Az új M5-ös chippel felszerelt MacBook Pro bemutatása csupa jó hírt hozott magával – leszámítva azt az apróságot, hogy az Európai Unióban árusított gépek dobozából kikerült az USB-C hálózati adapter, avagy köznyelvi kifejezéssel élve a töltő.

A kezdeti források az EU-t okolták és bár ebben van valami, a szabályozás technikailag nem tiltotta meg az Apple-nek, hogy a hálózati adaptert is a dobozba tegye. Nézzük meg a részleteket!

Az EU-t zavarja a sok elektronikai hulladék, ezért egy új szabályozást vezettek be azokra a laptopokra és telefonokra, amik micro USB, mini USB, USB-C vagy koaxiális csatlakozókat használnak.

A szabályozás első része az volt, hogy az EU arra kötelezte a gyártókat, hogy minden eszközre egységesen USB-C töltőcsatlakozót tegyenek, így ugyanis elég egy töltő mindenhez (már ha az a töltő megfelelő teljesítményű).

Viszont ez már hozza magával a második részt is, hiszen ha a MacBookod töltőjével tudod tölteni az iPaded és az iPhone-od is, akkor miért kellene hozzá 3 töltő?

És mi van akkor, ha új eszközt veszel? Akkor kapsz mellé egy új töltőt, amire valószínűleg semmi szükséged, hiszen a régi eszköz töltője ugyanúgy meg fog felelni.

Ennek a problémának a megoldására az EU arra kötelezte a gyártókat, hogy eszközük vásárláskor kínálják fel a felhasználóknak a döntést, hogy kérnek-e töltőt hozzá vagy sem.

Az Apple több különböző módon is megoldhatta volna a szabályozásnak ezt a részét. Dönthettek volna úgy, hogy két különböző “kiszerelést” gyártanak az európai piacra: az egyik dobozban van hálózati adapter, a másikban pedig nincs. Ez egy logisztikai rémálom lett volna.

Azt is megtehették volna, hogy ingyen adnak külön egy hálózati adaptert azoknak a felhasználóknak, akik kérnek, de ebben az esetben feltehetően mindenki kért volna ingyen és semmi értelme nem lett volna.

Szóval az Apple úgy döntött, hogy ha valakinek kell hálózati adapter, akkor fizessen érte, ők egyszerűen az EU-ban adapter nélkül adják a MacBook Pro-t.

Szerinted jó megoldást hozott az Apple?