Leginkább Windows-os környezetből váltó, kezdő Mac-esek esetén szokott felmerülni az a kérdés, hogy hogyan lehet a Mac-ről adatokat másolni a Windows-os, jellemzően NTFS fájlrendszerű külső HDD-kre, SSD-kre vagy pendrive-okra, mert bár olvasni gond nélkül olvassa őket a macOS, de írni nem engedi őket csak úgy.
Ennek az oka az, hogy az írás alapértelmezetten nem támogatott, de ezt több módon is ki lehet kerülni szerencsére, így ebben a cikkben ezeken a lehetőségeken mennénk végig.
Ágyúval verébre: leformázás más fájlrendszerre
A leginkább kézenfekvő megoldás az, ha egyszerűen teljességgel kiküszöböljük a problémát: előbb lementjük az adott meghajtón tárolt adatokat máshová, azután pedig leformázzuk más, megfelelőbb fájlrendszerre. Ez elsősorban akkor működhet, ha a másolás könnyen megoldható, pláne van hová átmásolni mindent. Ha ugyanis nincs elég szabad hely másutt, csak magán a külső HDD-n, akkor ez értelemszerűen nem opció – de erről az esetről majd alább.
Amennyiben nincs sok adat a külső meghajtón, vagy van elég szabad hely máshová átmásolni róla mindent, akkor a formázáskor két irányba tudunk továbblépni.
Az első, ha eleve már csak és kizárólag Mac-es környezetben használnánk majd a külső meghajtónkat, és soha nem adódhat olyan helyzet, amikor Windows-os gépre kellene rádugni. Ebben az esetben Mac-es fájlrendszert érdemes választani, ami a Mac OS kiterjesztett (naplózott). Ezt a Lemezkezelővel (Disk Utility) tudjuk megtenni, bal oldalt a külső meghajtót kiválasztva a fent középen található Törlés (Erase) gombra nyomva:
A második eset, amikor előfordulhat az, hogy nem csak Mac-kel, hanem Windows-os géppel is használnánk az adott tárolót, ilyenkor érdemes olyan fájlrendszert választani, amelyiket mindkét rendszer tud írni és olvasni is. A FAT/FAT32 egyszerűen nem opció a nagy kapacitású meghajtók és a nagyméretű fájlok esetén, az NTFS meg ugye a macOS miatt van kilőve (Mac-kel emiatt NTFS-re formázni sem tudnánk egyébként), így marad az ExFAT:
Az ExFAT formátumot a Windows már a Windows XP óta kezeli. A formázás után pedig nincs más teendőnk, mint visszamásolni a korábban lementett adatokat.
Több meghajtó NTFS-sel? Paragon vagy Tuxera!
Amennyiben Mac-es és Windows-os környezetben is használnánk az adott meghajtót, és nem megoldható az átformázás ExFAT-ra, vagy mondjuk okostévére is rá szoktuk dugni filmet nézni, és a tévé nem kezeli az ExFAT-ot, vagy pedig mintegy különcként csak mi használunk Mac-et az irodában, mindenki más meg Windows-t, és így több különböző meghajtót is tudni kellene használni a gépünkkel, akkor például igénybe vehetjük a két legismertebb, Paragon illetve Tuxera névre hallgató kiegészítőt.
Noha ezek fizetősek, de cserébe ugyanúgy használhatunk bármi, NTFS-re formázott meghajtót a Mac-kel, mint egy Windows-os géppel. (A Paragon 6709Ft-ért, míg a Tuxera 5008Ft-ért vásárolható meg egyébként.)
Van megoldás ingyen, formázás nélkül is?
Van, bár ez nem igazán javasolt, illetve bizonyos szempontból eléggé kényelmetlen, mert a meghajtó csatlakoztatása után azt nem fogjuk automatikusan látni a Finder oldalsávjában vagy az ikonját az asztalon, hanem külön meg kell nyissuk hozzá a /Volumes mappát.
Ehhez a Terminált kell segítségül hívjuk. Elsőként írjuk be az alábbi parancsot:
sudo nano /etc/fstab
Ezt követően az Enter lenyomása után gépeljük be a felhasználói fiókunk jelszavát (a jelszó beírása közben nem fogunk látni semmit!), és nyomjunk újból Entert.
Erre megnyílik a nano szövegszerkesztőben a /etc/fstab fájl, vagy ha az korábban még nem létezett, akkor ezzel majd egyúttal létre is fogjuk hozni. Ide írjuk be az alábbi sort, a MEGHAJTONEV helyett értelemszerűen a saját külső meghajtónk nevét használva:
LABEL=MEGHAJTONEV none ntfs rw,auto,nobrowse
Ha van szóköz is a meghajtónévben és azt ugye az írási jog hiányában Mac-en nem tudjuk módosítani sem, a szóköz helyett írjuk be azt, hogy \040, az alábbi példában a “Szifon.com NTFS” meghajtónév helyett tehát az szerepel, hogy “Szifon.com\040NTFS”:
Ezután a mentéshez nyomjuk le a ⌃O (control+O) billentyűkombinációt, amire alul megjelenik a csík, hogy milyen fájlnévvel szeretnénk menteni, erre egyszerűen nyomjunk Entert:
Ha jól csináltunk mindent, akkor alul megjelenik, hogy [ Wrote 1 line ]:
Ezután nyomjuk le a ⌃X (control+X) billentyűkombinációt a nano-ból való kilépéshez, majd pedig csatlakoztassuk újból az NTFS-re formázott meghajtónkat.
A Lemezkezelőben ekkor a külső meghajtót kiválasztva a jobb felső sarokban lévő (i) ikonra nyomva már ellenőrizhetjük, hogy valóban írható-e:
Ahogyan azt ennek a szekciónak az elején már leírtuk, a meghajtó ikonja ilyenkor nem fog megjelenni az asztalon, azt a /Volumes alatt érhetjük el. Ehhez nyissunk egy Finder ablakot, nyomjuk le a ⇧⌘G (shift+command+G) billentyűparancsot az Ugrás mappához… opció eléréséhez, ahol a szövegmezőbe írjuk be, hogy /Volumes és nyomjunk egy Entert.
Kifejezetten érdemes odafigyelni arra, hogy mindenképp adassuk ki az adott meghajtót azelőtt, hogy kihúznánk, ellenkező esetben adatvesztés is bekövetkezhet az adott eszközön.
Ha a későbbiekben már egyáltalán nem lenne szükségünk erre, akkor a fenti leírás lépéseit követve a korábban hozzáadott sort kell törölnünk a /etc/fstab fájlból, majd pedig elmenteni a módosításokat.
Egyéb ingyenes módszerek
Ingyenes lehetőségként még ott van például a FUSE és vele az NTFS-3G használata, viszont ennek a megoldásnak a telepítése a fentiekhez képest sokkal komplikáltabb, ami miatt csak tapasztaltabb felhasználók számára lehet érdekes. A telepítéshez ráadásul a Rendszerintegritás-védelem (SIP) letiltása és az Apple saját NTFS-kezelő eszközeinek felülírása szükséges, ami a rendszer biztonsága szempontjából nem igazán javasolt.
Mindenesetre aki mégis ebbe az irányba szeretne elindulni, az itt tájékozódhat: https://github.com/osxfuse/osxfuse/wiki/NTFS-3G.
Olvasd el a hozzászólásokat a közösségi oldalunkon!
Immáron, több mint 3 éve elérhető a Szifon.com közösségi portálja, ahol kérdezhetsz, valamint információt is megoszthatsz a többi Apple felhasználóval.
