Sokan a mai napig kétségbe vonják, hogy bizonyos szint felett lehet-e mobilra olyan kaliberű játékot csinálni, mint PC-re vagy konzolra. Az évek, az újabb és újabb hardverek és a játékfejlesztők folyamatosan rácáfolnak erre az állításra.

Sokáig rendesen irányítható és élvezhető FPS, azaz lövöldözős játék nem is volt elérhető mobilra, de aztán szépen bekúsztak az MFi kontrollerekkel egy időben az App Store-ba. Az áttörést azonban egyértelműen a Fortnite és PUBG hozta el, azonban komoly vetélytárs érkezett most a piacra a Call of Duty: Mobile személyében.

Emlékszem, még gimnazistaként elég sokat játszottunk a Call of Duty első néhány részével, főleg a Modern Warfare-rel, akár még egész éjjeles, netkávézós alkalmakat is szerveztünk. Jómagam még egérrel és billentyűzettel se voltam a legügyesebbek közt, ezért mobilon kerültem is ezeket a játékokat, hiszen érintőképernyőn még ügyetlenebb voltam bennük. Eredetileg támogatta a játék a kontrollereket, de valamiért időközben kivették belőle, a játékosok nagy bosszúságára.

A Call of Duty: Mobile amolyan All Stars játéknak is tekinthető, hiszen a széria korábbi részeinek karaktereit, játékmódjait, helyszíneit vegyíti okosan, hogy bármilyen régóta is ismerjük a sorozatot, legyen számunkra ismerős elem benne. Többféle játékmód közül választhatunk, amelyek egy része persze csak bizonyos szint után érhető el, hogy addigra már kellően belejöjjünk a játékba és ne haljunk meg két lépés után. Deathmatch, Team Deathmatch, Search & Destroy módokban és persze a 100 fős Battle Royale-ban mindenféle járgánnyal együtt is kipróbálhatjuk a tudásunkat a jól ismert Nuketown, Crash, Hijacked, Crossfire és még egyéb más, fejből ismert pályán.

Grafikára nem lehet panaszunk, főleg ha újabb készüléken játszunk vele, de persze azért még maximumon is darabosak az árnyékok. Én az iPad mini 5-ömön játszottam vele, ami hardverben nagyjából egy iPhone XS, vagyis “bőven van benne kraft”. Az irányításra se lehet panaszunk, de persze most se lett szerintem világmegváltó, de az jó, hogy van egy egyszerűbb és egy testre szabható bonyolultabb. Ki-ki maga döntse el, neki melyik fekszik jobban, én az egyszerűbb változattal játszom és így is sokszor én vagyok fölényesen az MVP, szóval számomra abszolút sikerélmény eddig a játék. Gameloop emulátor segítségével még gépen is futtatható az új Call of Duty, és igen, egérrel és billentyűzettel is játszható, de persze ekkor más lobby-ba tesz a játék, hogy fair legyen azokkal, akik mobilról vagy tabletről játszanak.

Mivel a játék ingyenes, így nem kell meglepődni, hogy bőven akad benne mikrotranzakciót követelő tétel, amivel egyedivé tudjuk magunkat tenni a harctéren. Ilyenek lehetnek a széria legendás hősei, fegyverek, ruházat és egyéb felszerelések, amelyek nagy része csak vizuálisan tesz hozzá bármit is a játékhoz, de hát a PayToWin játékmodell már csak ilyen.

Mivel a fejlesztők megoldották, hogy akár iPhone 5s-en is elinduljon az új Call of Duty, így ne lepődjünk meg, ha sokat tölt a játék és lehet, hogy nem is a saját készülékünk miatt várakozunk sokat a lobby-ban, hanem a többi játékos miatt. Ezeket leszámítva szerintem a Call of Duty hozza a szintet, abszolút érdemes letölteni és kipróbálni. Én már csak azt várom, hogy mi lesz a kontroller támogatással.

[appstore id=”1287282214″]