Tim Cook megcáfolhatatlanul az első olyan ügyvezető igazgató (CEO) az Apple életében, aki mondhatni vérontás nélkül került a vezetői székbe. Az Apple-nek mindig gondja volt az ilyesféle váltásokkal: nem volt meghatározott belső menete a hatalom és tudás átadásának két, egymást követő ügyvezető igazgató között, így az ilyen váltások mindig “polgárháborúba” torkollottak.

Egy új ügyvezető kinevezése – mondta Cook –  minden egyes alkalommal az előző hirtelen kirúgását követte.

Ez egyértelműen zavarta Steve Jobs-t, hiszen ő maga hozta fel Cooknak röviddel a halála előtt. “Steve azt akarta, hogy az ügyvezetői poszt átadása a lehető legszakszerűbb legyen.” – mondta Cook. “Ez volt neki a legfontosabb, amikor átült az elnöki székbe. Akkor minden okom megvolt azt hinni, és hittem is, hogy ez hosszútávú dolog lesz.” Most már tudjuk, hogy sajnos nem így volt.

Mivel ő választotta utódát, azt gondolhatnánk, hogy valaki olyat keresett, aki rá hasonlít, ám ő és Cook – aki Jobs helyettese volt az Apple-nél – sok tekintetben egymás ellentétei voltak.

Jobs hangos, pimasz, kiszámíthatatlan, gátlástalan és sokszor borostás volt, ám Cook nem. Ő nem hasonlít egy ügyvezetőre, inkább hasonlít az Apple egyik termékére: csöndes, tiszta, gondos, gyakorlatias, ugyanakkor kifejezetten kedves és hívogató. Nem úgy néz ki, mint Jobs. Inkább úgy, mint akit Jobs alkotott. Hibátlan fehér hajkoronáját mintha csak Jony Ive tervezte volna és Kínában gyártották volna színezett alumíniumból. 🙂

És szintén, mint az Apple bármely terméke, Cook is gyorsan és zökkenőmentesen fut. Amikor Jobs 2011. október 5-én meghalt rákban, számos kérdés merült fel. Vajon Cook képes lenne az Apple irányítására? Néhányan – köztük én is – kételkedtek, vajon a cég egyáltalán életképes lesz Jobs nélkül. Idővel bebizonyosodott, jó választás volt. Ugyan nem zökkenőmentesen, de sikerült megszerveznie, felügyelnie a cégnél a különböző termékvonalak fejlesztéseit, és egyben történelmi bevételeket elérnie.

Amikor Jobs meghalt, az Apple értéke megközelítőleg 351 milliárd dollár volt. Most a csúcs 488 milliárd dolláron áll, ami több, mint a Google és a Microsoft. Sőt, jóval több, mint a kettő együtt. Csak az Apple készpénz készletei közel 120 milliárdot tesznek ki. 2011-ben hírnek számított, hogy az Apple lekörözte az Exxon Mobilt, ezzel a világ legértékesebb cégévé válva. Most az Exxon Mobil alig látja az Apple fertályát, annak több mint 83 milliárdos előnyén keresztül.

És mindezt Cook a saját módján érte el. Jobs mindig legfelül volt, ahogy odajött hozzád, a termen keresztül, rádmeresztve szemöldökeit és addig kényszerített téged, amíg vagy egyetértettél vele, vagy legalábbis úgy tettél, csak azért, hogy végre befejezze. Cook nem így működik. Ő egy csábító, hosszasan beszél elnyújtva és lágyítva mondandóját. Ő jelez és arra vár, hogy te menj oda hozzá. És előbb-utóbb meg is teszed, nem mintha kéne, hiszen egyszerűen akarod.

Cook vonakodik túlságosan áthajolni a túloldalra. “Úgy gondolom, jelentős különbségek vannak.” – mondta. “Az, ahogy saját magunkat vezényeljük, teljesen más. Már jóval azelőtt, mielőtt elmondta volna, hogy utódjának szeretne, eldöntöttem, a saját utamat fogom járni. Csak így tudok jó munkát végezni.”

Jobs pontosan ezt akarta. Nem akarta, hogy bárki is az ő egy koppintása legyen. Azt akarta, hogy Cook önmaga legyen. Azt mondta “Mától ne kérdezd, hogy én mit tennék, hanem tégy, ahogy jónak érzed.” Felhoztam pár példát. “Tényleg az akarod, hogy telefonáljak?” Igen. Igen. Nem akarom, hogy az Apple-nek is vége legyen, mint a Disney-nek Walt Disney halála után.

Cookban van néhány, Jobs-zal közös vonás: Munkamániás, és nem a gyógyítható fajta. Minden reggel 3:45-kor kel, (igen, minden reggel), egy órán át az e-mailjeivel foglalkozik, ráverve egy órát a lusta keleti partiakra. Majd ezután következik a konditerem, majd Starbucks (még több e-mailezés), végül a munka. “A lényeg, hogy amikor szereted, amit csinálsz, nem is igazán munkaként tekintesz rá, hanem úgy, mint valami, amit csak úgy csinálsz. És én ebben a szerencsében élek.”

Mint Jobs-nak, Cooknak is megvannak a saját rigolyái. A színpad mögött az a kimért nyugodtság –ha igazak a legendák– hálátlan ridegséggé vált, mely a zavartságból és hozzá nem értésből táplálkozik. “Mindig is úgy gondoltam, hogy a vezetés egyfajta hirtelen eseményekre reagálni képesség hordozója.” – mondta. “Az Apple egy rendkívül dinamikus cég, és azt tapasztaltam, hogy a legfontosabb kérdések se válaszolják meg magukat.”

Az egyik leghíresebb, Tim Cookkal kapcsolatos anekdota a következő:

Egyszer egy hirtelen adódott, aktív részvételt igénylő probléma merült fel Kínában. 30 perc elteltével ránézett az egyik alkalmazottra: “Te miért vagy még itt?” És ő egyenesen a reptérre, majd onnan Kínába ment, anélkül, hogy akár átöltözött volna.

Csak úgy, mint Jobs, Cook se mutat soha semmi kétséget, kételkedést nyilvánosan sem magával, sem a céggel kapcsolatban. Szinte soha nem tér el az alapgondolataitól, miszerint ez egy nagyszerű cég, az egyik leginnovatívabb, az emberek imádják, és az ő kiváltsága, hogy dolgozhasson a cégért és az emberekért. Amikor a vezetői stílusa kerül szóba, Cook így kezdi: “Az ügyvezetői igazgatói poszt erősségek …” – megáll egy pillanatra összeszedni gondolatait, – “… és egyebek összessége.”

Elődjéhez hasonlóan ő is kicsit kívülállóként gondol magára, hiába ül a központi széken, tetemes vagyont bezsebelve. (2011-ben az Apple, a részvényeknek egy közel 376 milliós csomagjával ajándékozta meg Cookot). Jobs története jól ismert: adoptálták, eredetileg szír származású apjától, majd lemorzsolódott a gimnáziumban. Cook története sokban különbözik, ám nem kevésbé érdekes. Rendkívül diszkrét a magánélete tekintetében, ám az alábbiakat tudjuk. Cook egy apró alabamai városkában, Robertsdale-ben nőtt fel, egy hajógyári munkás fiaként. Egy nemrég tartott beszédéből kiderült, hogy egy malomban, majd egy alumínium üzemben dolgozott. Jobs középosztálybeli és született Szilícium-völgyi volt. Cook ellenben a munkásosztályból származik, a messzi délről.

Cook 1982-ben szerzett iparmérnöki diplomát az Auburn-i Egyetemen, ezután 12 évet töltött az IBM-nél, itt megmutatta igazi tehetségét a gyártásban és elosztásban. Az IBM-től Cook az Intelligent Electronics-hoz került, majd 1997-ben a Compaq-hoz, mint alelnök. Majd ezután váratlan lépést tett.

Szinte rögtön a Compaq-hoz való érkezése után többször felkeresték az Apple fejvadászai. Jobs visszatért számüzetéséből –1985-ben elküldték a cégtől, majd 12 évvel később újra felvették– és valaki újat szeretett volna a céghez. Ekkor az Apple-t éppen süllyedő hajónak tekintették –csak azévben egy milliárd dollárt vesztett–, így Cooknak eszébe se jutott váltani. Ellenben Jobs kész legendának számított az iparban, így Cook leült vele beszélgetni egy szombat délelőtt Palo Alto-ban. “Nagyon vártam a vele való találkozást” – mondta Cook. “Elkezdtünk beszélgetni és esküszöm, hogy 5 perc után ezt akartam csinálni. Pedig az esélyeket nulla köré tettem, sőt, szó szerint nullára.”

Cookot érdekelte Jobs stratégiája, ami egyszerűen kifejezve: “A szöges ellentéte annak, amit más csinálna. Akkor állt rá a fogyasztási cikkekre, amikor mindenki vállalati termékeket gyártott. És ezt zseniálisnak tartottam. A Compaq ekkor már alig foglalkozott fogyasztói termékekkel, egyszerűen nem ment neki. Az IBM kiszállt. Mindenki úgy gondolta, hogy ez veszett ügy, ám Steve erre alapozta cégét.”

Nem az a kérdés, hogy mit csináltak, hanem hogy hogyan. Más volt a kultúra. “Imádtam, hogy ellenkezhettem Steve-vel, anélkül, hogy zavarta volna.” Ebből a szempontból Cookban az volt meg, ami senki másban: kívülálló volt. “Soha nem gondoltam, hogy jó dolog lenne a csordát követni. Úgy becsülheted, a legjobb, ha nem ezt teszed.”

Cook vasárnap hazament, Jobs hétfőn állást ajánlott neki, Cook kedden átigazolt a Compaq-tól. Csak úgy, mint Ive, aki Jobs megbízható helytartója a design oldalon, Cook ugyanez volt a kevésbé felhasználóközeli előállítási és szállítási oldalon.

Mint helyettes, Cook elégedett volt a háttérben ellátó-mozgatóerőként működő varázsló szerepével. Mint igazgató, el kellett ettől szakadnia és nagyobb szerepet kapott a nyilvános oldal, amit Jobs vezetett korábban. Amikor Cook visszatekint 2012-re, így vélekedik: “Ez az innováció legszaporább éve. Ha visszatekintesz és filmként megnézed, csodás, hogy mennyi termék jelent meg.”

És persze igaza van. 2012-ben az Apple kiadta az iPhone 5-öt, az újratervezett MacBook Pro-t, két új iPodot és a harmadik és negyedik generációs iPadeket, és ott van még az iPad Mini. Teljesen újratervezte a zászlóshajójának számító iTunes-t és hozzáadott több mint 272.000 új alkalmazást. “Ez egy termékekben sűrű év volt” – mondta, – “annyira, mint még semelyik.”

Mindez igaz és lenyűgöző, de mégsem teljesen meglepő. Cook olyan hatással volt az Apple-re, mint azt egy zsenitől várnánk: minden egyes termékfejlesztést gördülékenyebbé és gyorsabbá tett, mint amilyen volt. Az Apple 2012-es igaz története az, amit Cook Kínában tett.

Jobs soha nem látogatta meg az országot, ahol az Apple termékek döntő többsége készül, legalábbis hivatalosan nem. De Cook, mint gyártáshoz értő ember, közel áll Kínához. Vezetésével az Apple több lett az országban, mint egy a sok márka közül. Az iPhone bejuttatta az Apple-t a Nagy Fal mögé, és valóban trójai lónak tűnik: az Apple termékek most leginkább státuszszimbólumként vannak jelen az országban. Amikor az iPhone 4S megjelent januárban, lényegében kiürültek az Apple üzletek; az iPhone 5-ből pedig három nap alatt két milliót adtak el. Összesítve, az Apple Kínából származó bevétele 10 milliárd dollárral nőtt 2012-ben. “Ez egy hatalmas piac, hatalmas lehetőségekkel,” – mondta Cook – “egy hatalmas, felemelkedő középosztállyal, akik Apple termékeket akarnak. Úgy hiszem, idővel a legnagyobb piacunk lesz.”

Az Apple azonban találkozott több komoly és nyilvános fordulóponttal is 2012-ben. A kínai partnerek munkagyakorlata számos helyen kételyt okoz. Szeptemberben megjelent a céghez nem oly méltó Apple Maps, mely számos jelentős helyen pontatlan volt (többek között a washingtoni Dulles Nemzetközi Reptér esetében is). Ezek, ha másra nem is, de arra jók voltak, hogy Cook megmutassa, tud szükséges és jó döntéseket hozni. Független vizsgálatokat rendelt el a kínai partnereknél, majd meglátogatta Li Keqiang elnökhelyettest. A Maps bukása után Cook előlépett és nyilvánosan bocsánatot kért, és arra kérte ügyfeleit, használják a konkurrens termékeket, amíg ők kijavítják sajátjukat. Továbbá újraszervezte a vezetőséget, elbocsájtotta a kereskedelmi- és a mobil-szoftverekért felelős vezetőket.

A piac bizalma az Apple-ben jelentősen megingott szeptember óta, amit a tőzsdei árfolyamuk is megérzett. Kiestek a harmadik és negyedik negyedben várt bevételeik, és hiába még mindig a legértékesebb cég, értéke közel 25%-ot esett ekkor.

Számos vélemény kering az elemzők között arról, hogy ez mit jelent és mit nem. Némelyek a Maps alkalmazást okolják. Sokan úgy vélik, hogy az okostelefonok és tabletek piacán folyó kiélezett verseny miatt idegesek a befektetők. Léteznek vélemények, melyek szerint az Apple elvesztette innovációs képességeit. Ellenben van, aki úgy vélekedik, hogy a cég így is hatalmas értékű, ám mi történik, ha nem éri el a Wall Street elemzői által várt célszámokat? Többen még így is alulértékeltnek tartják a céget. Ám ahhoz kétség sem fér, hogy Cooknak számos kételkedőt kell még meggyőznie.

Ezek egyike se hatja meg igazán Cookot. “15 éve dolgozom a cégnél, így nem idegenek ezek tőlem. Nem hiszem, hogy minden megjósolható, sőt. De igazából mindig is ilyen volt.” A személyes stílusa nem változott. Ő, mint minden Apple termék, a nyitott és zárt paradox kombinációja marad: lecsiszolt és felhasználóbarát, ám zárt mindazok előtt, akik a belső titkait akarják kifürkészni. Tudod, hogy létezik valami a fedél alatt, de nem fogod megtudni, hogy mi.

Kritikusai szerint Cook-ból hiányzik mindaz, ami egy igazi technológiai guru sajátja: a képzelete. De talán pontosabb azt mondani, hogy még nem játszotta ki minden kártyáját. A cég a 2012-es évet kitörő innovációs sikerekkel zárta, ám a fejlődés még lehetne jobb is. Ez elég jó egy átlagos cég számára, de nem az Apple számára, nem emiatt nőtte túl az Exxon Mobil-t. Az Apple hatalmas meglódulásának titka egy olyan, még kiaknázatlan területen való új alkotása, mint a személyi számítógépek, zenelejátszók, okostelefonok és tabletek. A következő lépés talán a televíziók. Legalábbis minden pletyka erre mutat. Ám Cook igazi megpróbáltatása valami teljesen új termék bevezetése és elfogadtatása lesz.

Megkérdeztem Cookot, hogy így gondolja-e? “Igen, mindenképpen.” És amikor ez megtörténik, kinyitja kezeit és a felszín mögé fogunk látni. Ekkor valami váratlant fog tenni, valami újat. Valami olyat, amivel a világ meglátja, amit Jobs is látott benne.

A cikk eredetileg a Time magazin oldalán jelent meg.