A WWDC Keynote során az Apple azt is bejelentette, hogy a Mac számítógépek a közeljövőben a cég saját tervezésű processzoraival kerülnek a polcokra. Az Apple Silicon névre keresztelt technológia logikus kiterjesztése az iPhone-okban és iPadekben eddig is használt A-sorozatos CPU-knak, amelyeknek az első típusa a most kereken 10 éves Apple A4 volt.

Az in-house kifejlesztett chipsetre való váltás tehát mintegy “jogfolytonos” az eddigi gyakorlattal, az igazi érdekesség viszont az, hogy ezek szerint – és a keynote-on elhangzottak alapján – két éven belül a Mac számítógépek is ARM-alapú processzorokra állnak át.

A váltás nem titkolt célja az energiahatékonyság növelése anélkül, hogy ez a teljesítmény rovására menne. Elképzelhető az is, hogy a platform jobb kézbentartására való igény, illetve az Intel közelmúltbeli adatbiztonsági botrányai (úgymint a hírhedt Meltdown és Spectre bugok) is hozzájárultak a döntéshez.

Az előadáson demózott Apple Silicon-alapú Mac miniben a névjegye szerint az Apple A12Z Bionic processzor ketyeg. Ezt a hivatalos sajtóközlemény is megerősíti, és emellett összefoglalja a keynote-on elhangzott legfontosabb információkat az átállásról:

• Az első ARM-alapú Mac még idén (tehát fél éven belül) meg fog jelenni.
• Az átállás körülbelül két évig tart majd.
• A cég még “évekig” támogatni fogja az eddigi, Intel-alapú gépeit, és azokra ki fogja adni a macOS frissítéseit. (Egyes rosszmájú megjegyzések szerint ez a kifejezés csupán az átállás két évére utal.)
• A szoftverfejlesztőknek a váltáshoz a Universal App Quick Start program nyújt majd segítséget, amelynek része lesz egy új, már az A12Z processzoron futó Mac mini is. Természetesen emellett a szükséges dokumentációt, támogatást, és bétaverziós szoftvereket (például az Xcode 12-t) is megkapják a fejlesztők. A programra már ezen a héten lehet jelentkezni, amennyiben kedvünk támadna 500 dollárt kifizetni még úgy is, hogy a hardvert a program végén vissza kell adni.

Természetesen a WWDC20 másik nagy dobása a macOS Big Sur, amellyel az operációs rendszer immár a 11-es verzióba lépett. Amellett, hogy a legújabb macOS számos “eye candy” funkciót kapott, az Intel-ARM átállás szempontjából is fontos szerepet szánnak neki Cupertinóban, és szintén a fenti program részét képezi. A kompatibilitás jegyében és a “fat” binárisok továbbfejlesztéseként az Apple bevezeti a Universal 2 fájlformátumot, ami lehetővé teszi, hogy a fejlesztők egyszerre fordítsák le az appokat Intel és ARM architektúrára, amelyek így a régi és új hardveren egyaránt képesek lesznek majd futni. Emellett tartalmazni fogja a Rosetta 2 technológiát, ami telepítéskor automatikusan lefordítja az inteles binárisokat ARM-re. A macOS Big Sur ezáltal képes lesz futtatni a csak Intel architektúrára lefordított kódot ARM-alapú Mac-en is.

A legnagyobb szenzáció az Apple Siliconra való átállással kapcsolatban talán mégis az, hogy az iOS-re és iPadOS-re írt alkalmazások mostantól módosítás nélkül futtathatóak lesznek az ARM-es Mac számítógépeken. Emellett a virtualizáció terén is várhatunk fejlődést – és bár a keynote-on egyáltalán nem magyarázták el, hogy mi ebben az újdonság, állítólag a Linux-alapú rendszerek virtualizálása és például a Docker futtatása is könnyebb (?) lesz majd macOS-en.

E sorok írói szerint ha közvetlenül és robbanásszerűen nem is, de a távolabbi jövőben valóban várhatunk teljesítménybeli fejlődést és jelentős fogyasztáscsökkenést az ARM-re való váltás eredményeként. A kérdés csak az, hogy mennyire lesz széleskörű az olyan szoftverek támogatottsága, amelyek nem kötődnek közvetlenül az Apple-ökoszisztémához. Az “agyonoptimalizált” tudományos, numerikus szoftverkönyvtárak például, amelyek egy nagy részét Assembly-ben (vagy – horribile dictu – Fortranben) írják, még várhatóan évekig nem fognak frissülni az Apple Silicon-macOS felállás támogatásával (habár néhányuk egyéb ARM-rendszerekre is elérhető elvileg).

Ti mit vártok az Apple Siliconra való átállástól? Örültök neki vagy sem?