A Harry Potter-széria meghatározta a gyermekkorom. Szerencsére én még a filmek előtt találkoztam a könyvekkel, ami által sokkal jobban magába szippantott a varázsvilág, mint ha csak a filmeket láttam volna, holott azok is elég jóra sikeredtek. Számos számítógépes és konzolos alkotás után eljött a mobilos varázsvilág ideje is a Harry Potter: Hogwarts Mystery-vel.

Emlékszem, bátyámmal rengeteg játékórát beleöltünk a Bölcsek köve és a Titkok kamrája játékváltozataiba, de aztán a harmadik vagy a negyedik résznél volt egy nagy törés a játékmenetben és valahogy nem éreztük tovább élvezetesnek Harry-ék digitális kalandjait. A LEGO Harry Potterig nem is vettük elő a témát, de azt megint mind a ketten elég sokat nyúztuk. A Hogwarts Mystery viszont már első hallásra felkeltette a figyelmemet, hiszen ebben végre nem a könyves/filmes eseményeket kell újra élnünk, hanem saját magunk alakíthatjuk a karakterünk történetét.

A Hogwarts Mystery Harry születése és Voldemort legyőzése utáni tanévben játszódik, vagy legalábbis ekkor kezdődik, mert ahogy nézem, vannak arra utaló jelek, hogy legalább három tanévet kijárhatunk benne. A játék során nem egy már ismert karakter fiatal énjét kell terelgetnünk a roxforti folyósokon, hanem egy teljesen új, ránk szabott varázslótanoncét. A játék legelején el kell döntenünk, hogy varázslót (fiút) vagy boszorkányt (lányt) szeretnénk alakítani, de minden más, a ruházata, frizurája, haja, bőre, stb. változtatható később is. Kalandunkat hol máshol kezdhetnénk, mint az Abszol úton, ahol egyből meg is ismerkedünk egy későbbi iskolatársunkkal, akivel a felszerelés vásárlás közben barátok is leszünk. A barátok szerzése nagyon fontos ebben a játékban, hiszen velük tudunk majd mindenféle extra kalandra menni és bizony nagyon jól fog jönni a tudásuk.

Roxforti életünk a Nagyteremben kezdődik, ahol a négy iskolai ház asztalával szemben a tanári kar foglal helyet, előttük pedig a Teszlek süveg. A tanári kar lényegében ugyanaz, mint Harry-ék idejében, ott van Piton, Hagrid, McGalagony, Flitwick, Madame Hooch és persze Dumbledore is. A játék során a válaszaink és döntéseink a karakterünk fejlődését és társasági helyzetét folyamatosan változtatják, viszont a házválasztás igazából teljes mértékben ránk van bízva, nem kell fura kérdésekre válaszolni és félni attól, hogy egy rossz válasz miatt mondjuk a Hugrabugban kötünk ki. Én végül egy tudásra szomjazó, de magáért és barátaiért kiálló, griffendéles boszorkány szerepét öltöttem magamra, akiről kiderül, hogy bátyját korábban kicsapták a Roxfortból és most senki se tudja, hol lehet és emiatt a mi karakterünkre is sokan rossz szemmel néznek.

A játék során órákra kell járnunk, hogy a varázslás csínját-bínját elsajátítsuk: van itt bűbájtan, bájitaltan, gyógynövénytan és persze seprűhasználat óra is. A tanórákon úgy tudjuk a feladatokat teljesíteni, ha odafigyelünk, kérdezünk, utánozunk, ezek mindegyike bizonyos számú villámba kerül, amelyek automatikusan pár percenként újra töltődnek, viszont érdemes csínján bánni velük, mert ha a tanóra vége előtt elfogynak, akkor nem biztos, hogy időben teljesíteni tudjuk a kihívást és az akár pontlevonást is eredményezhet a házunknál.

Mivel én a Griffendél házat választottam, ezért nem meglepő módon Piton professzor a házam és a karakterem bátyja miatt már alapból neheztel és ugyanitt egy mardekáros tanuló, Merula egyből belénk is köt és szabotálja a bájitalunkat, ami további problémákat és kalandokat szül, de ennek kifejtése már “spoileres” lenne, viszont a történet méltó J.K. Rowling szériájához.

Többféle dologban is tudjuk fejleszteni a varázslótanoncunkat. Ugyebár az órákon szerezett tapasztalatok, varázslatok bármikor hasznunkra lehetnek, de a karakterünk személyiségét is fejleszthetjük azzal, hogy hogyan is reagálunk dolgokra. Bátorság, empátia és tudás terén szerezhetünk pontokat és ezek később kihatnak a baráti és ellenféli viszonyokra is.

Nem lenne az igazi egy varázslóvilágos játék, ha nem lehetne benne párbajozni, ami kifejezetten szórakoztatóra sikeredett, viszont ugyebár ez a dolog tiltott a Roxfortban, szóval majd csak ésszel. A három személyiségjegyen és a már korábban említett villámokon túl még két dolognak van nagy szerepe a játékban: az egyik a pénz, a másik a gyémánt.

A pénzzel tudjuk a varázslónk kinézetét változtatni, vannak elég jópofa ruhadarabok, kiegészítők, frizurák, amelyektől különlegesnek tűnhet az, akit alakítunk, bár ezek csak külsőségek, semmi gyakorlati hasznuk nincsen. A gyémántok viszont annál inkább hasznosak, ugyanis vannak különleges kalandok, amelyeket csak bizonyos számú gyémánt birtoklása ellenében élhetünk át. Azt ajánlom, hogy amikor lehet választani, hogy galleont vagy gyémántot kérünk a jó válaszért, akkor válasszuk inkább a drágakövet.

A Hogwarts Mystery-hez folyamatos internetkapcsolatra lesz szükségünk, és ha azt szeretnénk, hogy a játékmenetünk folyamatosan mentve legyen, akkor Facebook bejelentkezés is kell. A játék igényei nem nagyok, hiszen csak iOS 10.0 kell neki, és a kis mérete se tévesszen meg senkit, mert a játék az előrehaladtával folyamatosan hízik a készülékünkön, ugyanis menet közben tölti le a szükséges fájlokat. Természetesen mikrotranzakciók (alkalmazáson belüli vásárlások) nélkül manapság nem lehet kiadni egy játékot se, ezért itt is van pár, de ezek csak villám, galleon és gyémánt vásárlásra vannak, nem történetrészek feloldására.

Számomra abszolút pozitív élmény lett a Hogwarts Mystery. Nyilván nem olyan, mint egy régi Harry Potter játék, sokkal korlátozottabb és egyszerűbb, meg nagyon sok benne a szöveges dialógus, amiket én nagyon nem szeretek a játékokban. De a hangulat, a játékélmény, az egész bonyolultsága, hogy mi mindenre kell figyelnünk és mi minden hat egymásra, az elég jól sikeredett. De nem is húznám tovább az időt, megyek vissza játszani. 🙂

[appstore id=”1333256716″]

[totalpoll id=”102227″]