A Sonos multiroom rendszerről már írtam korábban ebben a cikkben. Akkor próbáltam ki először a cég termékeit a Sonos PLAY:3 és CONNECT:AMP “személyében”.
Gondoltam, tovább haladok és megnézem a Sonos Playbar-t, mely tulajdonképpen egy soundbar, tehát egy, az akár TV elé helyezhető széles “hangfal”. A soundbarok múlt évben kezdtek el terjedni komolyabban, általában a TV-t szokták kiegészíteni vele. Önmagában is megvásárolható, de legtöbbször mélyládával szokták adni, hogy a házimozi élmény meglegyen. Manapság rendkívül széles a választék, ha soundbarról van szó, így tényleg nehéz lehet a választás egy átlagfelhasználó számára. A Sonos márka 15 évre tekint vissza, így kíváncsi voltam, hogy ebben a szekcióban mire voltak képesek a mérnökök. Lássunk is hozzá.
Sonos Playbar külső jegyek, technikai adatok
A Playbar egy 90cm széles hangsugárzó, mely elöl 7db hangszóróval rendelkezik, és oldalt még kettővel. Összesen tehát egy 3 hangszóróból álló center sugárzóval, oldalt két-két front sugárzóval, és végül a két szélen pedig 1-1 irányított magassal találkozunk, ami azért ad némi információ arra vonatkozóan, hogy nem csak zenehallgatásra, hanem házimozira is készült ez a termék. Az egész egy masszív és nehéz téglalap, ami fekete szövetburkolatot kapott. Teljes mértékben letisztult a felület, nagyon tetszik, és pusztán 3 gomb található az oldalán. D osztályú erősítővel van ellátva, így a hangerőre sem lehet panaszunk, de erről majd később.
Csatlakozás terén igencsak szegényesre sikeredett a termék. Összesen egy, azaz egyetlen egy darab optikát kapunk, azonban rendelkezik LAN-portokkal és vezeték nélküli hálózattal is. Ez azt jelenti, hogy jóformán tényleg csak a TV-re köthetjük rá, de igazából nem is számít, mert a vezeték nélküli támogatás miatt bárhova rakhatjuk, és hallgathatunk róla zenét. Egyedül akkor lehet problémánk, ha a TV-nk nem rendelkezik optikai kimenettel, ebben az esetben a Sonos Playbar nem nekünk való.
Ha megnézzük a videót, látszik, hogy a Playbar lehet az alapja egy otthoni házimozi szettünknek. Alapesetben én nem vagyok házimozis, így Hi-Fi szemszögből néztem a Playbar-t, ami persze nem egy audiofil termék, de nem éreztem azt, hogy cserben hagyott volna.
A telefonon lévő Sonos alkalmazás segítségével állíthatjuk be őt. Ez maximum 10 percet vesz igénybe, ezek után már az otthoni Wi-Fi-re csatlakozik és hozzá is adhatjuk a szolgáltatásokat. A Playbar nem rendelkezik távirányítóval, viszont megtanulja kezelni a TV távkapcsolóját, így azzal tudjuk szabályozni a hangerőt, vagy pedig a telefonunkkal.
Amennyiben az optikán keresztül jel jön, akkor automatikusan felébred, illetve ugyanez igaz akkor is, ha mondjuk a Spotify-ból rakjuk ki a zenét. Ez azt jelenti, hogy nem kell azzal foglalkozni, hogy ki- vagy bekapcsoljuk.
Hangkarakterisztika, hang
A Playbar-hoz nem árt egy 40 colos-nál nagyobb TV, mivel ugye 90cm széles. Így hülyén mutat, ha mondjuk a hangszóró szélesebb, mint a TV. Ha a TV-nek nincs elég magas talpa, akkor bizony bele is fog lógni, így mielőtt Playbar mellett döntünk, nézzük meg, hova rakjuk. A legjobb hely természetesen a fal, de a ha a TV-nk rendelkezik egy viszonylag magas talppal, akkor elé is rakhatjuk. Mindkét esetben máshogy kell raknunk a hangfalat, így változhat a hang is. Ha a TV nem velünk van szemben, én akkor is azt ajánlom, hogy a hangfalat pont szembe rakjuk velünk, hogy meglegyen a térhatás filmnézéskor.
A Sonos termékének egyáltalán nincs rossz hangja, de nem beszélhetünk audiofil élményről, és persze nagyban függ a hang az elhelyezkedéstől. A center miatt a középtartomány dominál, ami persze szoftveresen állítható. Tudjuk a magasat és a mélyet is optimalizálni, de egy teljesen átlagos háztartásban több mint elegendő lesz a hangja. Az oldalsó hangszórók miatt némi sztereó képet is kapunk, ami pozitív. Igazából rosszabbra számítottam hangzás terén, pozitívan ért, hogy nem csak házimozira, hanem azért zenehallgatásra is használható a Playbar.
Sonos alkalmazás, technológia
A Sonos egyik legvitatottabb része számomra az alkalmazása, ami egyben jó és egyben pedig a halálom. Egyrészt azért, mert a Sonos egy zárt rendszer, tehát ugyan több mint 30 szolgáltatással kapcsolódhatunk a Playbar-ra, de ha ezek között nincs az, amit használnák, akkor bizony falnak fogunk ütközni. Természetesen ez a 30 szolgáltatás teljes mértékben lefedi az átlag felhasználót, így panaszra nem lehet okom, de hát mégiscsak zavar.
Persze ez a zárt rendszer az, ami miatt működik is. Nem akadozik a lejátszás, nincs interferencia probléma, minden két kattintás után elérhető és működik. Picit Apple-érzésünk van a használat aközben, és a múltkori cikkem óta is rengeteget fejlődött az alkalmazás. Én leginkább a Spotify-t hallgattam rajta, ami Spotify Connect, tehát anélkül is szól, hogy a telefonunkon nyitva lenne az alkalmazás. Ez abból a szempontból jobb, mint az AirPlay, hogy nem kell futtatni egy appot, hanem közben telefonálhatunk vagy használhatjuk bármi másra is a készüléket.
A Sonos app segítségével teljes mértékben kihasználhatjuk a szoftveres fejlesztéseket. Ilyen például az éjszakai mód, amikor a mélyeket a Playbar automatikusan lejjebb veszi, vagy a Dialog enhancement, melynél a center hangszóróknál a rendszer automatikusan megemeli és szinten tartja beszéd hangot, és csökkenti a többi zajt.
Érdemes még kitérni a trueplay-re. A trueplay segítségével optimalizálhatjuk a hangszórót a szoba adottságaihoz, ami tényleg jelentős javulást tud hozni, ha a körülmények nem optimálisak:
Minden szoba más és más, így szobánként tudjuk a hangszórókat optimalizálni. Ha például nem csak egy PlayBar van az adott szobában, hanem több hangszóró, akkor az összesen optimalizáljuk egyszerre. Nekem akkora változást nem hozott, de például egy fürdőben biztos észre lehetne venni.
Bővíthetőség
A Sonos egy rendszer, így bármikor bővíthetjük a PlayBar-t egy Sonos mély ládával vagy további hangszórókkal, ahogy a fenti, első videóban is láthattuk. Így én azt mondom, érdemes egy subbal venni rögtön, akkor tényleg kiteljesedik majd a házimozi élmény. Az 5.1-hez azonban mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ha a Sonos-t választjuk.
Konklúzió
A Sonos Playbar egy remek otthoni kiegészítő lehet a nappaliba, főleg a TV mellé. De alapjában véve önmagában is megállja a helyét, ha csak zenét hallgatnánk róla. Egyetlen hátránya, ami részben az előnye is, az pedig Sonos zárt rendszere. Ez néha pozitívan ért, néha pedig csalódtam benne, de én egyébként sem egy átlagfelhasználó vagyok. A Playbar-t azoknak ajánlom, akik szeretnének egy mindentudó nappali hangszórót, ami képes a mai modern szolgáltatásokat is kihasználni és még a TV-vel is kommunikál.
A Sonos Playbar-t a lejatszó.hu biztosította nekünk. Köszönjük nekik!
[wp-review id=”90622″]
1 Comment
Volt szerencsém nemrégiben legújabb termékükhöz, a Sonos Playbase-hez, ami árban ugyanannyi, mint a Playbar. Nagyon jónak tűnik a Playbar is, amíg meg nem hallod a Playbase-t. Utána már nem érdemes visszakapcsolni rá. A másik fontos tanulság, hogy a különálló mélynyomó nélkül nem szabadna megvenni. Teljesen más a hangzás vele. Akkor ugye minden mély hangot a Sonos Sub játszik le, és a Playbare/Playbase ehhez igazítja a saját hangzását, ami így jóval szebb lesz a normál/magas hangokhoz. 500e Ft-ért kapsz egy remek hangeszközt, ami azért nyilván nem egyenértékű egy profi hifi-rendszerrel, de nem is szeretne az lenne. Ha valaki nem hangstúdiót/koncerttermet akar a lakásból telepakolva azt 5-6 hangfallal, akkor ez elég f*sza kis rendszer. És a kezelhetősége, működése valóban olyan könnyű és egyértelmű, amit még több is, mint várnám ehhez a minőséghez.