Körülbelül másfél éve, hogy egy chicagói start-up konferencián Dag Kittlaus, a Siri társalapítója is részt vett, mint előadó. Yoni Heisler, a TUAW internetes hírportál szerkesztője volt olyan szerencsés és élőben hallhatta, ahogyan Kittlaus a technológiáról beszél és arról, hogy hogyan is jött létre a Siri. (Érdekességképpen például Steve Jobs egyáltalán nem rajongott magáért a Siri névért.)

“Az első Siri iroda 2010-ben jött létre, épp, hogy három héttel azután, hogy megjelent a Siri nevű alkalmazásunk az App Store-ban” – emlékszik vissza Kittlaus. “Az Apple küldött egy üzenetet, melyben felhívták a figyelmemet, hogy hamarosan egy Scott Forstall nevű pasas fog keresni telefonon.” Ahogyan megígérték, idővel kapott is egy hívást Kittlaus az Apple-től, annyi különbséggel, hogy a vonal másik végén nem Forstall, hanem Steve Jobs beszélt.

“Steve megkért rá, hogy menjek át hozzá a lakására másnap. Így hát meg is látogattam és képzeljék: több mint három órán át folytattunk egy igen szürreális beszélgetést a jövőre vonatkozóan a kandallója előtt.” Úgy tűnik Steve-nek különleges képessége volt arra, hogy órákat beszéljen tényszerű pontossággal és előrelátással a jövőről. Valójában, ha visszakeressük a több évvel ezelőtt Jobs-szal készített interjúkat, észrevehetjük, hogy már akkor olyan technológiákról és megoldásokról beszélt, amelyek még csak ma kezdenek valósággá válni.

Tavaly év végén előkerült egy ritka hangkazetta tartalma is, amelyen hallhatjuk, ahogyan az 1983-as aspeni Nemzetközi Design Konferencián beszél a jövőről és arról, hogy “A jövő többé már nem olyan, mint eddig volt.”. Steve ekkor még csak 28 éves volt, de az 54 perces beszéde egyértelműen bebizonyítja, hogy időnk egyik legnagyobb látnoka volt. Harminc évvel ezelőtt képes volt olyan problémákról beszélni, amelyek csak az elmúlt években bukkantak fel a technológia világában, valamint hátborzongató pontossággal határozta meg azt is, hogy mikor kerülnek ezek a problémák megoldásra. Ebből a beszédéből szeretnék most kiemelni pár érdekes részletet.

Technológia és művészet

Jobs mindig is megszállottja volt a művészetnek és a tökéletességnek. Ennek a megszállottságnak köszönhető, hogy olyan minőségű termékeket gyárt az Apple, amik egyedülállónak tekinthetők a technológia világában, hiszen olyan részletekre is kitérnek a tervezésüknél, amelyeket a felhasználó esetleg sosem fog látni a mindennapi használat során. Ilyen részlet például, hogy Steve mindig külön gondot fordított arra, hogy a gépek belseje is ugyanolyan dizájnos és szép legyen, mint a külső borításuk. A betűtípusok fontosságáról már nem is beszélve.

“…ennek ellenére mi megpróbáljuk megoldani azt a problémát, hogy egyesítsük a művészetet a technológiával. Éppen ezen dolgozunk most. Tegyünk ide arányos szóközökkel rendelkező betűtípust. Ide tegyünk többféle betűtípust. Tegyünk ide még egy kis grafikát annak érdekében, hogy úgy érezzük, képet nézünk.”

A művészet és a technológia nem egymást kizáró ellentétek, nem kell közöttük választanunk. Véleményem szerint az Apple sikerének egyik kulcsa, hogy felismerte ennek jelentősségét és kitűnően hozza összhangba eme két, látszólag egymást kizáró fogalmat.

Egy App Store-szerű kirakat

Mikor Steve a számítógépes szoftverekről beszél az 1983-as konferencián, elmagyarázza miért teljesen hiábavaló az a próbálkozás, hogy a régi módon adjunk el szoftvereket (CD-re írva, dobozban). Ez a kijelentése azért különösen meglepő, mivel ekkoriban csak ez az egyetlen útja létezett a szoftverek értékesítésének és ez az ötlet jelentette az iTunes, az App Store és a Mac Appe Store alapját is.

“…és akkor elmész venni egy szoftvert, de mivel nem tudod, hogy melyiket vedd meg, ezért kikéred egy számítógépeket értékesítő eladó véleményét: “Melyiket kéne megvennem?”, de ez a személy sem fogja tudni rá a választ, mivel ő számítógépeket értékesít, nem pedig programokat. Ennek következtében egy teljesen kamu választ ad neked, te pedig elhiszed neki és vagy boldog leszel a szoftvereddel, vagy nem.

Most hasonlítsuk össze ugyanezt a folyamatot egy lemezbolttal. A legtöbb ember már azzal a tudattal megy be a boltba, hogy tudja, mit akar venni. Nem mennek oda és kérdezik meg, hogy “Melyik lemezt kéne megvennem?”. Pontosan tudják, mit akarnak venni, mert van ez a jelenség a rádióval kapcsolatban, tudják mire gondolok: mikor már kapott a vásárló egy ingyenes lehetőséget arra, hogy belehallgasson az adott zeneszámba, így már könnyen el tudja dönteni, hogy tetszik-e neki az adott dal vagy sem.

Szükségünk van egy hasonló megoldásra a szoftverek értékesítése esetén is. Szükségünk van egy “szoftveres rádióállomásra”.

…

Előbb-utóbb meg fogjuk tudni valósítani ezt a folyamatot a telefonvonalon keresztül, aztán pedig közvetlenül gép és gép között is képesek leszünk rá. Mindezek után pedig, oda fogjuk adni a programokat fél percig ingyen, vagy adni fogunk öt darab képernyőfotót a program működéséről, vagy hagyni fogjuk, hogy szórakozzon vele a felhasználó egy napig. És ha ezek után meg akarod venni, csak be kell majd ütnöd a bankkártyaszámod és kész, megvetted. Nem tudom még, hogy hogyan fogjuk ezt megvalósítani, de szükségünk van egy ilyen “rádióállomásra.”

Ennek a beszédnek az elhangzásakor az iTunes Store és az App Store még több, mint 20, illetve 25 évre voltak, de az internetes áruházak gondolata és koncepciója már elkezdett körvonalazódni Jobs elméjében.

Az iPad előszele

Meglepő, de egy iPad-szerű eszköz eredetileg nem Steve Jobs fejében fogalmazódott meg elsőként. Az érdem Alan Kay számítástechnikai mérnököt illeti, aki egy 1972-es publikációjában már körülírt egy iPadhez hasonló eszközt. Érdemes még megjegyezni, hogy Jobs rendkívül ragaszkodott Kay alapelveihez, sőt, híres mondása: “azoknak, akik igazán komolyan gondolják a szoftverkészítést, maguknak kell elkészíteniük a hardvert is”, szintén egy eredeti idézet Alan Kay publikációjából.

“Az Apple jelenlegi stratégiája meglehetősen egyszerű. Bele akarunk rakni egy olyan számítógépet egy könyvméretű eszközbe, amelyet egész nap magaddal vihetsz és húsz perc alatt megtanulhatod használni. Ez az a terv, amit igazán meg akarunk most valósítani. Ráadásul mindezt egy rádiós csatlakozóval is ellátnánk, így ha bármilyen adatra szükséged lenne, ne kelljen semmilyen adatbázissal, vagy más számítógéppel összekötnöd.

Jelenleg még nem tudjuk, hogyan fogjuk mindezt megvalósítani. Lehetetlen, technikailag. Ebből kifolyólag három lehetőségünk van. Az első, hogy nem csinálunk semmit, de ahogyan említettem, elég fiatalok és türelmesek vagyunk, ezért ez nem lenne egy jó megoldás. A második, hogy beleteszünk egy silány minőségű számítógépet egy könyvbe, ezt meg tudjuk már tenni, mint ahogyan a versenytársaink is megtudják tenni, sőt meg is teszik. Nekünk tehát nem kell ezzel foglalkoznunk. A harmadik lehetőség, hogy tervezünk egy olyan számítógépet, amelyet bele akarunk majd rakni egy könyvbe, annak ellenére, hogy ezt még most nem tudjuk megvalósítani. Jelenleg ez a számítógép egy kenyérdobozban van, 10.000 dollárba kerül és Lisa-nak hívják.”

27 évvel később iPad lett az eszköz neve.

Jobs utalása arra, hogy mi teszi a Sirit igazán különlegessé

A kérdés-felelet rész során Jobs az alábbit nyilatkozta a hangfelismeréssel kapcsolatosan:

“A hangfelismerés körülbelül egy évtizednyire van tőlünk. A probléma nem csak az, hogy felismerjük a hangot, mikor beszélünk valakihez, hanem az, hogy meg is értsük azt. És ez sokkal nehezebb feladat, mint csak felismerni egy hangot. 

Valahogyan még csak kiválasztjuk és sorba rendezzük a szavakat, de mit jelentenek mindezek? Ráadásul a legtöbb nyelv kontextus által vezérelt, tehát a szó, ami egy szövegben egyvalamit jelent, egy másik szövegben teljesen másfajta értelemmel rendelkezik… De ezt megoldani rettenetesen nehéz feladat, ezért még több mint egy évtizedet kell várnunk rá, hogy ennek a közelébe érhessünk.”

Valójában még a mai napig sem sikerült maradéktalanul megoldani ezt a problémát, hiszen ha jobban belegondolunk, hogyan is működik Siri, megfigyelhetjük, hogy kulcsmondatokra reagál és ezeknek a mondatoknak van körülbelül két- vagy háromféle variációja. Azonban ha ezen variációktól eltérően fogalmazzuk meg a kérésünket, Siri nem tud vele mit kezdeni. Tehát valójában itt sem beszélhetünk még teljes mértékig értelem szerinti hangvezérlésről.

Steve Jobs körülírja a Google Maps utcanézetét 

A következő részletben Jobs izgatottan mesél arról, hogy milyennek képzeli el a jövő térképét:

“A következő kísérlet épp itt, Aspenben került megrendezésre. Az MIT kivonult négy évvel ezelőtt Aspenbe egy kamerával felszerelt teherautóval és miközben végigmentek az összes utcán, sorra lefotózták az összes épületet az összes szögből. 

Ezután fogtak egy számítógépet, rámásolták a fotókat és miközben a képernyőt nézted, úgy érezted magad, mintha az utcán állnál. Mikor pedig megérintettél a képernyőn egy nyilat, akkor tudtál is mozogni az utcában. Tudtál menni előre, hátra, jobbra és balra. Sőt, még egy-két boltba is be tudtál menni.

Ez egy elektronikus térkép volt, ami pontosan ugyanazt az érzést adta vissza, mintha Aspen utcáin sétálgatnál. Ráadásul a képernyő sarkában volt még négy további gomb, mivel minden évszakban visszajöttek és megcsinálták ugyanezt a kísérletet, így még az évszakokat is tudtad váltogatni. Valóban lenyűgöző volt.”

Igaz, ma még mindig nem tudjuk az évszakokat állítani Google Maps-ben, viszont óriási adatbázissal rendelkezik és majdnem mindenhol elérhető már az utcanézet. Tény, hogy teljesen másképpen állunk már hozzá a navigációhoz, mint ahogyan azt pár évvel ezelőtt tettük.

Jobs előszeretettel alkalmazott kitűnő eredményű alkalmazottakat

“Hiszünk a nagyszerű emberek jelenségében, ami azt jelenti, hogy hiszünk abban, hogy vannak olyan kitűnő képességekkel rendelkező egyének, akik körülbelül ötször lekörözik a “jó” emberek teljesítményét. Ezek azok az emberek, akiket szívesen látunk az Apple-nél, akik mind egyéni sajátossággal, életszemlélettel rendelkeznek, akik a világ művészei. Ennek köszönhető, hogy egy nagyon kis vállalattal rendelkezünk, hogy ha annak tekintetében vizsgáljuk az eredményeket, hogy mennyi az egy főre jutó bevételünk. Hamarosan túllépjük az egymillió dolláros eladási küszöböt, mindezt kevesebb, mint 5000 alkalmazottal világszerte. Ez az, ami igazán elképesztő.”

Az Apple-nek 2013 utolsó negyedévében 37.5 millió dollár volt a bevétele, ami azt jelenti, hogy hetente 2.7 millió volt az összes eladásból befolyt összeg. Ami pedig az alkalmazottak számát illeti, jelenleg több, mint 80 ezer ember dolgozik az Apple-nél világszerte.

Ezek után én bátran ki merem jelenti, hogy Steve Jobs szinte egy mágus volt a látnoki képességek terén, hiszen hihetetlen rálátással rendelkezett a jövő technológiáira. Egy vállalat vezetésénél elkerülhetetlen, hogy bizonyos mértékű intuitív, látnoki képességekkel rendelkezzen a vezető, hiszen nem lehet mindent piackutatással és számokkal magyarázni. A vezetőnek mindig három, ha nem négy lépéssel kell előrébb járnia a jelen történéseinél, hiszen minél világosabban és tisztábban látja a jövőt, annál sikeresebb lehet a vállalat is. Ez a képesség volt az, ami megkülönböztette és kiemelte Steve Jobs-ot a világ vezetői közül és ami sikerre vitte az Apple-t is.

De vajon ez a képesség tanulható? Az utódai is ilyen tiszta vízióval és rálátással fognak rendelkezni a jövővel kapcsolatosan?