Három éve jelent meg az App Store-ban a méltán sikeres és közkedvelt, endless run típusú játék, az Alto’s Adventure. Azóta néhány kisebb-nagyobb frissítés érkezett a játékhoz új funkciókkal, de egészen mostanáig várnunk kellett a különálló folytatásra, az Alto’s Odyssey-re.

Aki nem ismerné az Alto sorozat első részét, az Adventure-t, annak röviden összefoglalnám, hogy a második résszel már könnyebb dolgunk legyen. A játék célja anno az volt, hogy a hegytetőről megszökött lámákat a snowboardos pásztorral befogjuk. A hegyoldalon való lesiklás közben persze nemcsak lámákkal találkoztunk, hanem mindenféle akadállyal és összegyűjthető tárggyal, amivel a csúszásunk vált még izgalmasabbá.

Az Alto’s Adventure a szerethető játékélményének, a három síkban mozgó környezetének és gyönyörű színekkel felépített világának köszönheti, hogy pár éve belopta magát a szívembe. A sorozat második része, az Odyssey minden jó részét továbbvitte az elődjének, de nézzük, hogy mivel tudott többet adni nekünk az 1790 Ft-os árért cserébe és tudja-e hozni a számos díjjal rendelkező Adventure színvonalát.

A havas környezetet felváltotta a homokos, sivatagos táj, de ugyebár ez nem probléma, mert a homokdűnéken is mindenféle gond nélkül csúszkálhatunk. A lámák viszont eltűntek a játékból, ami szerintem nem akkora gond, mint elsőre gondoltam volna, hiszen az Adventure-ben is a játék első pár percében be tudtuk fogni az összes jószágot és utána úgyis csak a relaxáló csúszás és érme gyűjtés miatt játszottunk, egészen addig, míg el nem estünk. A környezet nemcsak a hőmérsékletkülönbség miatt változott, hanem az új pályaelemeknek is köszönhetően. Természetesen most is vannak akadályok, amiket át kell ugranunk, vagy kötélpályán végigcsúszhatunk minden felett, de számos újdonságra is számíthatunk. A kötélpályát most hőlégballonok tartják össze, amely tetejére érkezve tovább pattanunk, de érdemes kitapasztalni, hogy hova érdemes rájuk érkezni, nehogy rosszul pattanjunk és a mélybe zuhanjunk. Az Odyssey a környezetet teljes mértékben kihasználja, ugyanis végre a víz nem jelent a homokboardosunk számára veszélyt, mert ha megfelelő lendülettel csúszik bele, akkor ki is tud belőle jönni, vagy akár a tetején még vízisíelni is tud, de akár még a forgószeleket is meg tudja lovagolni.

Az érme gyűjtés és a fejlesztések vásárlása most se maradhatott el, ami tök jó motivációt tud nyújtani, hogy a hármasával összepakolt kihívások teljesítése mellett valami pluszt is kaphassunk és legyen miért küzdenünk. Vannak kiegészítők, ami biztonságosabbá teszik a csúszkálást, hogy a kisebb-nagyobb ütközéseket is ép bőrrel megúszhassuk, illetve persze vannak olyanok is, amelyek a gyűjtögetésben segítenek, és hát a wingsuit most se maradhatott el, amivel a szelek szárnyán állíthatjuk be az új rekordot. Ezek mellett van még néhány meglepetés kiegészítő, ami nem vásárolható meg érmékkel, hanem a puszta szerencsénkre kell hagyatkoznunk, hogy egyszer csak megjelennek-e a pályán. A hat játszható karakter pedig a különböző felszerelésük és képességeik miatt újabb és újabb csúszásélményt tudnak hozni.

Az Alto’s Odyssey erősségét most is a szerethető játékmenet, a hangok és grafika adja. Két mód közül választhatunk: az elsőben a kihívások teljesítésén van a hangsúly, ahol egy-egy esély végzetes; míg a Zen módban bukdácsolhatunk kedvünkre, hiszen itt csak a lecsúszás élménye számít. A hangokra és a zenékre is legalább annyi időt szenteltek a fejlesztők, mint a játék többi részére, ugyanis minden hanghatás tökéletesen passzoló a játékmenetbe a környezet változásához, és a zene pedig kellően nyugtató ahhoz, hogy az esések után se húzzuk fel magunkat, ha nem sikerül már megint valami. A játék grafikája összességében nem változott sokat az elődhöz képest, még most is gyönyörűek a színek, a napszakok és időjárásváltozások élethűen jelennek meg és még mindig eszméletlen megkapó, hogy a háttér, középtér (itt csúszunk) és az előtér más-más sebességgel mozog, amitől egy gyönyörű parallax hatás jön létre. A pályák most se előre generáltak, hanem minden csúszásnál más kiosztásban jelennek meg a hegyek, völgyek, ugratók és akadályok, aminek köszönhetően nem válik unalmassá a játék.

Az Alto’s Odyssey nem tartozik az olcsó játékok közé, de a pénzünkért cserébe szerintem egy hihetetlen jó és gyönyörű kis játékot kapunk. A 180 kihívás teljesítésével pedig bőven le fog tudni kötni, de persze ezek teljesítése nélkül is abszolút élvezetes játékkal van dolgunk, ami szerencsére mentes minden, alkalmazáson belüli vásárlástól. Az Odyssey egyértelműen hozta, amit vártunk tőle az Adventure folytatásaként. Viszont én személy szerint valamit még hiányolok – picit az az érzésem, hogy 3 év után érthető volt a vásárlások felpörgetése miatt új játékként kiadni, de mégis így egy kicsit kevésnek érzem. Nem rossz, sőt, nagyon jó, de picit többet vártam tőle.

[appstore id=”1182456409″]