Bizonyára minden Apple-felhasználó ismeri a számítógépeik és telefonjaik finoman kidolgozott hangjait, amelyek teljessé teszik a felhasználói élményt. Viszont sokan nem tudják, hogy a három leghíresebb hangjelzés – a bekapcsolásé, a kamera/képernyőfotóé és a “Sosumi” – mind egyetlen ember műve.

Ő pedig nem más, mint Jim Reeks, aki az 1980-as évek végén kezdett el dolgozni az Apple-nél, mint hangtervező. A CNBC-nek adott interjújában Reekes mesélt a hangok elkészítéséről, illetve arról is, hogy a Sosumi névre keresztelt hang “pályafutása” egy pereskedéssel indult.

A probléma abból adódott, hogy a vállalat neve megegyezett a The Beatles lemezkiadójával, amit szintén Apple Corps-nak hívtak. Hogy elkerüljék a hosszú jogi csatákat, Steve Jobs megígérte, hogy ők csak is számítógépekkel foglalkoznak majd, és nem áll szándékukban a zenére fókuszálni, így mindkét vállalat meg tudja tartani a látszólag hasonló nevét.

Miután a Mac-eken elérhetővé vált a hangok rögzítése és lett MIDI-támogatás (a MIDI egy olyan szabvány, ami lehetővé teszi a zenei eszközök számítógéppel való kapcsolatát), a The Beatles perelni kezdett, aminek eredményeként Reekes-nek az összes olyan hangot át kell neveznie, amelynek zenei hangzású neve volt. Az egyik ilyen, az eredetileg “Xylophone”-ra keresztelt hang, aminek szintén új nevet kellett találni. A pereskedés hatására Reekes a “Sosumi” névvel állt elő, ami pont úgy hangzik, mint a “so sue me”, vagyis “perelj csak be”. ????????‍♂️????

Igazából azt mondtam, hogy ‘let it beep’ lesz a hang neve, de persze az ebben a formában nem maradhatott (hiszen az alig tér el a Let it be-től –a szerk.), de gondoltam, hogy mi történhet, legfeljebb beperelnek (“so sue me”). Végül rájöttem, hogy ez lesz a megfelelő elnevezés, csak másképp kell leírni, így született meg a Sosumi. – mondta Reekes.

Reekes az ügyvédeknek azt mondta, hogy a “Sosumi” egy japán szó, aminek az ég világon semmilyen, zenéhez köthető jelentése nincsen. Így végül a hangot elfogadták és jelenleg is elérhető a Mac gépek rendszerbeállításaiban.

A korábbi Mac-ek bekapcsolóhangja hihetetlenül bosszantotta Reekes-t, hiszen elég sokszor indult újra a számítógépe, így egy kellemes hanggal akarta ellensúlyozni az ebből fakadó bosszúságot. És noha hivatalos engedélye nem volt arra, hogy megváltoztassa ezt a hangot, Reekes mégis felvett egy új, c-dúr akkordot a nappalijában, amihez ‘A Day in  the Life‘ című The Beatles dalból merített ihletet. Ezt a hangot Reekes sikeresen becsempésztette a ROM-ért felelős mérnökökkel az eredeti Macintosh Quadra számítógépekbe. Bár néhány mérnök nem igazán örült a változásnak, mégis benne hagyták, arra hivatkozva, hogy már kockázatos lenne kiszedni, mert az problémákhoz vezethetett volna, valami összeomolhatott volna, így inkább nem tettek semmit.

Reekes új hangját később hivatalosan is elfogadták, sőt, az Apple még le is védette ezt a bekapcsolóhangot. Ezzel egyike lett azon kevés hangnak, melyek jogvédettek, ilyen például az NBC szignálja és az Intelé.

Több mint egy évtizeddel később viszont az Apple úgy döntött, hogy a legújabb modelljeiben megszabadul a bekapcsoló hangtól, így 2016 óta már csendben indul el a gép.

“Most, hogy nincs bekapcsoló hang, olyan, mintha beülnél egy étterembe, és senki sincs ott, aki üdvözölne.” – mondta Reekes. “Egyszerűen csak furcsa érzés.”

Az Apple kamerahangja pedig Reekes régi, 1970-es Canon AE-1-éből származik, amelyet még középiskolai éveiben vásárolt. Reekes felvette a fényképezőgép hangját, majd lelassította a zársebességet az egyéni hang létrehozásához.

Amikor a jelenlegi Apple hangokról kérdezték Reekes-t, csalódottságát fejezte ki, hiszen szerinte hiányzik a Mac-ről a bekapcsolási hang. A vállalat által jelenleg használt hangokat pedig úgy jellemezte, hogy egy ideje már nem látott érdekes hangot az Apple-től.

Nézzétek meg a rövid interjút:

Reekes az 1990-es évek végén, még éppen a dotkomlufi kidurranása előtt otthagyta az Apple-t és jelenleg tanácsadóként dolgozik, távol a hangtervezői üzletágtól.