Ismét az Almalaptól veszünk át nektek cikket. Már korábban is olvastam az Apple táboráról, de most Ferenczy Gábor remekül összefoglalta nekünk.

Az Apple Camp a nyári hónapokban elérhető három napos, 8-12 éves gyerekek számára meghirdetett szünidei program, a lebonyolításáért a programban részt vevő Apple Store-ok a felelősök. A cél, hogy megismertessék a gyerekekkel a mozi-készítést, persze az Apple iPadjét, Macjét használva, az iMovie, a GarageBand és más alkalmazások segítségével. Kapitalistául vidám beetetés zajlik – a részvétel ugyanis ingyenes. Jöjjön egy iMore beszámoló, miről is van szó!

Apple Camp

Idén nyáron két programot ajánlottak a résztvevőknek, az egyik mozikészítés volt, a másik pedig történet mesélés iBooks-szal. A három nap alatt – ez napi másfél óra Apple Store-os elfoglaltságot jelent csak – kellett megtanulni az eszközök és szoftverek használatát, az adott szakmák alapvető infóit. Sőt, az első két nap a tanulásé, a harmadik a bemutatóé. Az Apple Store szervez mindent, biztosítja a szükséges hardvert és szoftvereket. Még egyszer: mindezt ingyen.

Az Apple életérzés átadása – ezek szerint a cég is tudja – nem kezdődhet elég korán. Az Apple azonban ezeken a rendezvényeken hangsúlyosan nem az értékesítésre, hanem a felfedezésre, a szórakozásra helyezi a hangsúlyt. Az Apple nem hardvert kínál, hanem életmódot. Az Apple nem elad, hanem biztosítja a szabad alkotáshoz az eszközöket. Marketing ezeregy százalékon.

“Mivel az unokatesóimat egy hétre rám bízták, egyikük 9, a másik 12, így nekem evidensnek tűnt, hogy jelentkezünk erre a programra. Engem érdekelt, őket meg rám bízták. Szóval nem volt kérdés.” Az igazi feladat az volt, hogy sikerüljön a néhány hely egyikét elcsípni. Egy Store hat-nyolc csoportot indít összesen, és a helyek órák alatt fogynak el.

Első nap

Pár perccel korábban érkeztünk. Az ajtóban álló fiatalember mutatta, melyik asztalhoz kell mennünk, az asztal körül már páran álldogáltak, az asztal épp olyan volt, mint azok, amelyeknél csoportos oktatást tartanak vagy más bemutatót. Az Apple Store stáb tagjai az alkalomra készült egyen-zöld pólót viselték.

Hamarosan a többiek is megérkeztek, tényleg vegyes csoport alkottak, voltak 8 évesek és 12 évesek is, nagyjából egyenlő arányban fiúk és lányok. Amikor új résztvevő érkezett, kapott egy Apple Store-os táskát, amiben megtalálta a saját zöld pólóját (a jelentkezésnél bekérték a méretet). A póló hátán a “Kreatív alkotót keresünk!” nyomat volt olvasható.

A póló telitalálat. A gyerekek imádják. És nem csak arra jó, hogyha valamelyik elkószálna, akkor könnyű legyen megtalálni. De viselésével – mert azonnal felhúzták – a csapat tagjává lettek, és a többi nézelődő vásárlóhoz képest bennfentesek.

A táskában még egy eredeti Apple füllhallgatót is találtunk. Ha bemész egy boltba, akkor sok mindent kipróbálhatsz, gépeket, iPhone-t, iPadet, iPodot – de füllhallgatót nem. Nem csak higiéniai okok miatt. Így minden kölyök saját füllhallgatót kapott. És végül, mindenki talált egy kitűzőt a nevével, így könnyebb a másikat megszólítani. A bolt stábja figyelt arra, hogy mindenki a jó zacskót kapja, ha kellett, elszaladtak nagyobb pólóért – a hiú mamák, ugye –, vagy kijavították a kitűzőt, amikor valamelyik gyerek becenevét szerette volna azon látni. Ja, és közben a mi aggódó kérdéseinkre is válaszoltak (milyen anyagból van a póló, megtarthatják-e, mosható-e…).

Amikor végre sikerült mindenkit leültetni, akkor a csapat papírt és ceruzákat kapott – a digitális munka ilyen hagyományos eszközökkel kezdődik. Először a forgatókönyvet kell elkészíteni – tanultuk meg. Ehhez jó tudni, hogy mi az a humoros jelenet, meg kell tervezni a film nyitó-jelenetét, a történet közepét, és azt, hogy hogy szeretnéd befejezni. A gyerekek nem mind hallgatták végig a tanácsokat, azonnal rajzolni kezdtek.

Az elkészült forgatókönyv az otthoni munkához kell. Mindenki ennek alapján forgatja le a moziját. Akinek, vagy szüleinek, van iPhone-ja vagy iPadje, az azzal, mások pedig az ismerőstől, baráttól szerzett eszközzel, más kamerával. A terv készítéséhez ez is hozzátartozik.

Amikor elkészültek a forgatókönyvek, akkor jött el az iPades GarageBand megismerésének ideje. Az unokaöcsém persze elfelejtette letölteni az appot, de a segítőkész Apple-csapat egyik embere azonnal segített – ahogy egy másik gyereknek egy másik ember, mert ott viszont dugig volt zenével az iPad. Így mindjárt szerét ejtették az iCloud bemutatásának – a gyerekek szintjén.

A hátralevő időben a GarageBand alapjait tanulták, hogy mindenki megfelelő zenét vághasson a mozija alá. Mivel a GarageBand egy zseniális program, ezernyi hangszerrel, így nem volt nehéz hamar sikerélményhez juttatni a gyerekeket. Ehhez persze az is kellett, hogy szinte több segítő legyen jelen, mint gyerek. És mindegyik kedvesen, felkészülten – pontosítok: egy 8-12 éves gyerekre felkészülten. Persze nem volt elég idő a zene befejezésére, így ez is maradt házifeladat.

A másfél óra gyorsan eltelt. A végén mindenki felajzva indult haza. A gyerekek tettre készen, lábaikkal már Hollywoodon tiporva. Mi meg némileg rettegve, hogyan fogunk tudni segíteni, ha technikai akadályba ütköznek. Egyes anyukák már látták, hogy a napjuk jelmezvarrással fog telni.

Kreatív levegőt szívtunk be és megtelt a tüdőnk.

Második nap

A tábor átköltözött a bolt másik sarkába, az asztalokon iMac-ek vártak minket. Minden gyerek magával hozta a videófelvételeket és a GarageBandben szerzett zenéit. Nem állítom, hogy a foragtókönyv hű követése volt bármelyik, de roppant büszkék voltak rá. Ma volt a napja, hogy ezeket iMovie-ban összefűzzük mozivá.

Az iMac-eken ott szerepelt a gyerekek nevei, így miután mindenki megtalálta a sajátját, kezdődhetett az anyagok összedolgozása. Már tegnap is több segítő volt, mint gyerek, de ma még többen vártak arra, hogy ha valamelyik táborozó megakad, annak segítségére siessenek. Így az anyagok beolvasása sem tartott sokáig.

A beolvasás után a gyerekek megtanulták, hogy tudják a klippeket egymás után elhelyezni, hogy adhatják hozzá a zenéjüket. Egy óriás kivetítőn lehetett látni, amit éppen a vezető csinált, ezt könnyű volt követni azoknak, akik vizuálisan értik meg könnyebben a feladatot. Akik verbálisan szeretik, azokat lépésről-lépésre instruálták. És aki kísérletezni szeret, hogy eltanulja a program használatát, azt a cirkáló segítők tartották irányban.

Ebben a fázisban érvényesültek a segítők animátori és gyerekismereti képességei. A Mac-es iMovie pofonegyszerű alkalmazás (ezt azért kis szódával lazítsuk, nem véletlenül oktatjuk négy órában a mAcademián), viszont a gyermeki türelmetlenség és dekoncentráció képes frusztrációhoz vezetni. Ám a segítők képesek voltak mindenki figyelmét, érdeklődését és türelmét megőrizni és alkotássá konvertálni.

Lassan összeálltak a mozik. A másfél óra ismét elillant, a gyerekek nem akarták otthagyni a gépeket. A szerencsésebbek a munka otthoni folytatására készültek.

Harmadik nap

Ez az nap hivatalosan az Apple Camp Film Fesztivál napja. A Store-okban hetente két csoport készít filmet, és pénteken a két csoport együtt nézi végig az elkészült(?) műveket. Persze a szülők, testvérek és barátok – akár szerepeltek a filmen, akár nem – sem maradnak otthon. A Fesztiválhoz kicsit átalakul a Store, pár asztalt összetolnak, székeket kerítenek a nagyiknak.

A látványosságra a gyanútlan vásárlók is felfigyelnek, így a vetítések telt házasak. Minden gyerek filmjét a nagy vászonra vetítik ki. A vetítés előtt a segítők egyike név szerint kiszólítja az alkotót, aki hangosan bemondja nevét és a film címét.

A filmek – hát olyanok, amit pár nap alatt egy 8-12 éves össze tud rakni úgy, hogy az eszközökkel épp megismerkedett. A zenék esete hasonló. Akadnak ép-kéz-láb történetek és olyanok is, ahol többet mond a cím, mint a hang és a látvány. De itt mindenkinek sikere van!

A vetítés végén – nem, nincs eredmény hirdetés, ez nem verseny volt, hanem könnyed nyári szórakozás – egyesével kihívják a résztvevőket, akik megkapják diplomájukat. És még egy zöld szíjú órát, amelynek a vége USB-s pendrive.

Remekművek