Rengeteg reklámmal találkozhatunk a közösségi médiában és bármennyire is azon dolgoznak a cégek, hogy releváns tartalmakat jelenítsenek meg nekünk, ez sokszor nem jön össze, de amikor igen, akkor tényleg hasznos termék, szolgáltatás vagy alkalmazás tud megjelenni a feedünkben. Így volt ez most velem is nemrég, mikor az f8 Lens Toolkit fotós segéd alkalmazás hirdetése rám talált az Instagramon.

Ősszel fejeztem be a fotós OKJ-képzést, így még bőven abban a stádiumban vagyok fotós életemben, hogy a legapróbb kis tudásmorzsák, segédletek, eszközök, kiegészítők és munkalehetőségek is érdekelnek, hogy minél többet megtudhassak és megtapasztalhassak ebben a szakmában. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jó tanáraim voltak a képzés során, de az idő szűke miatt nagyon sok mindenre nem tudtunk időt keríteni, az amúgy is eléggé elmaradott képzési anyag mellett.

Biztos vagyok benne, hogy köztetek is bőven akad olyan, aki mind tudásban, mind tapasztalatban jártasabb nálam a fotózásban, és számára az f8 Lens Toolkit alkalmazás teljesen felesleges, hiszen minden funkcióját gyakorlatban ismeri és használja és nincs szüksége mindezek számszerű mutatására és kiszámolására. Azok számára viszont rendkívül hasznos lehet ez az app, akik szeretnék tudni, hogy mekkora gyújtótávon milyen szögben lát az objektívjük és ez hogyan változik; vagy épp eltérő szenzorméretű vázakon ugyanaz az objektív hogyan viselkedik; de az is kiszámolható, hogy a rekesz, a gyújtótávolság és a tárgytávolság függvényében a mélységélesség mértéke hogyan változik. Számos ilyen és ehhez hasonló okosságot tud az f8 alkalmazás, de nézzük meg kicsit részletesebben.

Az alkalmazás elindulásakor a DOF menüpontra kerülünk automatikusan, ami a mélységélességre vonatkozó számításokat mutatja, de ne szaladjunk előre ennyire, hiszen először érdemes beállítani a felszerelésünket. A látványosabb szemléltetés végett én két vázat és egy objektívet használtam csak, egy APS-C szenzoros Canon M50-et és egy full-frame képérzékelős Canon 6D-t, mindkettőre a Tamron 24-70mm ƒ/2.8 VC USD objektívemet tettem.

Azért fontos előre beállítani, hogy milyen eszközeink vannak, mert az alkalmazás óriási adatbázisa így minden információt tud a felszerelésünkről és ezáltal valós értékeket tud mutatni. Természetesen nem ismer minden vázat, objektívet az app (például fura módon Canon EF bajonettes 50mm-esekből csak az ƒ/1.2-est ismeri, holott itt van előttem az asztalon az ƒ/1.8 STM és az ƒ/1.4 is), de lehetőségünk van pótolni ezeket a hiányosságokat, bár azért így néhány információ fals lehet, mert például a kézzel felvitt objektívek minimális fókusztávolságát nem lehet megadni.

Na de térjünk inkább vissza a mélységélesség számoló részre. Jól látszik a fenti képeken, hogy a 24-70-esemnek a minimális fókusztávolsága 0,38 m és teljesen nyitott rekesze ƒ/2.8, minden, ami ezeknél az értékeknél balrább található a képen, azok azért szürkék, mert nem igazak már a lencsére, de számolni lehet velük, csak nem lesz igaz az eredmény a felszerelésünkhöz viszonyítva.

Az alsó három csúszkát mozgatva elég látványosan változik a felső ábra, ami mutatja, hogy a fókuszsíktól a kamera felé, illetve ellenkező irányba az adott beállításokkal mekkora az a mélység, terület, amin belül éles lesz az adott tárgy vagy személy, illetve ezek függvényében mekkora éppen a hiperfokális távolság. Érdemes megnézni több vázzal és objektívvel is, hogy mindez hogyan változik, mert igaz nem ezeknek a számoknak az alapján fotózunk, de jobban megértjük, miért lett olyan a képünk, amilyen, és ha nem vagyunk elég járatosak, akkor kiszámolhatjuk, hogy mit kell ahhoz változtatnunk, hogy a várt eredményt kapjuk élesben is.

A következő szekció az FOV, azaz Field of View, magyarul látószög. Itt nagyon fontos megjegyezni azoknak, akik nem tudnák, hogy az objektívekre írt mm értékek és a képérzékelő mérete közt milyen összefüggés van. Az objektívekre írt gyújtótávolság, például 24-70mm, full-frame szenzorra (35mm-es film mérete) van számolva, viszont nem mindegy, hogy valójában milyen képérzékelő van éppen a lencse mögött, ha kisebb szenzort használunk, mondjuk egy APS-C-s Canon vázat, akkor már nem ugyanazt a képet látjuk, mint a nagyobb képérzékelő esetén, holott az objektíven nem csavartunk semmit se a zoom gyűrűn. Ezt azért van, mert a kisebb szenzoron nem tud kirajzolódni az objektív által látott teljes kép. Canon vázak esetén a full-frame és cropos szenzorok közt egy 1.6-os szorzót kell használnunk, hogy megérthessük, mennyivel lát “kevesebbet” az objektívre írt gyújtótávnál a kisebb képérzékelő, de ezt majd a következő fülön jobban, látványosabban meg lehet érteni. Három értéket látunk fenn, az első azt mutatja, hogy vízszintesen mekkora az a szög, amiben lát a kamera, illetve a rajzon ezt méterre átszámolva is láthatjuk, a második ugyanezt csak függőlegesen számolva mutatja, míg a harmadik az átlós értékekkel számol. Jól látszik, hogy ugyanazzal a gyújtótávval és fókusztávolsággal a 6D-nél az az M50 mennyivel másabbat lát ugyanazzal az objektívvel, de az is elég szemléletes, hogy teljesen kitekerve 70mm-re már milyen szűken is lát a lencsénk.

A következő fül a Lens match, ahol a lencséket tudjuk egymáshoz viszonyítani, ha végeredményben ugyanazt a képet szeretnénk megkapni. Amennyiben különböző képarányú szenzort használunk, akkor csak képarány, nem valós méret szintjén láthatjuk, hogy mi a különbség köztük, a bal oldali képen egy nagyon nem valós számolás látható, ugyanis a már jól bevált 24-70-est felül egy GFX vázra tettem fel (lépjünk túl azon, hogy ennek, ha van is adapter, sok értelme nem lenne), ami ugyebár egy olyan képérzékelőt tartalmaz, ami nagyobb a full-frame-nél, ezért az objektív valós gyújtótávjánál többet lát, így szépen egy fekete keret jelenik meg a képszéleken, ezt nevezzük vignettálásnak, mert nem tud akkora képet kirajzolni az objektív, mint amekkora a szenzor. Jól mutatja az ábra, hogy bizony 24mm-nél nagyobb látószögre lenne szükségünk a 6D-n, hogy ugyanazt a képet kapjunk, mint Fujifilm GFX-en és ezért piros a gyújtótáv szám, mert azt sehogy se fogja tudni hozni ez a lencse a 6D-n. Amennyiben ugyanolyan képarányú, de eltérő méretű képérzékelőkkel hasonlítanánk össze a lencséket, akkor a szenzorok képe már csak szaggatott vonalakkal látszik egymáson. A középső képen azt láthatjuk, hogy ha a kis szenzoron 24mm-en használjuk az objektívet, akkor csak annyit látunk, mintha full-frame-en 39mm-en fotóznánk, de megfordítva pedig azt kapjuk, hogy a 6D 24mm-es képhez egy 14.9mm-es objketív kellene ugyanahhoz a képhez az M50-en, ami egyébként pont érdekes is, hiszen az M50-hez egy 15-45-ös objektívet adnak alapból, ami átszámolva full-frame-re pont egy 24-70-eset ad ki. Sok egyéb tényező mellett, amelyekkel a könnyebbség miatt most ne számoljunk, jól látszik, hogy nagylátószögű képekhez ugyanazzal a lencsével egy full-frame szenzorral jobban járunk, míg egy távoli téma esetén extra zoomot kapunk lényegében a crop képérzékelő 1.6-os szorzójának köszönhetően.

A szenzorok méretéről kapunk végre rendes képet a Sensors fülön. Amennyiben eddig értetlenül olvastátok, hogy mik is azok a GFX, full-frame és APS-C szenzorok és még sorolhatnám őket (például micro 4/3), akkor most megvilágosodhattok, ugyanis itt végre egymáshoz viszonyítva, valós méretben láthatóak a különböző képérzékelők. Erre a fülre nem is szentelnék több időt, hiszen a képek magukért beszélnek és ha eddig nem tudtátok, milliméterre mekkorák pontosan ezek, akkor most itt a válasz.

A beállítások fület nem számolva, amire nem is szánnék egy bekezdést, a Coverage, azaz lefedettség az utolsó része az alkalmazásnak, de ez okozta a legnagyobb fejtörést is számomra, mert vagy én nem tudok valamit jól vagy pedig hiányos még itt az alkalmazás tudástára. Itt ugyanis minden esetben azt kéne látnunk, hogy mekkora méretben helyezkedik el a képérzékelő az objektív által rajzolt körön belül vagy épp kívül. Azonban az eddigi példákban használt váz és objektív kombókkal nem jelent meg a várt rajz, azt írja, ‘no data’, vagyis úgy tűnik, az alkalmazás adatbázisa ilyen téren még hiányos. Viszont, ha már egy Canon Cinema Prime lencsével próbálkozom vagy GFX vázra GF lencsével, vagy az előbbi Canonokkal, akkor jól látszik, hogy a négyszög alakú szenzornál mennyivel többet lát a kör alakú lencse, vagy épp mennyivel kevesebbet és így láthatjuk a vignettálás mértékét.

Ha ennyi száraz adat után is itt vagytok még, akkor az azt jelenti, hogy érdekes volt és talán számotokra is érdemes lehet letölteni az f8 Lens Toolkit alkalmazást. Szerintem azoknak nincs szüksége rá, akik évek óta űzik az ipart és mindent tudnak már a saját és mások felszereléséről és magáról a fotózásról, azonban akik most tanulnak még csak fotózni, akár OKJ-rendszerben, akár workshopokon, webes kurzusokon vagy épp önmaguktól, azok számára szerintem hasznos kis alkalmazás lesz, én nem csalódtam benne.

[appstore id=”887877435″]