Ma végre megjelent a Need for Speed No Limits iOS-re. Azt hittem, ez a nap sosem jön el, hiszen a soft launch keretében már több mint 10 hónapja elérhető volt a játék a tajvani és a holland App Store-ban.

Én már a kezdetektől fogva játszottam a No Limits-szel, ami rengeteg változáson esett át a hónapok során, de egy idő után ráuntam és félretettem, de most kíváncsian vetettem bele magam a hivatalos verzióba, hogy megnézzem, mit sikerült kihozni a majdnem egy éves első változatból.

Az tudni kell rólam, hogy hatalmas Need for Speed rajongó voltam, az NFS 2 SE volt majdnem hogy az első játék, amivel komolyabban játszottam, de a csúcspont egyértelműen az Underground részek, a Most Wanted és Carbon voltak, aztán már nem is bírta a gépem az újabb részeket, így szép lassan lemorzsolódtam. Előre is elnézést kérek azoktól, akiket majd zavarni fog, hogy sok esetben a soft launchos verzióhoz fogom hasonlítani a hivatalosat, de azzal jelentősen több időt játszottam, hiszen az akkor elérhető legjobb autót is megszereztem, a McLaren 650S-t, bár azóta már a Koenigsegg CCX a csúcs autó.

A történetről sokat nem tudok mondani, mert a holland App Store-os verzió bizony nem rendelkezett angol nyelvvel (a soft launch miatt ez szándékos volt), de persze ebben a NFS részben sem kell nagy story-ra számítanunk. A szokásos “küzdjük fel magunkat a nagyok közé, győzzünk le mindenkit, szerezzünk minél jobb autókat, rázzuk le a rendőröket” közhelyekre kell számítani, de nem is ez adja ezeknek a játékoknak a sava-borsát. A versenyek során több dolgot is kapunk, persze csak ha nyerünk, ilyen a tapasztalati pont, vizuális tuning pont, a pénz és a különböző alkatrészek. Az autókat számos módon tuningolhatjuk, hogy lépést tudjunk tartani a vetélytársakkal. Az autókat nem elnyerni, vagy megvásárolni kell, hanem össze kell gyűjteni a tervrajzainak darabjait, de ugyanez igaz a nagyobb tuning szintekre is, mert egy idő után bármilyen jó alkatrészeink is vannak, ha az autó maga nincs tovább fejlesztve, akkor nem tudjuk beépíteni és hasznát venni az új motornak, nitrónak, stb. Az alkatrészeket és tervrajzokat vagy a versenyeken szerezhetjük meg, vagy a feketepiacon vagy épp zsákbamacska szerű ládák megvásárlásával.

A No Limits-ben három fizetőeszköz van: pénz, arany és a vizuális tuning pont. Aranyat tudunk euróért vásárolni, míg a többit a különböző játékmódokban kell beszereznünk és mindegyiket másra tudjuk elkölteni. A játék egyik nagy hátránya, hogy csak addig tudunk vele játszani egy huzamban, amíg a benzintank ki nem fogy, ekkor vagy várunk, vagy aranyért újratöltjük. Az NFS No Limits az Electronic Arts és a Firemonkeys alkotása, akiknek például a Real Racing sorozatot is köszönhetjük, vagyis a vársz vagy fizetsz megoldás abszolút várható volt, de legalább itt nem kell a kocsit javítgatni, mint az RR3-ban.

Az irányítás hihetetlen primitívre sikeredett, de szerencsére három mód közül választhatunk: a képernyő széleit nyomkodva kanyarodunk, a készülék döntögetésével kormányozunk, vagy pedig a képernyőn az ujjunkkal söprő mozdulatokkal próbáljuk az ideális íven tartani a száguldó járgányunkat. A primitívsége nem is ebben rejlik, mert ezek a nagyjából bevett irányítási formák, hanem az a baj, hogy fura módon tartani akarja a játék a sávokat, illetve nincs lehetőség manuális gázadásra, de még a fékezés is elég érdekesre sikeredett. A gázadás annyiban kimerül, hogy a verseny elején megfelelő fordulatszámban kell elrajtolni, onnantól az autó padlógázzal és automataváltással hasítja az aszfaltot és fékezés is csak a drifteléshez kell, nem pedig mondjuk a kanyarok bevételéhez. Drifteléssel tudjuk a nitro tartályt feltölteni, így amikor épp már nem elég gyors az autónk, de nincs rá pénzünk vagy tervrajzunk, hogy fejlesszük, akkor a folyamatos csúszkálással a nagyjából állandó nitro szintet tartani tudjuk amivel esélyünk lehet a győzelemre.

A rendőrök fontos szerepet szoktak játszani a Need for Speed játékokban, bár ez a No Limits-ben annyira nem érvényesül, már amennyire én észrevettem. Eleinte nincsenek is az utakon, de a történetben előre haladva, mikor már komolyabb versenyzők lettünk, akkor már egyre többen és egyre zavaróbban akadályozzák a győzelmeinket. Az utakon szokott autóforgalom is lenni, de ahogy néztem, a végleges verzióban szembejövő forgalom nincsen. Korábban elég sunyi módon tudtak feltűnni szembejövő autók, amikkel a frontális ütközés nem volt ajánlatos, bár egy-két ütközést még túlélhettünk, de a végén totálkáros lett a járművünk és vége lett a versenynek. Egy hiba miatt volt olyan, hogy ütköztem egy szépet és az autóm több emelet magasba repült, de volt olyan is, hogy szépen ott maradt, de közben haladt előre, így lecsalva a pályát, beértem a célba. Ezeket a hibákat persze időközben javították a fejlesztők, idejük az bőven volt rá.

Minden, amit a játékban elérhetünk, egy térképen van elhelyezve, melyek közül a legtöbb nem szorul magyarázatra (Garage, Store, Car Show, Modshop), de a többiről ejtenék pár szót. Az Underground amiben a story módot tudjuk játszani, ahol egy térképen versenyről-versenyre haladunk előre a kis bossokon át a bandavezérekig. A Car Series-ben különböző autó kategóriákban próbálhatjuk ki magunkat és persze a verdánkat értékes nyereményekért és itt mindig csak hasonló kategóriás autók ellen versenyezhetünk. A Tournaments-ben naponta változó autómodellekkel versenyezhetünk valós játékosokkal, persze nem valós időben, hanem csak az autója ellen, vagyis csak az számít, kié mennyire tuningolt, nem pedig, hogy azt a pályát épp ennyi idő alatt szoktad megcsinálni és esetleg ezt megtudja-e dönteni más. Itt tournament pontokat lehet szerezni, amiért szintet lehet lépni (vereség esetén elveszítjük őket) illetve a tournament boltban plusz menő alkatrészeket lehet vásárolni. Itt kivételesen nem a benzintank határozza meg, mennyit versenyezhetünk: minden versenyre egy jegyet használhatunk fel és egyszerre maximum öt jegyünk lehet, amikből egy idő után automatikusan újat kapunk, de ha nem bírnánk várni, ezt is megoldhatjuk arannyal. A Loading Docks-ban tudjuk a zsákbamacska ládákat megvásárolni, míg a Special Events egyelőre nem működik még.

A pályák változatosságára a soft launch alatt nagy volt panasz, mert szinte mindig majdnem ugyanazon az útvonalon kellett versenyezni, csak épp az irány vagy a táv változott és nagyjából 3–4 helyszín volt csak. Ez szerencsére sokat változott a végleges verzióban és már nemcsak éjjel, hanem nappal is volán mögé ülhetünk. Úgy gondolom, egy bukdácsolós soft launch után a Need for Speednek sikerült megtalálni azt az utat, ami a játékosok elvárásait kielégítheti, de ezt inkább döntsétek el ti. A grafikára biztosan nem lesz panasz, az irányításra már annál inkább, de az megszokható. Persze aki valósághű autóversenyzős játékokkal szeretne iOS-en játszani, az maradjon a Real Racing 3-nál. A játékmenet meg majd elválik, hogy nektek mennyire fog bejönni.

[appstore id=”883393043″]