Remélem, hogy a mai napon ismét egy új, eddig még nem olvasott történetet tudok veled megosztani az Apple létrejöttével és a kezdeti design-alapelvek kialakulásával kapcsolatban, hiszen a most következő cikk Hartmut Esslinger 2013 októberében megjelent Keep It Simple – The Early Design Years of Apple című könyvéből fog egy kis részletet idézni.

Hartmut Esslinger (1944-), a frog design konzultációs cég alapítója, valamint az Apple hófehér designelvének megteremtője.

A kezdeti benyomások

Az első találkozásom az Apple-lel a Helsinkiben megrendezett ICSID World Design konferencián történt 1978-ban, ahol akkoriban az Apple az Apple IIe rendszerével képviseltette magát a nagyközönség előtt. Már ekkor nagyon megszerettem a cég technológiáját és árait, valamint azt, ahogyan ezek a kezdetleges gépek működtek. Azonban az Apple akkori terméke a vicces, szivárványszínű logójával úgy nézett ki, mint egy esetlen, régi írógép, szalag és görgő nélkül, aminek a billentyűi fából voltak. A japán monitor alatt (amelyen csak zöld karakterek jelentek meg fekete háttéren) volt a két kezdetleges 5 ¼–inch-es floopy meghajtó. Ezek ellenére nagyon beleszerettem a gépbe és azonnal vettem is egyet. Később, amint otthon játszottam az új játékommal, hamar beláttam, hogy a számítógépek, vagy ahogy akkoriban hívtuk őket, “gondolkodó gépek”, hamarosan mindennapjaink szerves részét fogják majd képezni.

Úton az Apple felé

Ekkoriban a legnagyobb fogyasztói tech vállalatom a Sony volt, akikről azt hittem, hogy rendelkeznek azzal a technológiával és elszántsággal, hogy a számítástechnikát a mindennapi életbe is átültessék. 1981-re, miután megpróbáltunk pár prototípust kifejleszteni a Sony mérnökeivel, nyilvánvalóvá vált, hogy a vezetőség érdektelen az ügyben. Ezért fordítottam a figyelmemet a Szilícium-völgy felé, ahol a HP, mint technológiailag fejlett cég meglehetősen jó termékekkel, egy logikus választásnak tűnt. Végül mégis beláttam, hogy a HP szervezeti felépítése egyszerűen nem engedi, hogy bevezessük az emberközpontú designt a technológiai eszközök esetén. Itt, ezen a ponton már tudtam, hogy kapcsolatba kell lépnem az Apple-lel.

1982-ben egy nap meghívtak egy partira a Szilícium-völgybe, ahol találkoztam az Apple II divízió vezető designerével, Rob Gemmell-lel. Miután megmutattam neki a terveim, Rob azt válaszolta, hogy: “Mindenképp találkoznod kell Steve Jobs-szal. Őrült egy fickó, viszont nagyon törődik azzal, hogy egy világszínvonalú designt hozzon az Apple életébe.”

Az igazi út még csak most kezdődik 

Rob eljött meglátogatni minket a stúdiónkba a németországi Fekete-erdőbe, ahol elmagyarázta azt, amire már eleve fel voltam készülve, hogy az Apple-lel dolgozni nagy kihívás lesz, lehet, hogy baromi nehéz lesz, de egyben sorsdöntő lehetőség is. A beszélgetés után hamar realizálódott bennem a rés az Apple jelenlegi termékei és Steve Jobs ambíciója (“a világ legjobb vállalata lenni”) között.

Miközben épp a találkozóra vártam Jobs irodájának ajtaja előtt, épp azon gondolkodtam, mit fogok vajon reagálni, ha egyből kirúg az irodájából, ahogyan arra már előre figyelmeztettek. Elképzeltem, ahogyan egy formálisnak nem nevezhető figura jön majd ki az irodából, ennek ellenére nagyon megdöbbentem, mikor Jobs formális öltözékben jelent meg, ami számomra elég kényelmetlen szituáció volt, mivel egyszerű farmert viseltem egy pólóval. Később viszont észrevettem, hogy az ő pólója még az enyémnél is régebbi és kopotabb volt. “Az előző látogató is épp egy munkát keresve jött” viccelt Jobs, ezzel megtörve a kezdeti feszültséget közöttünk. (angolul: “He’s looking for a job,” Jobs joked.)

Eredeti tervek, amelyek a Jobs és Esslinger beszélgetése közben születtek

Mikor megmutattam a WEGA-nak és a Sony-nak készített terveim, Jobs szinte azonnal rávágta: “Én ezt akarom az Apple-nek.”. A design mellett átbeszéltük a folyamatokat is, ahogyan a designt kezelni kell. Elmagyaráztam neki, hogy a design a cég magját jelenti és hogy egy világszintű design sosem fog egy szervezet aljáról kiteljesedni, ezért a design csapatnak egyesen neki, Jobs-nak személyesen kell felelnie és jelentenie. Máskülönben a jó és innovatív megoldások le fognak morzsolódni a szervezeti hierarchiában az egók és a személyes érdekek miatt. Jobs enyhén sértve érezte magát, mikor rávilágítottam, hogy ez jelenleg az Apple-nél is így működik.

Valójában Jobs alig tudott valamit a designról, de szerette a német kocsikat. Megragadva a hasonlatot, elmeséltem neki, hogy a design a komplett csomag, kifejezi a termék lelkét és értelmét anélkül, hogy beindítanánk a kocsit vagy ismernénk a történelmét. Ha ez nem így lenne, akkor a Porsche csak egy szép kocsi lenne, de nem lenne Porsche.

Mikor a nagyobb ambícióiról kérdeztem, egyszerűen csak elmosolyodott és a következőt mondta: “Először el akarok adni egy millió Mac-et. Aztán azt akarom, hogy az Apple legyen a legnagyobb és a legnagyszerűbb vállalat a földön.” Valamilyen különös oknál fogva mindketten egyetértettünk abban, hogy ezek a célok abszolút elérhetőek.

A találkozás végén sürgettem Jobs-t, hogy gondolja újra az Apple jelenlegi design-folyamatait és emelje egyenrangú fontosságúvá a mérnöki folyamatokkal. Elmondtam neki a személyes véleményem, hogy az Apple-nek szüksége van egy design-vezetőre és egy csapatra, ami csak neki jelent közvetlenül, valamint a designnak évekkel előrébb kell járnia, mint bármilyen tényleges termékfejlesztés. Ezzel a keretrendszerrel az Apple évekkel előre tud új technológiákban gondolkodni – ahelyett, hogy ad-hoc, véletlenszerűen fejlesztene. Így tanítottam meg Jobs-t, hogy a designt első helyre kell helyeznie, ha világszínvonalú céget szeretne létrehozni.

Összegzésképp talán csak annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy Hartmut  Esslinger neve kicsit háttérbe szorult, ha az Apple-re és a design szóra gondolunk, hiszen mindenkinek egyből és jogosan Jony Ive jut eszébe, viszont Esslinger volt az az ember, aki legelőször bemutatta és rávilágított a design fontosságára Steve Jobs előtt és volt bátrosága megmondani neki, hogy amit a találkozásukig csináltak a cégnél, az elég középszerű volt. Sokat köszönhetünk neki.

Inspirációként pedig itt vannak a legjobb tanácsok egyenesen a Hartmuttól: