Viszonylag nagy sci-fi rajongónak tartom magam, Asimov majdnem teljes életművét olvastam már, de persze más “nagy öregtől” is olvastam jó pár, témába illő alkotást. Általában minden érdekel, ami a témában készült, ez lehet könyv, film, sorozat, és még játék is.

A sci-fi műfajában készült alkotások jó részének központi eleme az űr végtelenje és az ismeretlen új bolygók és fajok. Amint megláttam Causality-t az App Store-ban, egyből tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom, hiszen ebben űrhajósok vannak fura platformokon, távoli új világokon.

Vérbeli science fiction témájú játékkal van dolgunk, ami persze a puzzle játékok sorában is büszkén megállja a helyét. A játék célja, hogy az idő manipulálásával a bajba jutott asztronautákat eljuttassuk a számukra kijelölt evakuációs pontba anélkül, hogy egymás vagy bármi veszély útjába kerülnének. Az idő manipulálása ennek a játéknak a fő eleme: ha lefelé húzzuk az ujjunk a kijelzőn, akkor előre halad az idő, ha felfelé, akkor visszafelé, de csak lépésről lépésre. A Causality-t akár körökre osztott puzzle játéknak is nevezhetjük, hiszen minden egyes lépesnél meghozhatunk egy döntést, hogy az űrhajós merre haladjon majd.

Az irányváltoztatáshoz a szürke nyíllal ellátott mezőket kell forgatnunk, hogy űrhajósunk a kívánt irányba haladjon. Mivel ebben a játékban uralkodunk az idő felett, ezért a hibás lépéseinket bármikor visszatekerhetjük, amire én még nem láttam nagyon példát egy játékban. Az utunkat, mint már mondtam, egyrészt a szembe jövő űrtársaink zavarhatják, másrészt a vízből kinyúló űrlények csápjai is, de persze az is sokszor előfordul, hogy a helyes út még zárva van és előbb egy kapcsoló aktiválásával kell azt szabaddá tennünk.

Ahogy haladunk előre a játékban és megismerünk újabbnál újabb világokat, a játék egyre nehezebb lesz. Először csak egy űrhajóssal kell foglalkoznunk, aztán egyre többel, de később még akár a téridő kontinuummal is meggyűlik a bajunk, hiszen sokszor csak a múltbeli énünk segítségével tudjuk befejezni a pályát. Sok sci-fi alkotásban, amiben az téridővel játszanak, előfordulnak időparadoxonok, amiknek köszönhetően lesz csak igazán nyakatekert a történet.

Szerencsére a Causality is tartalmaz paradoxonokat, amit olyan lépéssorozattal tudunk elérni, ami ellentmond önmagának, ilyenkor a kép elsötétül és durván elkezd vibrálni, ezzel jelezve azt, hogy itt bizony most valami nagy turpisságot követtünk el és egy olyan módon próbáljuk teljesíteni a pályát, ami elvileg nem lenne lehetséges.

Minden pálya alján láthatjuk, hogy hány lépésből kell megoldanunk azt és menet közben éppen hol tartunk, továbbá azt is, hogy melyik lépésnél várható valami veszély vagy épp mikor kell valami olyat lépnünk, ami annyira kulcsfontosságú, hogy anélkül biztos nem fog sikerülni a pálya.

Nekem nagyon tetszik a Causality-ben, hogy amennyire cuki kis űrhajós játéknak tűnt elsőre, annál összetettebb és komoly fejtörést okozó alkotás lett belőle. Amióta letöltöttem, nehezen tudom letenni, vagy ha mégis sikerül, akkor folyton azon gondolkozom, hogy mit is csinálhattam rosszul és mit kellene máshogy csinálnom, hogy az űrhajósaim biztonságba érjenek.

A Causality jelenleg 4 világban játszódik, összesen 60 pályán (10 alap és 5 extrán nehéz világonként), így azért el vagyunk látva egy időre elég fejtörővel. Az első pár pálya elég könnyű, de aztán eléggé nehézzé válik a játék, ezért garantáltan hosszú időre le fog kötni titeket.

Hatalmas pozitívum jár a fejlesztőknek azért, hogy gondoltak a színvakokra ennél a játéknál, ugyanis ha bekapcsoljuk a számukra készül módot, akkor az űrhajósok és a számukra kijelölt cél nem csak egy színnel, hanem egy szimbólummal is rendelkezik, így azok is tudni fogják, melyik űrhajós melyik kijárathoz kell, hogy menjen, akik nem látják rendesen a színeket. Gratulálok, ezért jár a hatalmas piros pont!

A Causality iOS-en kívül természetesen Androidra is elérhető, de még ennél is jobb, hogy Steamen is megvásárolható és az ottani változat fut Windows-on, Linuxon és macOS-en is.

[appstore id=”928945016″]