Az 1983. január 19-i, éves befektetői ülésén az Apple bejelentett két új terméket, melyek a cég jövőjének alapját fogják képezni: az Apple Lisa-t, ami az első grafikus felhasználói felülettel ellátott számítógép, a Macintosh elődje, míg utóbbi a méltán sikeres Apple II mondhatni magától értetődő evolúciójaként létrejött utódja.

Ezen platformok egyike korai véget ért, olyan technológiát maga mögött hagyva, mely az egész ipart meghatározta. A másik, egy mérnök zseni által alkotott technológián alapulva megmaradt a Macintosh korai éveiben is nyertes kompozíciónak, és természetesen a végéig kísérte az Apple 8 bites rendszereit.

A Lisa emlékére

A Lisa egy teljesen új paradigmát vezetett be az egyébként átlagos személyi számítógépek világába: az egér által vezérelt grafikus felületet. (Fontos, hogy a Xerox Star munkaállomás volt az első ilyen, 1983-ban.) A Lisa a maga elég magas, 9995 dolláros árával (mai viszonylatban ez megközelítőleg $23103, nagyjából 5 millió forint), kis teljesítményű processzorával (5 MHz) és problémás lemezmeghajtóival már a kezdetekkor csak bicegett a piacon. Ezek ellenére a Lisa forradalmi újítást hozott az iparba a maga ikonos, legördülő menüs és egymásra helyezhető ablakos megjelenítésével, mely az akkoriban szokásos szövegalapú, parancssoros információátadást újította meg. Ez egy forradalmat indított a felhasználó és számítógép közötti viszonyban. Hatására számos cég ugrott és hozott létre Lisa-t utánzó termékeket – többek között a Microsoft is, mely tíz hónappal a Lisa bemutatás után jelentette be Microsoft Windows operációs környezetét, 1983 novemberében.

A Lisa-nak talán még mélyebb hatása volt magára az Apple-re. Míg fejlesztése Steve Jobs kezei alatt indult, a cég társalapítóját száműzték a projektből. Ez megadta számára a lehetőséget, hogy a cég egy másik termékcsaládján kezdjen dolgozni: a kedvezőbb árú, Jef Raskin által menedzselt Macintoshon.

Jobs heves és egyértelmű irányítása alatt a Macintosht csupán egy évvel később kiadták, és az így a Lisa alacsonyabb árú vetélytársává vált, megbélyegezve a fura, túlárazott számítógép sorsát. Ezen irányvonal maradéka valamennyire ismerős lehet azért az olvasónak. A Lisa néhány érdeme közül kiemelendő az egér használata, a bitmap alapú kijelző, az asztal paradigmája, reprezentatív ikonok és betűkészletek, a képernyő tetejéről legördülő menük, és egymást fedő ablakok. (Mind olyanok, melyeket a Microsoft Windows csupán a 2.03-as verziótól kínált, 1987-től.)

Ám a Lisa-nak egyéb trükkök is voltak a tarsolyában, olyanok, melyek egyediek maradtak még évekig. Többek között lehetőség volt operatív multitaskingra, melyet a Macintosh csak 1987 után tett elérhetővé, az 5-ös szoftververziótól kezdve. Így például olyan dolgokat  is fel tudott mutatni, mint a védett memória (ami csak a Mac OS X-ben jelent meg 2001-ben), a beépített képernyővédő, és a lehetőséget bedugható bővítőkártyák, merevlemezek és a 2 MB-ig bővíthető memória használatára. (Az első Mac-ek esetében 128kB volt a limit).

A Lisa rendelkezett számos olyan funkcióval, mely a Mac-ben soha nem jelent meg igazán. Vegyük rögtön a Lisa operációs rendszerét (Lisa Office System), amely a felhasználói fájlokat teljesen dokumentumcentrikus módon kezelte. Nem úgy működött, mint egy mai Mac OS X vagy Windows, hogy megnyitottuk a programot, majd a fájlt, hanem “letéptünk” egy üres dokumentumot a virtuális papírkupacról egy szerkeszthető dokumetumot létrehozva, majd erre kattintottunk, hogy a megfelelő alkalmazás nyissa meg. Bizonyos értelemben ez a fajta fájlkezelés szöges ellentéte az iOS által ma használt megoldásoknak, ahol a felhasználó a programok között navigál főleg, és nem fájlszinten.

Másik fontos lépés, hogy a Lisa-ban jelent meg először az úgynevezett “soft” kikapcsoló gomb, ami nem elvágta az áramtól a gépet, hanem egy automatikus leállási procedúrát indított el, amely előbb minden nyitott dokumentumot elmentett, majd csak utána kapcsolta ki a rendszert.

A Macintosh 1984-es bemutatása után a Lisa eladásai meredeken zuhantak és egyértelművé vált, hogy a Mac az Apple jövője. Így elkezdték a Lisa-t beolvasztani a Mac-be. Először a Lisa vett át Mac-től származó jegyeket: 3.5″-os floppy lemez, majd az 1984-es új design. Majd megteremtették a lehetőséget, hogy Macintosh szoftvert futtasson a MacWorks szoftver-emulációs környezetben. 1985-ben a Lisa hardver meglátta végnapjait: az Apple maradék készleteit átnevezte Lisa 2-ről Macintosh XL-re, majd a Lisa-t kivonták a forgalomból.

A mai napig ez az Apple leglenyűgözőbbike a halott platformok tárházában, főleg, hogy olyan alapkoncepciók jelentek meg itt, melyeket később mindenhol felhasználtak.

Az Apple IIe emlékére

Az Apple IIe története a cég egyik nagy bukásával, az Apple III-al kezdődik. 1980-ban került piacra, az üzleti szférát célozva: túlméretezett, túlárazott készülék, mely alig volt kompatibilis elődjével, az Apple II-vel, célközönségbeli különbségekre hivatkozva.

Amikor útjára indították a III-as széria fejlesztését, az Apple annyira biztos volt sikerében, hogy az Apple II szériák fejlesztését befagyasztották. Ám 1982-ben egyértelművé vált, hogy az előd nem váltható le, sőt egyre népszerűbbé vált. A cég a termékvonal fejlesztése mellett döntött, hiszen utoljára 1979-ben nyúltak hozzá, Apple II+ néven.

Az eredmény az Apple IIe lett, mely számos bővítménnyel érkezett, melyet az eredetihez csak külső úton lehetett hozzáadni: többek között a 80 karakteres szöveges felület, a kisbetűk támogatása (igen, elődjei csak nagybetűket támogattak) és az alapértelmezetten 64kB (128kB-ig bővíthető) memória.

A cég számára legfontosabb, hogy az Apple IIe jelentősen csökkentette százból harmincegy alkatrész árát, lehetővé téve az olcsóbb gyártást és a magasabb profitot. Az 1983-as bemutatását követően az Apple IIe rendkívül gyorsan nagy népszerűségnek örvendett és rövid idő alatt a legkeresettebbé vált. A visszafelé kompatibilitása a szoftverek terén vonzóvá tette iskolák számára, így egy egész generáció nőtt fel Apple II alapú, oktatási célzatú játékokon, mint például a “The Oregon Trail” és a “Number Munchers”.

A IIe-nek köszönhetően a II-es széria megmaradt fő bevételi forrásnak az 1980-as évek közepén is, amikor még a Macintosh nem volt a várt mértékben keresett. Még az erősen fejlesztett Apple IIgs 1986-os bevezetése után is megmaradt a IIe iránti kereslet, és egészen 1993-ig forgalmazták, mígnem végleg eltűnt. (A Macintosh gépekbe rakható Apple IIe bővítőkártya még további két évig elérhető volt.)

1993-tól a cég végleg lezárta a II-es szériát és egyértelműen a Macintosht állították be a cég jövőjeként. Ám azok akik használták akár az Apple IIe-t, vagy a Lisa-t, nem felejtik el, mekkora hatással voltak ezek a cég történelmére.

A cikk eredetileg a Macworld oldalán jelent meg.