Az elmúlt időszakban nem jelentkeztem új bejegyzéssel, mivel gőzerővel folytak a munkálatok, hogy elköltözzek a blog.hu-s oldalról egy saját domain-ra. Ez sikeresen befejeződött, így ezentúl az iphonefejlesztes.com illetve az iphonefejlesztes.info oldalról érhetitek el a blogom.
A mai bejegyzésben megmutatom, hogy hogyan lehet egy UITableView-t létrehozni, és kezelni. Nagyon egyszerű kis bejegyzés lesz, azonban rendkívül hasznos tud majd lenni. A tableView-k nagy előnye, hogy pontosan annyi elemet tölt be a memóriába, amennyit meg is jelenít. Így nagy memóriaigényű feladatokat sokkal hatékonyabban lehet megjeleníteni vele, mintha más logikai módszerrel végeznénk a megjelenítést.
MusicTweeter – Mutsd meg, hogy mit hallgatsz!
Esetemben ezzel akkor szembesültem, mikor a Covers-t készítettem. Ott egy ScrollView-ba raktam a felolvasott borítókat a program elején. A gond csak az volt, hogy mivel kicsit bugzik a MusicLibrary, mindig lefoglalt 256kByte memóriát minden képhez, amit nem szabadított fel. Emiatt hamar elfogy a memória, a telefon meg kilépteti az iPod-ot a háttérben, így a musiclibrary kérések time out-olnak, és az egész úgy omlik össze, hogy csak szép nézni. 
Erről részletesebben a következő bejegyzésben fogok írni majd 18-a környékén (addig sajnos egyetem). De aki kíváncsi a jelenségre, még a Covers 1.0 illetve Covers Free 1.0 így működik (az 1.1 már jó rég elfogadás alatt áll, szóval hajrá a letöltéssel mert eltűnik végleg )!
Na de visszakanyarodva a TableView-khoz. Egy ismerősöm, Kamocsay Lajos (www.codza.com) segített ebben a memóriás problémában, és Ő ajánlotta a TableView-kat. A mai bejegyzésben
- Létrehozunk egy tableView-t
- Feltöltjük adatokkal, és
- Reagálunk az érintéseke.
A következő bejegyzésben pedig egy saját cellát fogunk megadni, amibe már képeket (album borítókat) is rakunk.
Na de kezdjük is el!
Természetesen egy új projekt, View-based template-el. Majd nyissuk is gyorsan meg a .xib fájlt, és húzzunk a view-ra egy UITableView-t. Csak két lényeges dolgunk van:
Állítsuk a datasource-t és a delegate-et a File’s Owner-re.
A következő művelet a header fájlban lesz!
Implementálni kell a UITableViewDelegate UITableViewDataSource delegátokat, továbbá létre kell hozni egy NSArray-t. Az egész header fájl így fog kinézni:
@interface MusicAppViewController : UIViewController <UITableViewDelegate, UITableViewDataSource> {
NSArray *listData;
}
@property (nonatomic,retain) NSArray *listData;
@end
Az implementálása pedig szintén nagyon egyszerű. A következő logikai lépésekből áll:
- A viewDidLoad-ban inicializáljuk a tömböt
- Implementáljuk a numberOfRowsInSection, a cellForRowAtIndexPath illetve a didSelectRowAtIndexPath függvényt.
A viewDidLoad ezután így fog kinézni:
NSArray *array = [[NSArrayalloc] initWithObjects:@”Üdvözöllek”, @”a megújult”, @”oldalon”, nil];
self.listData = array;
[array release];
[superviewDidLoad];
A listData tömb fog szolgálni a TableView-nak forrásként. 
Szóval ennek az elemei lesznek megjelenítve.
Szóval ennek az elemei lesznek megjelenítve.A numberOfRowsInSection függvényben annyi dolgunk van, hogy visszaadjuk az elemek pontos számát.
Ezt egy sorban el lehet intézni, de azért álljon itt a teljesség kedvéért:
-(NSInteger)tableView:(UITableView *)tableView
numberOfRowsInSection:(NSInteger)section
{
return [listDatacount];
}
A következő függvény kicsit trükkösebb lesz. Itt visszaadjuk hogy pontosan melyik cella való a kért helyre, amit paraméterben megkapunk. Először a kód:
-(UITableViewCell *)tableView:(UITableView *)tableView
cellForRowAtIndexPath:(NSIndexPath *)indexPath
{
NSUInteger row = [indexPath row];
static NSString *cellID = @”customCell”;
UITableViewCell *cell = [tableView dequeueReusableCellWithIdentifier:cellID];
if(cell == nil)
{
cell = [[UITableViewCellalloc] initWithFrame:CGRectZeroreuseIdentifier:cellID];
}
[cell setText:[listDataobjectAtIndex:row]];
return cell;
}
A row változó az integer értéke az adott sornak. Ezután felveszünk egy cella azonosítót, melyel hivatkozhatunk a mezőkre. Ennek akkor van fontosabb szerepe mikor custom cellákkal dolgozunk (lásd: következő bejegyzés). Ezután elkérünk egy cellát, melyet újra fel fogunk használni (ez biztosítja azt, hogy a memóriában csak az aktuálisan megjelenített van betöltve, mivel ha görgetjük akkor az eltűnő cellát frissíti az új tartalommal). Ezután egy egyszerű vizsgálat követezik, hogyha még nem volt lefoglalva a cell, akkor létrehozzuk. Az utolsó előtti sor beállítja a text tulajdonságát a tömbünk értékével, majd végül a függvény visszatér a cellával.
Na, már csak egy dolog van:
Mi történik ha rákattintunk egy cellára? Természetesen meghívódik egy függvény, mégpedig a didSelectRowAtIndexPath. Ennek az implementációja:
-(void)tableView:(UITableView *)tableView didSelectRowAtIndexPath:(NSIndexPath *)indexPath
{
NSUInteger row = [indexPath row];
UIAlertView *tmp = [[UIAlertViewalloc] initWithTitle:@”TableView meg lett nyomkodva!”message:[NSStringstringWithFormat:@”Pontosan a(z) %d elem”,row] delegate:selfcancelButtonTitle:@”ok”otherButtonTitles:nil];
[tmp show];
[tmp release];
}
Ebben sincs semmi ördögi. Egyszerűen csak elkérjük hogy melyik cella is volt az, majd annak alapján futtathatjuk tovább a programot (betölthetünk egy új view-t vagy bármit). Jelen példában egy alertView-t dobok fel, hogy melyik cella lett megnyomkodva.
Egyszerűen csak elkérjük hogy melyik cella is volt az, majd annak alapján futtathatjuk tovább a programot (betölthetünk egy új view-t vagy bármit). Jelen példában egy alertView-t dobok fel, hogy melyik cella lett megnyomkodva. Remélem érthető volt!
Az eddigi szokásokkal ellentétben, most már van lehetőség forráskódot is közzétennem, így aki ellátogat az iphonefejlesztes.com oldalra, le is töltheti a mai munkánkat!
No comment yet, add your voice below!