Mindenki másképp élte meg a tavaszi, a koronavírusnak köszönhető karantént. Bár a helyzet nyáron némileg javult, de mostanra még rosszabbak lettek a számok és a kijárási korlátozásból tilalom lett, ugyan még nem egész napos, de lehet ez is csak idő kérdése. Számomra elég idegőrlő volt a tavaszi bezártság, de munkával, önfejlesztéssel és sok futással átvészeltem valahogy és ugyanekkor egy új hobbit is találtam magamnak: régi fényképezőgépekből készítek okoslámpát.

A tavaszi bezártság elég tetemes mennyiségét sajnos az interneten ütöttem el, ahol is egyszer csak szembejött egy cikk, amiben régi, már nem működő analóg fényképezőgépekből csináltak mindenféle lámpákat az emberek világszerte. Úgy megtetszett az ötlet, hogy azt mondtam, ha már most ennyi plusz időm van, hiszen nem nagyon lehetett hova menni, nem volt kivel mit csinálni, ezért úgy határoztam, hogy nem rendelek egyszerűen egy ilyen lámpát magamnak, hanem megpróbálok építeni egyet.

Ekkor még az okoslámpa gondolata nem született meg bennem, hiszen először is szerezni kellett egy–két fényképezőgépet, ami alkalmasnak tűnt az átalakításra, jó állapotban voltak, de mechanikailag már nem szuperáltak, így nem volt kár értük. A választásom a Zenit E szériára esett, mert ebből akad bőven a használtpiacon mindenféle változatban és állapotban és nem mellesleg az M42-es menet alkalmassá teszi a fényképezőt arra, hogy az objektív és a tükör helyére egy E27-es foglalatot tegyek be. Azért nem E14-es mellett tettem le a voksom, mert sokkal kevesebb féle izzót lehet ebben a méretben kapni, de ezekről majd később, hiszen szétszedni se volt könnyű a Zenitet. Mivel nagyjából 50 éves fényképezőgépekről van szó, ezért még a “legpatikább” állapotú is látott ezt-azt a pályafutása során, de nekem az elején sikerült olyanokat kifognom, amelyeken a pincében töltött évtizedek erős nyomot hagytak és nagyon sok csavar meg se akart mozdulni, de ezen a WD-40 elég jó hatásfokkal tudott segíteni. Azonban vannak trükkös részei a kamerának, ahol is fordított menet található, amire csak nagy nehezen megtalált, orosz nyelvű, igen alacsony felbontású és sokszor pont a lényeges pillanatokban életlen videók adtak útmutatást.

A szétszerelés a lámpakészítés legnehezebb része, azonban figyelni kellett az alkatrészek csoportosítására, mert én az elsőnél még erre nem igazán figyeltem és azt csak a második szétszedése alapján tudtam újra összerakni. Nem akarok más hasonló lámpa készítőket becsmérelni, de két dologban biztosan szebb lámpákat készítek. Az első a foglalat, én kerámia foglalattal dolgozom, ami szerintem szebb, jobban illeszkedik a fényképezőbe és nem takarja az M42-es menet külső fémgyűrűjét se és a foglalathoz járó fém rögzítő kis átalakítással itt is ellátja a helyén tartás szerepét, míg mások a legegyszerűbb fekete műanyag foglalattal dolgoznak, ami egyszerűen csúnya, nagyon nem illik a retró kamerához és a rögzítése is úgy történik, hogy kívülről rátekerik a rögzítő menetet, ami takarja a bajonettet.

A másik pedig a vezeték kijuttatása a gépből. Mivel lényegében az egész kamerát szét kell szedni, hogy elég helyet szabadítsak fel az izzó foglalatnak, ezért a tükör, a mattüveg és a pentaprizma alapból megy a kukába, ezért adott volt számomra, hogy a kereső üvegét kiütve vezessem ki a vezetéket. Mások egyszerűen a fényképező hátlapját átfúrva hozzák ki a vezetéket, ami egyrészt csúnya, másrészt felesleges károkozás a gépben. Van egy harmadik lehetőség is a vezetékre, ami nem más, mint az állvány menet helye, de így akkor nem tud állni a kamera, ezért ezt inkább elvetettem.

A kapcsoló helye és módja volt még sokáig bennem dilemma. Próbálkoztam az exponáló gomb helyére tenni egy nyomókapcsolót, ami sikerült is, de még ezüst színűre lefújva is eléggé elütött a fényképező stílusától, így bármennyire is jópofának tűnt úgy kapcsolgatni a lámpát, mintha fotóznánk, inkább a gépen kívüli zsinórközi kapcsolót választottam. Sokan kérdezték már tőlem, hogy biztonságos-e a lámpa, hiszen a Zenitek váza még nem úgy készült, mint a mai fényképezőgépek, hogy igaz belül egy fémváz van, de azon már egy műanyag külső, hanem itt az egész fém, csak az alsó részen van egy szövetszerű anyag, hogy ne csússzon a kézben. Megnyugtathatok mindenkit, hogy teljesen biztonságos a lámpa, hiszen csupasz vezeték nincs benne, ami a fém vázhoz érve gondot okozhatna.

Hagyományos izzós változatok

Az izzó kereséssel ment el egyértelműen a legtöbb idő, hiszen nem illik egy ilyen lámpába akármilyen, sőt, leginkább csak nagyon kevés fajta megfelelő. Kipróbáltam rengeteg méretű, teljesítményű, fényerejű és formájú izzót, de arra jutottam, hogy a 2200K körüli színhőmérsékletűek és olyan 150 lumenes fényáramúak illenek legjobban ebben a stílusba, hiszen hangulatvilágításnak szánom ezeket a lámpákat. Tavasszal próbaképp hagyományos izzószálas, dimmelhető nosztalgia Edison izzókkal kezdtem el hirdetni őket az interneten és elég szép érdeklődés lett rájuk. A saját példányomat előszeretettel használtam, de valahogy mindig zavart, hogy oda kellett mennem hozzá, hogy bekapcsoljam (LIFX és HUE izzók mellett érthető) és hát a hagyományos izzónak a fogyasztása és a hőtermelése is nagyobb, ezért LED-es irányba is elkezdtem nézelődni és ekkor láttam, hogy bizony van hasonló stílusban LED-es izzó, sőt még okos változat is. Ekkor már abszolút úgy kerestem az új izzót, hogy eladásra szánom a lámpákat, ezért nem lehetett szempont az, hogy csak az én okosotthon rendszeremben működjön, hanem olyanoknál is, akiknek lehet ez lesz az első okosizzó a lakásban. Az okosizzók nagy előnye, a mobilos kapcsolgatáson túl, hogy dimmer kapcsoló nélkül is szabályozható a fényerejük az alkalmazásból, de még akár személyi asszisztenssel (Siri, Amazon Alexa, Google Assistant) hanggal is vezérelhetőek.

Három kategóriára lehet osztani az okosizzókat: önmagában Bluetooth-os, önmagában Wi-Fi-s és a csak központi egységgel együtt működő (Zigbee). Szerintem a legjobb az önmagában, központi egység nélkül működő Wi-Fi-s változat, mert akkor egyetlen darab miatt nem kell egy rendszert kiépíteni, mint például a LIFX izzói, de sajnos a gyártó hiába mutatta be év elején a filamentes LED-es izzóit első negyedéves megjelenéssel, sajnos a mai napig nem kaphatóak (előrendelés nemrég elindult az egyikre), így ez kiesett. Rengeteg cikket és tesztet megnéztem a témában, de a legtöbbnél a központi egység megléte jelentette a problémát, hiszen mindössze egy lámpa miatt nem érdemes beruházni rá és ha van már esetleg egy, akkor olyan izzót érdemes venni, ami kompatibilis a korábbi rendszerrel.

Végül a két legelterjedtebb rendszert kezdtem el kipróbálni, az IKEA és Philips HUE megoldását és még az itthon újdonságnak számító INNR Philips HUE kompatibilis, filamentes izzóját. AZ IKEA rendszere nagyon jó választás lehet azok számára, akik most kezdenék el felokosítani otthonukat, hiszen noha a központi egység megléte kötelező, de az is csak 9900 Ft (fele nagyjából a HUE bridge árának) és az izzók is teljesen megfizethetőek, ráadásul a régies, fényképezőgéphez illő csak 3490 Ft, és még a Philips HUE rendszerrel is kompatibilis. Az INNR pedig azért lehet egy remek opció, mert korábbi Philips fejlesztők tervezték, így a kompatibilitással semmi gond nem lehet (kivéve HomeKit és HUE Sync támogatás), de ehhez is kell egy központi egység, ami lehet az INNR sajátja, vagy akár egy Philips HUE bridge is. Az ára viszont sokkal barátibb, mint a HUE-é, hiszen annak a fele, így aki rendszerben gondolkozik, annak az INNR megoldása lehet, hogy a legszimpatikusabb választás.

Már majdnem azt mondtam, hogy ennek a kettőnek az egyike lesz a tökéletes izzó, hiszen aki okoslámpát szeretne az valószínűleg csak akkor vásárol, ha meg is van hozzá már a rendszere, de tévedtem, mert rengeteg ismerősöm mondta, hogy szívesen használna ilyen lámpát, de központi egységet csak emiatt nem venne. Ezután jobban megnéztem a Philips HUE kínálatát és ott is megtaláltam a vintage filament izzókat és szerencsémre ezek a HUE-tól szokatlan módon, akár Bluetooth-szal is vezérelhetőek. Hurrá, meglett a tökéletes izzó! Igaz az áruk jóval magasabb, mint az IKEA-s vagy INNR változaté, de egyedül és rendszerben is működnek, ezért bárki számára tökéletesen fognak működni és attól sem kell tartani, hogy később nem fog esetleg másik rendszerbe illeni, hiszen a Zigbee szabványt ezek az izzók is tudják, ahogyan a nagyobb okosotthon rendszerek is. Bármennyire is a legdrágább a Philips HUE izzója a kipróbáltak közül, ez mégis egy kompromisszum mentes opció.

Akinek már van otthon Philips HUE rendszere, annak nem lesz nehéz ezt az izzót sem hozzáadni a többihez, azonban akiknek ez lesz az első, azoknak picit körülményesebb lesz. A Philips pár éve több alkalmazásra szedte szét a HUE appot, nem mindegy már, hogy melyik generációs központi egység, azaz bridge van otthon vagy épp Bluetooth-szal szeretnénk kapcsolgatni az izzókat, mert mindegyikhez külön alkalmazás megléte szüksége. Persze, amint tudjuk, hogy melyikre van szükségünk, akkor elég csak azt letölteni, de akinek ez lesz az első izzója és nincs központi egysége hozzá, az a Philips HUE Bluetooth alkalmazást töltse le és az app utasításai alapján helyezze üzembe az izzót. Ezek után már az alkalmazások tudása és használata közt csak annyi lesz a különbség, hogy a Bluetooth-osnál minden csak akkor működik, ha hatótávon belül vagyunk a telefonunkkal, de mennek vele a rutinok és egyéb HUE okosságok is.

A tavaszi nagy érdeklődést látva úgy döntöttem, hogy az okosizzós változatot is piacra dobom, hiszen szép dísze lehet minden kütyü szerető lakásának és nem mellesleg tökéletes ajándék lehet Karácsonyra a fotós ismerősöknek is. A hagyományos izzós változatot itt vásárolhatjátok meg, aki pedig inkább az okoslámpás változatra fizetene be, az a Philips HUE-s verziót itt tudja megrendelni. Akinek pedig egyedi igényei vannak, mint például más izzó, vezeték kivezetése vagy épp a kapcsoló helyét illetően, az írjon egy emailt a [email protected] címre és megbeszéljük a részleteket. Tervezem más fényképezőgépek átalakítását is, de jelenleg csak Zeniteket csinálok, és abból van akár teljesen fekete is.