Az Apple az iOS 4.0-ban mutatta be az iOS-re a multitaskingot, aminek segítségével több alkalmazás futtatható egyidőben a készüléken, és ezek között a Home gomb dupla lenyomásával megjelenő lista segítségével váltogathatunk. Például a számítógépünkön is egyszerre futhat a böngésző, egy szövegszerkesztő, és zenét hallgathatunk, vagy beszélhetünk valakivel még Skype-on is. Ha nem lenne multitasking, egyszerre csak egy alkalmazás működne, tehát ha épp Skype-on beszélnénk valakivel, akkor közben nem böngészhetnénk, vagy nem írhatnánk a szöveget tovább a Wordben, és persze a zenelejátszás is azonnal megszakadna.

Az iOS esetén ez kicsit másképp működik, tehát ne a fenti, “klasszikus” multitaskingot képzeljük el, hiszen az sokkal több erőforrást használ fel: memóriát, processzoridőt, és persze akkumulátort.

Mivel a legtöbb alkalmazás csak egy adott feladat miatt kell, hogy fusson a háttérben, miközben a rendszer legtöbb erőforrását valójában nem használja, így azokat nem is kell számára lefoglalni. Az iPod például csak zenelejátszást végez, így számára felesleges, hogy mondjuk használja a helymeghatározást, vagy a push értesítéseket, hiszen nincs is ilyen funkciója. Ennek a megoldásnak a segítségével a mobileszközök korlátozott erőforrásaival is könnyebb gazdálkodni.

Az iOS esetén ezért a multitasking kezelését hét különféle API-ra bontották szét, amelyeket a fejlesztők felhasználhatnak, akár egymással kombinálva is, ha az alkalmazásaikat multitasking képességgel szeretnék ellátni.

Hét API

1. Audiolejátszás a háttérben (Background Audio)

A Background audio nem volt valójában új funkció, amikor az iOS 4.0 megjelent. Már azóta létező funkció volt, amióta a legelső iPhone megjelent, hiszen az iPod appból kilépve a zenelejátszás nem állt meg. Az újdonság itt az volt, hogy a fejlesztők is kaptak ehhez az API-hoz hozzáférést. Leegyszerűsítve ez arra jó, hogy a zenelejátszó alkalmazások továbbra is folytathassák a háttérben a lejátszást, anélkül, hogy processzoridőt vonnának el olyan feladatokra, amikre ilyenkor nincs is szükségük. Például nem fogják frissíteni az éppen játszott szám borítóját, vagy nem fogják kirajzolni a kezelőfelületet, hiszen azt úgysem látnád. Ilyenkor csak a zenelejátszásra használnak erőforrást.

2. Internettelefon (Voice over IP, VoIP)

A VoIP alkalmazások a fentiekhez hasonlóan működnek, azzal a különbséggel, hogy a VoIP működéséhez internetkapcsolat is szükséges. Így az ezt támogató alkalmazások az appból való kilépés után továbbra is online állapotúnak fognak mutatni, és fogadhatják a beérkező hívásokat is. Ezen felül a legtöbb VoIP alkalmazás még ennél is tovább megy: push értesítésekre hagyatkozik, így ha az alkalmazás tényleg csak “csücsül” magában a háttérben, de nincs épp aktív hívás folyamatban, akkor átválthat kizárólag push-ra is, amivel még kevesebb erőforrást használ. A push meg egyébként is aktív, és ahhoz még multitasking, tehát az alkalmazás háttérben való futása sem szükséges.

3. Helymeghatározás (Location Services)

A helymeghatározás háttérben futása azt teszi lehetővé, hogy az appok a háttérben is hozzá tudjanak férni a helyzetedhez. Így például az iOS5-ben debütáló helyzetfüggő emlékeztető jelezni tud neked, hogy megérkeztél a bolthoz, és itt a bevásárlólista. A helymeghatározás tényét az iOS a képernyő állapotsorán egy kis nyíllal jelzi is, így láthatod, hogy valami a háttérben épp hozzáfér a helyzetedhez. Mivel az app a háttérben fut, így itt sincs szükség arra, hogy mondjuk kirajzolja, és folyamatosan frissítse a helyzeted egy térképen, amivel sok memória és processzorhasználat spórolható meg. Persze a GPS-chipset működése igényel energiát, illetve egyes alkalmazásoknak még néha internet is szükséges lehet, de ez lényegesen kevesebb, mintha az app aktívan futna.

4. Push értesítések (Push Notifications)

A Push értesítések segítségével az alkalmazások úgy fogadhatnak értesítéseket, hogy nem kell futniuk hozzá a háttérben. Erre az iOS-ben egy központi szolgáltatás, úgynevezett daemon fut, ami rendszerszinten kezeli az értesítéseket. A push-t támogató alkalmazások ezen a daemon-on keresztül kapják meg az értesítéseket, így több alkalmazás esetén is csak ez az egyetlen daemon fut, jelentősen csökkentve a szükséges erőforrásokat. A push szinte folyamatos kapcsolatot tart fent az Apple push-t kiszolgáló szerverével, így noha a felhasznált erőforrásokból jelentősen kevesebbre van szüksége (például 10 app helyett csak 1 daemon), a folyamatos internetkapcsolat miatt a készülék készenléti idejét sajnos mégis alaposan csökkentheti (akár a felére is).

5. Helyi értesítések (Local Notifications)

Működésében hasonlít a push értesítésekhez, azzal a különbséggel, hogy az értesítésekhez önmagukban itt nem szükséges internetkapcsolat. Leegyszerűsítve ez úgy működik, hogy az adott app megmondja az iOS-nek, hogy a felhasználó által beállított időpontban jelenítse meg a megadott értesítést. Az iOS Óra alkalmazása is gyakorlatilag a helyi értesítések segítségével ébreszt fel minket reggel, a beállított időpontban, vagy például a naptárfunkció értesítői is hasonló módon működnek.

6. Feladatok befejezése (Task Completion)

A feladatok befejezése lehetővé teszi, hogy az app csak akkor lépjen ki teljesen, ha az épp futó folyamat, például egy le- vagy feltöltés befejeződött. Így például ha épp Facebookra töltesz fel képeket, de bejön egy FaceTime-hívás, akkor a feltöltés nem szakad meg, noha átváltasz a hívásra. A feladatok befejezésére szánt idő korlátozott, így az app ez idő alatt vagy végez a feltöltéssel, vagy felfüggesztésre kerül, és a feltöltés megszakad. Épp ezért a nagymennyiségű adatot kezelő alkalmazások általában Wi-Fi hálózaton engedélyezik csak ezt, mert ott legtöbb esetben hamarabb befejeződik a folyamat, minthogy a megszabott idő lejárna.

7. Gyors váltás az appok között (Fast App Switching)

Az egész multitaskingnak semmi értelme nem lenne, ha az alkalmazások közti váltás nehézkes és hosszú időt igénybe vevő lenne. Ez az API tehát arra jó, hogy amikor két alkalmazás közt váltasz, a rendszer az első alkalmazás adatait gyorsan a memóriába írja, majd kilépteti, és közben már a másik alkalmazás adatait tölti onnan vissza. Persze ha nagy memóriaigényű alkalmazásokat is használsz, a rendszer intelligensen kilövi azokat az appokat a memóriából, amelyeket régen használtál, így felszabadítja az általuk elfoglalt memóriát.

Hogyan kell használni?

Maga a multitasking automatikusan működik, ha az adott alkalmazás támogatja azt. Felhasználóként nincs semmi teendő, alapból minden fut a háttérben egy bizonyos szintig. Amely alkalmazások nem támogatják a fenti 7 API egyikét sem, azok ugyan szerepelni fognak a multitasking listában, de ettől ezek még kilépéskor teljesen ki is lépnek, és nem foglalnak helyet a memóriában.

A rendszer csak azokat az alkalmazásokat futtatja tovább (és azok esetén is csak a megfelelő módon), amelyekben a fejlesztő engedélyezte a fenti 7 API valamelyikét. Ezek az alkalmazások az adott funkciójukkal tehát egy darabig futhatnak a háttérben továbbra is, de ha már nincs szükség rájuk, a rendszer ezeket is bezárja, ha szükséges.

A multitasking lista kiürítéséhez iOS 4 – iOS 6 között először bármi alkalmazásból lépjünk ki a főképernyőre, nyomjuk meg duplán a home gombot, mire feljön alul a lista, ahol nyomjunk hosszan az egyik ikonra, majd a bal felső sarkukban megjelenő piros alapon fehér mínuszjeles badge-ekre egymás után rányomva az egész listát törölhetjük:

iOS 7-től kezdve pedig a home gomb dupla megnyomása, vagy Face ID-s készülékeken a kijelző aljáról az ujjunk felfelé húzása után a megjelenő alkalmazás-kártyákat toljuk ki a képernyő teteje felé (nyomjunk rá egy-egy kártyára, és húzzuk felfelé, majd engedjük el):

Kell-e nekem tenni bármit?

Az iOS esetén a multitasking úgy van kitalálva, hogy a felhasználónak ne kelljen foglalkozni a dolgok hátterével, ne neki kelljen karbantartani a rendelkezésre álló memóriát, ezt oldja meg a rendszer automatikusan. Felmerülhet viszont a kérdés, hogy szükséges-e kilőni az appokat a háttérből, vagy nem kell velük foglalkozni.

Ebben igazából megoszlanak a tapasztalatok. Sokan azt mondják, érdemes őket kilőni, mert az memóriát szabadít fel, amire pedig bármikor szükség lehet. Ez ebben a formában végülis igaz.

Ugyanakkor egy app kilövése lelassítja annak következő indítását, így akkor több erőforrást használ fel az app újraindításához a rendszer, mintha hagytuk volna futni a háttérben. A memóriát pedig a rendszer intelligensen kezeli, így legtöbbször nem fordulhat elő olyan helyzet, amikor a készülék érezhetően belassulna.

Abban az esetben viszont, ha mégis ilyen lassulást tapasztalunk, érdemes kilőni mindent az előzmények listájából, és újraindítani a készüléket (kikapcsolni, majd vissza).

Ha a készülék továbbra sem úgy viselkedik, ahogyan azt elvárnánk, és ahogyan azt korábban tette, akkor érdemes lehet a készülékszoftver visszaállítása (restore) számítógéppel, majd a folyamat végén új iPhone-ként állítsuk be, hogy ne tegyen vissza semmit a korábbi mentésből, így az esetleges hibát sem.

Legutóbbi frissítés: 2017.05.02.