett mobilitási okokból egy 2019-es i9-es MacBook Pro masinára esett a választásom. Nem újat szereztem be, egy évesen került hozzám használtan, mivel az így megtakarított pénzből még meg tudtam venni a szükséges szoftvereket is:

• Final Cut Pro: 100 000 Ft (videó vágás)
• Compressor 18 000 Ft (formátum konverter)
• Motion 18 000 Ft (effektezés, extra feliratok, stb.)
• Cyberduck 8000 Ft (szükséges FTP kliens)
• TwistedWave Lite 7000 Ft (nagyon egyszerű hangszerkesztő, nem terheli feleslegesen a gépet)

Ha jobban meggondolom, ebből az árból már kaptam volna egy alsópolcos PC-t is. 🙂 Ezek a szoftverek nagyon megbízhatóan működnek, hiszen az első három az Apple által “házon belül” fejlesztett alkalmazás, tehát szuper módon optimalizálva van a saját Apple hardverre. A másik nagy pozitívum, hogy a mai piacon sok helyen megjelent előfizetéses rendszerrel ellentétben csak egyszer kell megvenni őket, majd ezután már a saját Apple ID-nkhoz fog kötődni. Hogy számszerűsítsük is az előnyt, vegyünk például egy Adobe Premiere előfizetést egy éves intervallumra, előre fizetve. Ez esetben 305 eurós összeget kell csengetni a kasszánál egy összegben. Ha két évre nyújtom ezt az időtartamot, az ugye 610 euró lesz… Mennyiért is vettük a Final Cutot? 280 eurónak megfelelő összegért. Végtelen használatra.

Az Apple Logic Pro szoftverét (konyhanyelven hangszerkesztőjét) nem véletlen hagytam ki a felsorolásból, hiszen a GarageBand nevű alkalmazással nagyszerűen helyettesíthető.

A Final Cut népszerűségét egyébként sokan próbálják meglovagolni különféle, előre legyártott effekt pakkokkal, egyedi felirat stílusokkal és még kismillió egyéb dologgal. Egy jó felirat template nagyjából tízezer forint környékén mozog, amit szerintem teljesen megér. Mint írtam, tényleg a bőség zavara van. Egy ilyen hatalmas oldal az envato.com, ahol minden alkotó órákat csemegézhet a felhozatalból. A hazai vágóközösségnek történetesen itthon is van mentora. Hegedűs Gyula a YouTube-csatornáján mintegy karitatív módon igyekszik segítséget nyújtani vágás-fronton a feltörekvő nemzedéknek, de nyugodt szívvel mondhatom, a haladók is rengeteget tanulhatnak tőle.

A fenti írásban inkább egy szakmai szegmensen keresztül szerettem volna bemutatni azt, amiért az Apple-t választottam. Azonban, hogy eleget tegyek a cikk címének is, pár dolog a mindennapokból, ahogy összedolgoznak a fent említett  – óra, telefon, füles – eszközök:

• tömegközlekedésen, ha nem veszem észre a telefon rezgését, az óra határozottan tudtomra adja, hogy lehet eksön van 🙂
• ha zajosabb környezetben vágok (voltak már kalandos helyzetek), csak bepattintom a fülembe az AirPods-t és a külvilág kizárva
• zenehallgatás közben nem kell kaparászni a telefon után, hangerőállítás miatt, csak tekerek az óra koronáján, és ennyi
• meló közben üzenet érkezésekor laptopon könnyedén elolvasom és válaszolok is
• csapatmunkánál az AirDrop egy hatalmas könnyedség (bár ugye csak Apple eszközök között)
• a MacBook zárolását az órám is fel tudja oldani, emellett a Touch ID is nagyon kényelmes dolog

…és még jópár apró dolgot említhetnék. Tudom, első blikkre ezek nem eget rengető dolgok, de ahogy a mondás is tartja: a jót könnyű megszokni.

Engem megvettek. Vagyis nem, én őket… ?

(Írta: bcsi)